11/11/99

A berlini fal - avagy a reménykedõk

Tíz esztendeje bontották le a berlini falat, néhány héttel azután, hogy a megnyíló magyar-osztrák határon keletnémet reménykedõk ezrei özönlöttek át a szabad világba.

Mély lélegzetet veszek, visszaolvasva mondataimat: már tíz esztendeje!…

Induljunk máshonnan: a sörreklámok kedvelõinek feltûnhetett a német kereskedelmi adókon egy különös, fura, bizarr, de a mi kelet-európai szívünkhöz közel álló reklám: egy népszerû kelet-berlini együttes koncert után villámgyorsan csomagol, és máris száguldanak át a tátongó FALtörmelék mellett a Brandenburgi Kapun, s csak annak a (még mindig biztonságosabb?) nyugati oldalán koccintanak a Berlin Pils nevû sörrel (kóstoltuk, kiváló!…), miközben teli torokból fújják, hogy: Was gut ist, gut ist, gut ist setzt sich durch, azaz: ami jó, az jó, jó, jó, az érvényesül!, vagy másképpen: átküzdi magát!…

Helyben vagyunk, a FALon elég nehezen tudták átküzdeni magukat a Nyugatra sóvárgó, a szabad világba áhítozó kelet-berliniek, a most is gúnyos ajakbiggyesztéssel, alig palástolt megvetéssel illetett "ossik".

Nem arról akarok most beszélni, hogy mi volt ez a fal, ez a megfogható, konkrét elválasztó agyrém, a tébolyult század egyik elrettentõ jelképe, hanem inkább arról - tisztelgés az áldozatoknak -, hogy az elmúlt évtizedekben hányan is próbáltak átjutni ezen a FALon a szabadság birodalmába. Az "ossik", a potenciális STASI-ügynökök, áldozatok, megfigyelõk, megfigyeltek elképesztõbbnél elképesztõbb ötleteket találtak ki, és tegyük mindjárt elismerõen hozzá: hagyományos germán precizitással kivitelezték is õket. Márton László egy, a FALról szóló naplójegyzetében felsorolja címszavakban a legregényesebb szökési módokat. Tehát: "Léggömb. Vitorlázórepülõ. Kábeldob. Búvárruhával egybekötött miniatûr tengeralattjáró. Variációk alagútásásra. Kismotorral hajtott személyautó, búvóhellyel a motorházban. Ideiglenesen kikapcsolt, nagyfeszültségû vezetékre aggatott görgõs libegõülés." Ironikusan teszi hozzá: "A példák a maguk idején megszívlelendõk voltak, de nem követendõk: az állampolgári leleménnyel legalábbis lépést tartott a népi demokratikus hatóság leleménye."

És persze a sortüzek! A népi demokratikus keletnémet ország hivatalosságai szerint itt került sor "a legtöbb fegyverhasználatra". Így nevezték - elterelõ hadmûvelet - méltányolhatatlan szerénységgel a gyilkosságokat! Amellett meg voltak gyõzõdve, hogy a FAL állt, áll és állni fog! Erich Noecker, a nagy jövendõmondó még 1988-ban is magabiztosan és dölyfösen jelentette ki: "még száz év múlva is meglesz, merthogy szükség van rá!…"

Hát ilyen jósok voltak szeretett vezéreink. S most, hogy a képzeletbeli virágokat elhelyezzük a számtalan, a FALnál szitává lõtt áldozat imaginárius sírján (a képzeletben vannak e sírok és az urnák, lebegnek a kollektív emlékezetben, mint az ûrben Mohamed koporsója…) - egy másik született jövendõmondó szavait idézném, aki a bársonyos forradalmak beindulása idején, a FAL lebontása aután, amikor már a hülye is láthatta, hogy a kommunista diktatúráknak lassan vége, oda nyilatkozott pártja - remélhetõleg - utolsó kongresszusán, hogy "a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni" (amit elõre lehet, hátra is, nem?), "berkenyefán nem nõ körte, itt juszt sem lesz kapitalizmus!…" Azután lett és ilyen.

Libegnek képzeletbeli virágaink az imaginárius áldozatsírok fölött… A FAL ma már egy széthordott, elfuserált múzeum.

Bogdán László
(Háromszék)