|
10/22/99
Kutya idõben kutyaéhség
Az alkotmányosság legmagasabb döntéshozatali
szintjén stílusváltással próbálkoznak,
de a cselekedetek továbbra is az ijedt rendetlenség jegyében
állnak. Szokatlan módon az államelnök maga
szólította fel a kormányt, hogy szabadítson
fel minden pénzalapot a közös nagy ellenség,
a városi lakásokba beköltözött hideg leküzdése
érdekében. Persze, mert õurasága is tudja,
hogy a valamivel langyosabb fûtõtestek pluszszavazatokat
ígérnek. A tisztviselõk hada neki is gyürkõzött,
és talált is némi pénzforrást Bukarest
számára, de csak november elsejéig. Hogy azután
mi lesz, nem tudni. Nem sokkal e fegyvertény elõtt, bizonyára
a választószomorító télre gondolva,
Constantinescu elnök összehívta a Legfelsõ Védelmi
Tanácsot, és megfújta - hányadszor is? -
a korrupcióellenes küzdelem harci harsonáit. A hangorkánból
munkatársai közül ki-ki azt értett, amit éppen
akart. Elsõsorban a tétlenségben szenvedõ
konvencióbeli kollégákra gondolok. Mondjuk, a parasztpárti
belügyminiszterre, aki kinézte magának a sajtót,
és bizarr módon eurokonformnak tekinti börtönnel
büntetni a firkász újságírókat,
akik mindenféle faxokkal, fénymásolókkal,
internettel ügyködnek, s ráadásul beépített
embereik vannak olyan kulcsfontosságú helyeken, ahol a
sok pénzt számlálják. Sajnos, senki sem
került Constantin Dudu-Ionescu környezetében, aki felvilágosította
volna, hogy rosszul gondolkodik, mert ilyenformán szembekerülünk
az európai emberi jogi bíróság elõírásaival,
melyek éppen hogy elnézõbb bánásmódot
ajánlanak a hivatásukat gyakorló riporterekkel
szemben. Semmiért fizeti tanácsosait az állam.
Dehogyis az állam! Mi pénzeljük õket, akik
adót fizetünk.
Az államelnöknek sincs valami fényes tanácsosgárdája.
Különösen a tévészereplések alkalmával
észlelhetjük ezt, például legutóbb
is mindenáron meg akarta játszani, hogy tulajdonképpen
nem is tud arról, amit igenis nagyon jól ismer. Nem áll
ez jól egy köztársasági elnöknek. Hát
még annak, akit azért választottak meg, mert elõdje
úgy politizált, hogy kizárólag szûk
személyi udvartartását s annak jólétét
védelmezte. Három és fél évi országlás
után - a mai államfõrõl beszélek
most -, súlyos gazdasági hanyatlás közepette
az ember nem úgy keresi a népszerûséget,
hogy pár százezer tévénézõ
fülébe suttogja együttérzését,
és hogy: majd megszüntetjük mi a bûnözést,
meghozzuk az állampolgár biztonságát. A
választópolgárok tömege - a rend õre,
nem csak a nagykutya, a közlegény is - belerokkant már
a hiábavaló munkába, abba, hogy elveszik minden
pénzét adóra, hogy a nagy monopóliumok (áram,
gáz, telefon, szállítás stb.) eltapossák,
mint az úthenger. Mindnyájan magasabb életszínvonalra
vágyunk, elviselhetõbb körülményekre.
Ezt azonban nem szemfényvesztõ politikával lehet
elérni.
Nos, a parlament és a koalíciós pártok
közti egyensúly fenntartásáért Cotroceni-be
kinevezett polgártársunk kétségbeesett arculatjavító
próbálkozásai közepette újabb ok adódik
nézeteltérésre. Írtunk már Ovidiu
Greceáról, errõl a rendhagyó személyiségrõl,
kinek makacs meggyõzõdése, hogy igazság
csak egy létezhet. Hogy ebbõl engedni nem szabad, hiába
könyörögne, parancsolna bármelyik párt.
Emberünk megint nem volt tekintettel az ilfovi fanarióta
szokásrendre - amire a balkáni jelzõt használni
nagy haragot kiváltó vétek -, és oda ütötte
az orrát, ahova nem szabadott volna, még akkor sem, ha
õ éppen a kormány ellenõrzõ szervének
vezetõje. Jól megjárta, hiszen most megint felfelé
buktatják, bár lehet, hogy ez az állás az
elõzõeknél alábbvaló. Melyik is a
legkényesebb mezõny a román közéletben?
Az elnök úr azt mondta, hogy a bûnözés,
mely félelemben tartja az állampolgárokat. Ezért
aztán Greceát - kirõl a tájékozott
sajtó tudni véli, hogy Radu Vasile embere - nemsokára
kinevezik a közbiztonság és -rend államtanácsosának.
Egy apróságot kellene még megtudnunk: vajon mit
jelentsen ez a kinevezés? Netán a kormányfõ
s az államelnök közti megbékélést
vagy a civakodás újabb fordulóját? Tanácstalanságunk
enyhítésére ismét egy közmondást
idézek: a kutya is venne hájat a fogára, ha lehetne.
Sugár Teodor
(Háromszék)
|
|
