10/19/99

Újjászületett egy párt?

Mert örvendeni kell, ha olyan dolgokról is szó eshet, amelyek szemernyi reménnyel is kecsegtetnek, hát gyorsan tollat ragadok. Október 16-án tartotta kongresszusát a Román Szociáldemokrata Párt. Nem vertek nagy port körülötte, bizonyára csekély taglétszáma, no meg a felmérésekben tükrözõdõ rendkívül alacsony népszerûsége miatt. Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter, a párt magányos képviselõje a Ciorbea- és a Vasile-kabinetben lett az RSZP új elnöke, mégpedig alig 11 szavazattal kapott többet, mint az ellenjelölt Emil Putin. Az értekezletet azért tartották meg most, mert e "történelmi" párt volt elnöke, a 72 éves Sergiu Cunescu úgy döntött, átadja a stafétabotot, miután hosszan és eredménytelenül tárgyaltak Meleºcanuékkal a szövetkezés tekintetében. Senki sem tudta meggyõzni a most pártelnökké avatott Athanasiut arról, hogy az összefogás kedvéért mondjon fel miniszteri posztján, hadd nélkülözzön a koalíció még egy kormányost, s nem is akármelyik, a legnehezebb terület, a szociális védelem maradjon lefedetlen.

Egyike ez a kevés esetnek, amikor kedvezõen ítélkezhetünk, persze dicsõítéstõl óvakodva. Viszonylag fiatal ember, munkajoggal foglalkozó egyetemi tanár került ki gyõztesen, aki remélhetõleg tudja, hogy a vállára nehezedõ hatalmas terhek mellett - a nyugdíjasok és egyéb támogatottak rétege sokkal népesebb, mint az anyagi javakat és pénzügyi értékeket termelõké - számtalan olyan akadályt kell leküzdenie, amit becsvágyók, szélhámosok, semmirekellõk és konjunktúralovagok hada állított fel. Egyébként a pártkongresszusnak nem lett jó vége, hiszen Emil Putin igen hamar talált magának megyei szervezeteket, amelyekkel együtt kiválhat a pártból, éppen hogy a Melescanuékkal való egyesülés terve legalább ezzel az új szociáldemokrata szárnnyal teljesüljön.

Álljunk meg egy pillanatra, hadd lássuk, ki kivel áll szemben. Az Athanasiu vezette SZRP képviseli az egyik vonalat, mely ragaszkodik a maga jól meghatározott doktrínájához, másflelõl pedig az egykori Nemzeti Megmentési Frontból kiszakadt alakulattal való egyesülés hívei állnak. Megtörténik a némacsere: Emil Putin hívei szolgálatot tesznek Melescanuéknak, és megpróbálják õket bevinni a Szocialista Internacionáléba. (Ne feledjük: Cunescu ugyanilyen módon járult hozzá annak idején Petre Roman és társai elismeréséhez.) Meleºcanu pedig azzal kecsegtet, hogy 2001-ben bizonyos számú helyet biztosít nekik a parlamentben, esetleg a kormányban is. Kínosan nevetséges látvány a hatalomvágy szolgálatába állított politikai szatócskodás.

A dolgok eszmei vetületérõl annyit, hogy Athanasiu kijelenti: igen közel állnak a német szociáldemokraták által 1959-ben Bad Godesbergben megfogalmazott, klasszikusnak mondott doktrínához. A demokratikus pártok egyenlõ esélyeinek, a hatalmi ágak különválasztásának, a helyi önkormányzatok autonómiájának, a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának eszméit vallják. A szabad választás - a fogyasztók, a munkahelykeresõk tekintetében egyaránt - meghatározó alapelve a szociáldemokrata gazdaságpolitikának, s fontos eleme a szabad verseny és a vállalkozói szabadság biztosítása. A lehetõségekhez mért konkurencia, a szükségesnél nem több tervezés - ez áll abban a programban, melynek alapján Willy Brandt és Helmut Schmidt vezetett. Az ún. klasszikus szociáldemokrácia lényegéhez való közelítés olyan pillanatban következik be, amikor Németországban e párt népszerûsége éppen váratlan hanyatlásnak indult. Talán azért, mert a mostani kancellár, Schröder nem vette figyelembe osztrák kollégája, Bruno Kreisky megjegyzését: "Ha már meggyõzõdtünk arról, hogy miután túllépték a szociálpolitika hagyományos határait, a reformokra szükség van, ezért a szociáldemokráciának is természetesen kötelessége (kiemelés tõlem) reformokhoz folyamodni". Athanasiu pályaíve világos: meg lehet kezdeni a "történelmi" párt rehabilitálását. S ha kevés a szurkoló, annál jobb, s még jobb, ha a terep is minél járatlanabb.

Sugár Teodor
(Háromszék)