11/5/99

A román whiskys

Hallom, hogy a Whiskys rabló elégedett a börtönviszonyokkal. Rádiót hallgat, emlékiratait írja, leveleket, csomagokat kap. Mindezt a magyar nyelvû tévéadások jó (vagy rossz-)voltából hallom a magyar fülemmel. Csatornát váltok, a Pro TV híreit habzsolom, lélegzetem felgyorsul, pulzusom gyorsabban ver, Andrea Esca felpörgetett beszédritmusa felajz, önkéntelenül hasonulok hozzá s a témához. Most éppen a Whiskys rablóról, Ambrus Attiláról szól. Így: "Românul Ambrus Atila zis Whiskys". Rég felfigyelhettünk, hogy a román megnevezést, valószínû, az egységes nemzetállam jegyében, töltelékszóként is hatra-vakra használják. A román Szabó Gabriella a leggyorsabban szalad, a román Gyöngyössyvel, edzõjével egybeszaladnak. Dínom-dánom, lakodalom... A román ökölvívó, Francisc Vastag még hagyján, a román lapok vívmányként tálalták, hogy "Feri, al nostru" gyerekét ortodoxnak keresztelte. Lelke rajta, Feri legyen az övék. De hogy most már a Whiskystõl is megfosszanak, hogy egy magyar rablóval kevesebb legyen, s a román rablók szaporodjanak, abba már nem mehetünk bele! Ki-ki azt tartsa meg magának, ami s aki az övé. Hogy festene, ha mondjuk, a magyar Pintea Gligorról (Pintye Gligorról) beszélnénk, mert az akkori Magyarországon élt, és szolgálta Rákóczit is, a Nagyságos Fejedelmet? Avram Iancut sem magyarozták le vagy fel, pedig magyar földön született.

Természetesen, itt nem arról van szó, hogy a híreivel bennünket felajzó, gyorsszavú Esca az állampolgárságot összehabarja a nemzetiséggel, hanem egy sztereotípiaként rögzült szóhasználatról, egy állandó jelzõrõl, amely éppen a nemzeti büszkeség magasságaiba emelt román szót nyúzza, csupálja, végsõ soron, mint jelen esetben is, devalválja. A Whiskys gyergyói ugyan, s ha ott lett volna nagy hegyi tolvaj s nem Budapesten bankrabló, akkor is magyar volna.

Sylvester Lajos
(Háromszék)