10/28/99

Álom és valóság

A koalíciós pártok vezetõi, de a kormányfõ is szereti azt hangoztatni, hogy pár hónap múlva, legkésõbb a 2000. év második felében megáll a folyamatos zuhanás a román gazdaságban, s éreztetni fogja áldásos hatását a reform, a privatizálás, a szerkezetváltás. Utána megindul az emelkedés, az életszínvonal növekedése, új munkahelyek teremnek, javulnak a kereseti lehetõségek, ez meg magával hozza a vásárlóerõ növekedését, ami egyenes kihatással lesz az ipari termelés növekedésére. Igen optimisták az épp soros vezetõk az európai integráció kérdésében is, szinte diadalt ülnek, hogy a helsinki csúcson Románia csatlakozási kérelme is napirendre kerülhet, holott tudva tudják, az ország sem pénzügyileg, sem gazdaságilag, sem a törvénykezés terén nincs felkészülve az integrációra, s mind a hazai, mind a külföldi szakértõk úgy ítélik meg, hogy Románia hosszú távon, de a közeljövõben sem tud igazán figyelemre méltó fejlõdést felmutatni. Jelen pillanatban országunk minden szempontból a térség leggyászosabb helyzetben lévõ állama, itt a legalacsonyabb az ipari termelés, a munaktermelékenység, az egy fõre esõ GDP, s minden jel arra mutat, itt van hosszú és rövidtávon a legkisebb esély a javulásra. Valami csoda történhet, megtáltosodhat a jelenlegi kormány, a politikai vezetõ réteg, bár erre kis esély van most, mikor 2000 közeleg, s amikor háromféle választás lesz az országban. Ilyenkor ugyanis a még határozottabban reformszándékú politikai pártok is megtorpannak, rázendítenek a populizmusra, hogy visszacsábítsák választóikat. Hogy sikerülni fog-e vagy sem, ez mifelénk egyelõre a jövõ titka, de a külföldi segítõ szándékot már most gátolja, elrettenti a baloldal esetleges visszatérése.

Kívülrõl mintha jobban látnának minket: a Raiffeisen Zentralbank Austria szakértõi például úgy vélik, számottevõ változás az elkövetkezõ két évben sem igen lesz. Jobb esetben - s már ezt is eredményként s reményt adóként könyvelik - némely becslések szerint nem folytatódik a gazdaság zuhanása, hanem esetleg valamiféle áldott stagnálás állapotába kerül. Ennek eredményeként a nemzeti össztermék 2000-ben már egy százalékkal, 2001-ben pedig két és fél százalékkal fog nõni, hasonlóan az ipari termeléshez is, mely becsülhetõleg két százalékkal lesz nagyobb az idén jegyzett tízszázalékos zuhanás után. Ennél jobb eredményre mar csak a két számjegyû inflációs mutató miatt sem lehet számítani. A román közgazdászok a jövõ esztendõre 25 százalékos inflációt jósolnak, a külföldi szakértõk 35%-os további drágulásról beszélnek, s a mérsékeltebb, de európai viszonylatban igen magasnak számító 25%-os mutatót esetleg 2001-re vélik elérhetõnek. Mindezek természetes következménye, hogy tovább romlik a lej-dollár viszony, sajnos, az év végéig hátralévõ két rövid hónap eltelte után már 18 000 lejt is elkérhetnek majd egy dollárért, míg 2000-ben az átlagkurzus 20 200 lej lesz, 2001-ben pedig már 24 000 lejbe fog kerülni egy zöldhasú amerikai bankó.
Az összes külföldi megfigyelõ tamáskodva fogadta Mugur Isãrescunak, a jegybank kormányzójának optimista jóslatát, miszerint a Román Nemzeti Bank valutatartaléka 2,5 milliárd dollárra nõ. A jövõben esedékes - egymilliárd dolláros - soros adósságtörlesztés, a nyilvánvaló gazdasági stagnálás, a külföldi beruházók hiánya egyáltalán nem támasztja alá az ilyen optimista bejelentéseket.

Álmodozni szabad, politikusoknak, kulcspozícióban lévõ gazdasági vezetõknek ellenben igen kockázatos. Mert 2000-2001 azonnal itt van, s a reményeikben csalatkozott embereknek óhatatlanul eszükbe jut: ismét átverték õket.

Simó Erzsébet
(Háromszék)