Jegyzet

Pereskedik a város

Ismétli magát a nagyon újkori történelem: bár kormányrendelet mond ki egy határozatot, a hierarchia legalsó fokain állók feljogosítva érzik magukat arra, hogy megtámadják, megóvják, bíróságon vitassák a legfelsobb döntéseket. Ez történt a nagyváradi Barokk palota esetében, amit egy kormányrendelet szerint vissza kell adni a római katolikus egyháznak, de a Bihar Megyei Tanács pert indított, ez történt a zilahi Calvineum esetében, amely a törvény betuje szerint is a református egyház jogos tulajdona, de a zilahi Helyi Tanács alkotmányellenesnek ítélte a döntést, s ez történik újabban két nagyváradi ingatlannal is: a Hivatalos Közlöny múlt év december 27-i számában, az 1334-es szám alatt jelent meg az a kormányrendelet, melynek értelmében a nagyváradi Római Katolikus Egyház tulajdonába visszautalandó a hajdani Orsolya-zárda, mai Ady Endre Középiskola épülete, a református egyház pedig visszakapja a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium régi épületét, amely ma Andrei Saguna Líceumként muködik.(T. Szabó Edit) ...

Mit biztosít a Biztosító?

Forró órákat élt át a nagyváradi Szülészeti és Nõgyógyászati Kórház vezetõsége, és fellélegzésre sok okuk most sincs. Az itt tartózkodó kismamák talán nem is tudják, mekkora veszély fenyegette-fenyegeti õket, és újszülötteiket. (T. Szabó Edit) ...

Ceausescu-nosztalgia

Nem mindennapi esemény színhelye volt a nagyváradi Szabadság mozi kisterme: a nosztalgiázni vágyók megtekinthették a Ceausescu-házaspár 1976-os, Bihar megyei látogatásán készült filmet... (T. Szabó Edit)

Karácsony

Ma este gyertyák gyúlnak, ma este csengõk csilingelnek - angyalszárnyakon érkezik ma az este, s a Kisjézus születését hirdetik a csillagok. Így tanították ezt nekem, és sokaknak, így tanítjuk mi gyermekeinknek, s talán, reméljük, majd õk is így adják tovább... (T. Szabó Edit)

Keserû labdacs

Boldogok, kik tudnak még csodálkozni az olyanszerû zavargásokon, amilyenek Románia nemzeti ünnepén, december elsején Gyulafehérváron megestek... (Sugár Teodor)

A sodródás útvesztõi

Ez a hirtelen jött tél elszabadította az indulatokat. A fûtetlen lakások, a felpörgõ infláció, az elérhetetlen élelmiszer- és gyógyszerárak, az élet minõségének drasztikus romlása, az életkörülmények ellehetetlenülése viszi az utcára a tehetetlenek és az elégedetlenkedõk csoportjait. Sztrájkok, tüntetések fenyegetnek, a szakszervezet a helyzet magaslatán van, noha nem világos, hogy egyáltalán mit érhetnek el az egymást követõ tüntetésekkel?!... (Bogdán László)

A hiányzó apa

Vészesen közelednek a decemberi forradalom tízesztendõs évfordulójának ünnepi eseményei, s újra felpörögnek a nyilvános viták: valóban népfelkelés tört-e ki spontán és részben ellenõrizhetetlen módon Temesváron, majd Bukarestben, Szebenben, Kolozsváron és másutt ama lázas december végi napokban, vagy jól elõkészített államcsíny zajlott, s a kulisszák mögött mesterkedõ összeesküvõk zseniálisan építették be az utcai megmozdulásokat terveikbe, mintegy paravánként tartva céljaik elõtt a tüntetõ tömeget… (Bogdán László)

Hogy felértékelõdjék a magyarság

Néhány évvel ezelõtt, a szocialista-szabaddemokrata kormányzás idején Duray Miklós szlovákiai magyar politikus a határon túli magyarok igényeit sokalló vitapartnereinek mondta, nem kellene a magyarországi közvéleményt a történelem szeszélyei folytán az államhatárokon kívül rekedt magyarok ellen hergelni s beetetni azzal, hogy túl sokba kerülnek az anyaországnak, hisz ha csak az Országházát nézzék - mely egyesek szerint túl nagy a mai Magyarországhoz, mások viszont úgy vélik, az ország ment össze alatta -, pontosan érzékelhetjük, hogy õseink, déd- és ükszüleink munkáját is magukba zárják kövei... (Simó Erzsébet)

Elvetemült Nyugat-ellenesség

A legutóbbi közvélemény-felmérés felborzolta a kedélyeket. Pedig bármennyire is lesújtó képet mutat a barométer, a társadalmi elvárások szintértékelésének e módja a demokratikus eszköztár tartozéka. Igaz azonban, hogy a kérdéseket kissé szokatlanul csoportosították. Egy szó, mint száz: hamarosan ki fog derülni, ki kit akar becsapni... (Sugár Teodor)

A csõd

Itt a tél, és ez az évszak mindig hihetetlen erõpróbák és kihívások elé állítja a kormányt, s lehetetlen helyzetbe hozza a lakosság nagyobb részét. Láthatóan a “népharag" a kormánnyal és a hatalmon levõ koalícióval szemben ellenõrizhetetlenül nõ. Ehhez persze hozzájárulnak az ellenzék manipulációi, támadásai is - õk hatalomra törnek, s a közvélemény-kutatások kimutatásai szerint már most több fejhosszal megelõzik a népszerûségi listán a kormányzó pártokat! -, de az életkörülmények romlása, a megállíthatatlanul pörgõ infláció, az élet minõségének ellehetetlenülése is... (Bogdán László)

Fûtéspótlék - vagy mégsem?

Még mondja valaki, hogy nem gazdagszunk mi, mindazok, akik ezen ország határain belül élünk! Aki ilyent állít, az vagy tudatlan, vagy hazudik, vagy valamely ellenség bérence. Mert tessék csak nézni, most is milyen ékes elemmel gazdagodott Patyomkin-világunk!... (T. Szabó Edit)

Engesztelõ ígéret

Kénytelenek vagyunk elismerni az országos média erõfeszítését, hogy a ma kezdõdõ isztambuli EBESZ-csúcsot a nyomorban sínylõdõ választópolgár méltóságának felélesztésére használja ki. A hamburgi Die Zeit tudósítója azt írja, hogy 7,6 millió román állampolgár a szegénység küszöbén él. Igen, mert a nyugati sajtó csak ezt látja - mondják... (Sugár Teodor)

Egészséges (?) feledékenység

Örvendenünk kellene, mert bár "agyondolgozottan", de végre elfogadta a szenátus a Lupu-féle új földtörvényt. Osztoznunk kellene az államelnök örömében, ki sietett üdvözölni a nagy eseményt. De sajnos, nem tudunk vigadni... (Sugár Teodor)

Lesz-e ártándi fal?

Tegnap és ma magyar-magyar csúcs Budapesten. Ezt megelõzõen Németország és az Egyesült Államok, a volt Szovjetunió egykori nagyjai, George Bush és Gorbacsov, akik egy új Európát teremtettek, s új sínekre állították a szovjet és amerikai politikai szerelvényeket, "a tett színhelyén" ünnepelték a berlini falbontást... (Sylvester Lajos)

A berlini fal - avagy a reménykedõk

Tíz esztendeje bontották le a berlini falat, néhány héttel azután, hogy a megnyíló magyar-osztrák határon keletnémet reménykedõk ezrei özönlöttek át a szabad világba... (Bogdán László)

Intelem az ámítóknak

Alig hat-hét hete, hogy Brassó a hírlapok címoldalain szerepelt. Akkor, mint tudjuk, az alvilág rivális bandái közti háború, a valutaüzérek és a védelmi díjat követelõk társasága a befolyási övezetek fölött kapott össze, az hozta homloktérbe a várost. A rend és a törvényesség õrei egyformán leszerepeltek, felkészületlenségrõl, az intézményi rendetlenség veszélyes tájbetegségérõl tettek tanúbizonyságot... (Sugár Teodor)

Téli pirulák

Beteg ez az ország. Sajnos, ez nem közhely, hanem tény. Most, télelõn a kór tünetei, amelyet a lakosság saját bõrén, szívén, máján érzékelhet, s amitõl a láza, vérnyomása megugrik, az egészségügyben, a gyógyszerellátásban jelentkeznek. De ez is csak tünet. Városon élõ édesanya panaszkodik, hogy egyetemista gyerekének, egy riadt nekifutamodásra, háromszázezer lejre kellett gyógyszert vásárolnia... (Sylvester Lajos)

Hajmeresztõ

Hogy, hogy nem, de már nemcsak a koalíción belüli végtelen "testvérháborúk" gyûjtik fejünk fölé a borúlátás fellegeit. Valósággal rémisztõ a kormányzati szövetség idült tehetetlensége a válságsorozatok kezelésében. Tucatnyi példát hozhatunk fel. Nem kell messzebb mennünk, mert itt van az állami tulajdonban lévõ földeket kezelõ ügynökség kálváriája... (Sugár Teodor)

A román whiskys

Hallom, hogy a Whiskys rabló elégedett a börtönviszonyokkal. Rádiót hallgat, emlékiratait írja, leveleket, csomagokat kap. Mindezt a magyar nyelvû tévéadások jó (vagy rossz-)voltából hallom a magyar fülemmel. Csatornát váltok, a Pro TV híreit habzsolom, lélegzetem felgyorsul, pulzusom gyorsabban ver, Andrea Esca felpörgetett beszédritmusa felajz, önkéntelenül hasonulok hozzá s a témához... (Sylvester Lajos)

Az alkalmazkodás kellemetlenségei

Levelet küldött - s ezúttal a média résen volt, így nem lehetett elveszejteni - Radu Vasile miniszterelnöknek Günther Verheugen EU-biztos, s ezzel olajat öntött a tûzre, újabb okot adván a kákán csomót keresõknek. Hál' istennek sem tûzvész, sem szõrszálhasogató hadjárat nem lett belõle. Több minden szól amellett, hogy jó szándékúnak minõsítsük az EU-szakértõt, hisz sürgönyében érvekkel támasztotta alá az Európai Bizottság szakértõinek országelemzõ következtetéseit... (Sugár Teodor)

Hétfõ reggel

Köd. Az elsõ képsor az egyik hazai tévéadó reggeli mûsorában: kissé elmosódott, géppisztolyos alakok az örmény parlamentben. Sorozatlövések, összecsukló emberek, elguruló tekebábuk. Rosszabb a minõség, mint az átlag amerikai akciófilmeken (!), nyilván a képviselõház biztonsági kamerája rögzítette az egészet, s a terroristák most valóban terroristák, nem színészek. Tovább. (Bogdán László)

Balra vagy jobbra?

A jobboldal elõretörése ma már ismét olyan valóság, melytõl nem lehet eltekinteni. Az osztrák Heider meglepõ sikere vagy a svájciak szokatlan szavazási eredménye után, de a pakisztáni vagy indiai választási eredményeket ismerve nyilvánvaló, hogy számolni kell ezzel a jelenséggel... (Simó Erzsébet)

Takonykór

Undokság, amirõl szólok, annyira undorodom tõle, hogy másokkal is meg akarom utáltatni: takonykóros a fél ország. Õsz van, szinte télelõ, ilyenkor gyakran taknyos ember, állat, sõt, az út is lehet az, mikor a felhordott sár, szemét gezemicéje balesetveszélyesen síkossá teszi. Ez más eredetû, az idõjárás orrváladéka, jobb helyeken ez sem ismeretes, nem tölti el félelemmel, borzalommal az utast, mert a cukorrépával megterhelt szekerek, a traktorok, a gyalogosok nem hordják fel a sarat az úttestre, a hazajáró csorda sem spricceli a híg trágyát az aszfaltozott úttestre... (Sylvester Lajos)

Álom és valóság

A koalíciós pártok vezetõi, de a kormányfõ is szereti azt hangoztatni, hogy pár hónap múlva, legkésõbb a 2000. év második felében megáll a folyamatos zuhanás a román gazdaságban, s éreztetni fogja áldásos hatását a reform, a privatizálás, a szerkezetváltás. Utána megindul az emelkedés, az életszínvonal növekedése, új munkahelyek teremnek, javulnak a kereseti lehetõségek, ez meg magával hozza a vásárlóerõ növekedését, ami egyenes kihatással lesz az ipari termelés növekedésére... (Simó Erzsébet)

A kintrekedtek

Ion Iliescu exelnök hét végén pártja, a TDRP egy ülésén, ahol igyekezett megnyerni a romákat is támogatóinak, kijelentette, hogy tíz esztendeje a román népfelkelés az éhezés, valamint a fagy miatt tört ki, most azonban megállapítható, hogy sokkal rosszabb a helyzet!... (Bogdán László)

Elkészült a szekustörvény

Végre megszületett a törvény. Igaz, magán viseli a tízesztendõnyi halogatás összes következményét, no meg a parlamenti opportunizmus igen erõs jeleit... (Simó Erzsébet)

A szegénység

Egy évtizeddel a rendszerváltás után s több mint három évvel azután, hogy a demokratikus erõk vették kezükbe az ország ügyeinek irányítását, Románia legnagyobb s igen tragikusnak nevezhetõ társadalmi válságát éli meg. A lakosság egyharmadát még a hivatalos statisztikák is a létminimum alatt élõk körébe sorolják, s a következõ ugyancsak hatmilliónyi ember életszínvonala is igen szerény, épp csak tengeti napjait egyik hónapról a másikra, egyik fizetéstõl a következõig... (Simó Erzsébet)

Kutya idõben kutyaéhség

Az alkotmányosság legmagasabb döntéshozatali szintjén stílusváltással próbálkoznak, de a cselekedetek továbbra is az ijedt rendetlenség jegyében állnak. Szokatlan módon az államelnök maga szólította fel a kormányt, hogy szabadítson fel minden pénzalapot a közös nagy ellenség, a városi lakásokba beköltözött hideg leküzdése érdekében. Persze, mert õurasága is tudja, hogy a valamivel langyosabb fûtõtestek pluszszavazatokat ígérnek... (Sugár Teodor)

Fél szívvel vállalt ünnep

Egyik vidéki nagyvárosunkban azt kérdeztem egyszer - néhány évvel ezelõtt - hallgatóimtól, hogy mit hallottak otthon, családi körben az '56-os forradalomról. Általános csönd volt a válasz, a nyolc-kilenc fõs csoportból végül egy leány jelentkezett. Neki sem a szülei, hanem a nagymamája mesélt arról, mi történt "akkor" falujukban. Ennek a felejtésnek a története valamikor a forradalmat követõ terror idején kezdõdött, ám igazán akkor lett tömeges méretû, amikor a módszeres agymosás gépezete beindult... (Kiss Gy. Csaba)

Ion Iliescu elnök gazdasági nézetei

Ion Luca Caragiale, a román irodalom élõ lelkiismerete mondatja egyik komédiájában harsány, szóhasználatában is mai demagóg politikusokra hajazó szereplõjével: a román ipar csodálatos, a román ipar felülmúlhatatlan, csak az a helyzet, hogy nem létezik… (Bogdán László)

A megbékélés parkja

Egyre több, egymástól ideológiailag fényévnyire lévõ román elitértelmiségi döbben rá arra, hogy mekkora bakot lõtt a román kormány az aradi megbékélési park körüli hercehurcákkal és saját, egyáltalán nem látványos, inkább kínosan nevetséges és szégyenteljes meghátrálásával.

Legújabban a temesvári Timisoara hasábjain nyilatkozott a Liberális Párt helyi szervezetének fõtitkára, Ovidiu Drãgãnescu, kijelentve, hogy ha Arad továbbra is érthetetlenül vonakodik, hozzák létre Bánság fõvárosában, Temesvárott a román-magyar megbékélési emlékparkot... (Bogdán László)

Újjászületett egy párt?

Mert örvendeni kell, ha olyan dolgokról is szó eshet, amelyek szemernyi reménnyel is kecsegtetnek, hát gyorsan tollat ragadok. Október 16-án tartotta kongresszusát a Román Szociáldemokrata Párt. Nem vertek nagy port körülötte, bizonyára csekély taglétszáma, no meg a felmérésekben tükrözõdõ rendkívül alacsony népszerûsége miatt. Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter, a párt magányos képviselõje a Ciorbea- és a Vasile-kabinetben lett az RSZP új elnöke, mégpedig alig 11 szavazattal kapott többet, mint az ellenjelölt Emil Putin... (Sugár Teodor)

Amit valóban nehéz kideríteni

A tévénézõsereg megszédítésére tett kísérletek sorozatának vagyunk tanúi. Legutóbb az Antena 1-en futottak zátonyra a buzgó bizonygatásban, hogy a romániai szabadkõmûvesség amerikaiak által elismert vezére (mert a latin nemzetségbeli páholy mást ismer el) mily igazat mondott, amikor Románia küszöbön álló föderalizálásáról szólt. Eszembe juttatták július 13-át, a TDRP elsõ alelnökének a kolozsvári repülõtéren tartott dörgedelmes szónoklatát, amikor is õszre Erdélybe felkeléseket jósolt, amelyeket, mint "leleményesen" megfogalmazta, egyes nagyhatalmak mesterkedései, a magyarság vezetõinek Magyarország által támogatott és ösztönzött szeparatista kezdeményezései fognak kiváltani. (Sugár Teodor)

Barbárokra várva

Van Kavafisznak, a hulló világ mélakóros költõjének egy döbbenetes vers-látlelete, amelyben arról van szó, hogy egy talán görög, talán kis-ázsiai város dermedten, önfeladásra készen várja a barbárokat, persze önös érdekbõl is, a település vezetõi és az elit abban reménykedik, hogy a barbárok bejövetele talán megoldja megoldhatatlan problémáikat, õk mégiscsak megoldás lehetnek valahogy!?…
Ám a barbárok nem jönnek!… (Bogdán László)

Politikuspanaroia

A jelenlegi határain belül létezõ román állam közvetlen jövõjét veszély fenyegeti, állította a Civilizáció és geopolitika a Kárpát-medencében elnevezésû nemzetközi konferencián Adrian Nãstase, a legnagyobb román ellenzéki párt elsõ alelnöke. Valóra válik mindaz, amit Samuel Huntington a Civilizációk ütközése címû könyvében írt le: Európa nyugati és keleti fele között ott lesz a határ, ahol véget ér a nyugati kereszténység és megkezdõdik az ortodox kereszténység, illetve az iszlám. (Simó Erzsébet)

Pénz nélkül könnyebb?

Robotképféleséget állított össze Iliescu feltétlen és elfogult csodálójáról Rodica Ciobanu, az Adevãrul újságírója, aki igen jól ismeri a hazai politikai közeget. Nos, említett sablonalak férfiú volna és 50 év körüli, derék, "jóravaló" ember - a frontpártos sajtónyelv szóhasználatával élve -, (egyelõre) szerény jövedelmû állami alkalmazott. És szocialista - vagyis olyan, amilyennek a párt vezetõi elképzelik a 2000. év szocialista emberét, aki például egyáltalán nem hasonlít a francia Lionel Jospin vonalához igazodókhoz. (Sugár Teodor)

Mit terem a türelem?

Mit terem a türelem? Rózsát — egyik mondásunk szerint.

Kissé megütközve vettük tudomásul Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozatát, miszerint õ megérti, milyen nehéz helyzetbe keveredett Radu Vasile miniszterelnök, mert Arad város tanácsa nem hagyta jóvá a magyar—román megbékélés parkjának szánt területet. Mi méltányoljuk a magyar kormányfõ civilizált, mondhatnók lovagiasan udvarias gesztusát, de ha már õ nem mondhatja (?) el, mondjuk ki helyette mi, hogy az, amit a nacionalista román sajtó s a politikus-fõkolomposok az „Arad-ügy" kapcsán elmûvelnek, az a diplomácia történetében is példátlan, cinikus és orcátlan, nemcsak egyszerû szószegés, hanem a történelmet eltorzító hamisítások halmazát növeli, a tervezett „megbékélés parkja" helyett egy történelmi és kortársi szellemi szeméttelep születik. (Sylvester Lajos)

Vita: Mit terem a türelmetlenség? (Bíró Béla)
"Egyetlen igazság, hogy nincs igazság" (Sylvaster Lajos)

Egy s más gondolat a támogatásokról

Nagyon sarkítva úgy is feltehetném a kérdést: hányszor néznek utána a támogatók, hogy azokhoz és arra a célra jut-e el az adományuk, akiknek, illetve amire szánták? Mert amíg ezt nem teszik meg, hiába a vitathatatlan jó szándék, a meghozott áldozat, az adni tudás öröme, olyanok profitálnak a támogatásokból, akik a legjobb indulattal sem nevezhetõk rászorultaknak vagy az ügyben illetékeseknek, s a tulajdonképpeni címzettek talán meg sem tudják, mekkora szerencse érte (volna) õket. (T. Szabó Edit)

Szent István esete az extrémizmussal

A román extrémizmus talajt veszít – jelentette ki Gabriel Tepelea akadémikus, a Nemzeti Parasztpárt elsõ alelnöke augusztus 14-én nagyváradi beszédében, utalván az Egyesült Államok kongresszusának állásfoglalására, mely szerint Európa határai nem szenvedhetnek módosulást. A magam részérõl ezt józan replikának éreztem a bukaresti Natiunea minden képzeletet alulmúló "tudománynépszerûsítõ" cikkére is, amellyel a szerkesztõség augusztus 20-át, a magyar nép nemzeti ünnepét "köszöntötte". Már a címe is sokkoló: Un român pe tronul Ungariei: Stefan cel Sfânt (Egy román Magyarország trónján: Szent István).

Magyarkodó

Az elmúlt tíz esztendõben megszámlálhatatlanul sok szó esett a romániai magyarságról. Hivatalos képviselõink ezen témájú értekezései talán már köteteket is kitennének, s könyvtárnyi könyv kerekedne, ha valaki jegyezni lett volna képes a témában különbözõ alkalmakkor folytatott eszmecseréket, szócsatákat.
Sorsunk kovácsai, mi magunk - hogyan is irányítsuk életünket? Milyen fokon érdekel még a "köz" a magunk boldogulásával szemben? Saját, vagy gyermekünk jövõje kell-e fontosabb legyen, vagy ezé az egyre apadó kisebbségé? (T. Szabó Edit)