11/12/99

Egészséges (?) feledékenység

Örvendenünk kellene, mert bár "agyondolgozottan", de végre elfogadta a szenátus a Lupu-féle új földtörvényt. Osztoznunk kellene az államelnök örömében, ki sietett üdvözölni a nagy eseményt. De sajnos, nem tudunk vigadni. Elõször is azért nem, mert más volt kommunista államokhoz képest nálunk oly sok gáncsoskodás akadályozta, westernekbe illõ fordulat kísérte a tulajdonjogok visszaállítását. Félig öröm csupán, mert beárnyékolja az, amit az állítólagos függetlenek kérnek majd a mostani kedvezõ szavazatért cserébe. És sötét fellegek takarják még a jövõt, hogy milyen mesterkedésekkel fogják majd akadályozni az ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvényt. Hiszen már most, a napokban tervezeteket nyújtottak be a TDRP országlása idején elfogadott 112-es törvényt megvédendõ, hogy minél kevesebb végkielégítést írjanak elõ. Köszönet illeti, persze, a honatyákat, akik kitettek magukért, de még inkább ösztönzés a kitartásra, következetességre. Mert arra hamarosan nagyon nagy szükség lesz, legalábbis a "harcos szindikalizmus" erõteljes újjászületésének legújabb jelei ezt sugallják.

A vasutasok lezárták a fõváros északi pályaudvarát, kétszázdolláros béreket kértek, fellázadtak Traian Bãsescu ellen, végül elvonultak a sínekrõl. Késõbb a miniszter minõsíthetetlenül viselkedett. Nem rajongok én a demokrata pártért, de legalábbis furcsállom, hogy éppen aznap tört ki a bukaresti vasútállomáson a botrány, amikor nyilvánosságra hozták az INSOMAR közvélemény-kutató intézet felméréseinek eredményeit (az intézet élén az egykori Roman-kormány bizalmas embere, Vladimir Pasti áll): a Demokrata Párt 35 százalékkal elsõ helyen áll a koalíciós pártok hatékonysági lajstromán.

Mivel ugyanaz a Bãsescu világított rá, hogy az EU-biztos ajánlatával tulajdonképpen a román kormány segélykérésére válaszolt (?) a középtávú stratégiák közös kidolgozását javasolva, térjünk még vissza e kérdésre. A politikai osztály Verheugen ajánlatát amolyan lakmuszpapírként használja. A hatalom a regionális vezérkos, biztonságszavatoló tényezõ képében szeretne mutatkozni Európa elõtt, ami igencsak kívánatos volna a földrész nyugati felének, ha valós lenne. Románia izmos bajnoknak szeretne feltûnni, s nem késõ kásának, ahol az egy fõre esõ nemzeti össztermék évi 1700 dollár (Csehországban a GDP 5347 USD).

Romániában a társadalom 70 százaléka él szegénységben. A középosztály a havi tízmilliós jövedelemtõl kezdõdik. No de lássuk, milyen mesterkedésekre számíthatunk. Egy héttel Verheugen érkezése elõtt a Pro TV jósa, Silviu Brucan, irigylésre méltó információs forrásaira alapozva az európai összhangot kérdõjelezte meg, mégpedig azzal, hogy a Franciaország és Németország közti újabb ellenségeskedéseket emlegette. A kétség magvait hintette el idejekorán az öreg próféta. Következõ vasárnap - hej, de szeretném tudni, kinek a sugallatára! - ugyancsak Brucan urunk az egekig dicsérte Verheugen ajánlatát. (Csak zárójelben: Brucannak látszólag nincs köze a TDRP-hez.) Iliescu elsõ nekifutásra elutasítóan nyilatkozott az EU-biztos javaslatáról. Egy hét leforgása alatt száznyolcvan fokos változás áll be: ugyanaz a politikus üdvösnek tartja azt, amit korábban nem kedvelt, sõt, levélben indokolja meg, miért gondolja, hogy az Európai Bizottság helyesen ítél, amikor az 1996 utáni román koalíciós kormány hozzáértését kifogásolja.

Szép kis politikai balett. Világos, hogy nem véletlen. És nem emlékezetkiesésbõl fakad. A volt bukaresti brit nagykövet nemrég két kijelentést tett a román politikusgárda és a hazai választók szokásairól. 1. Romániában minden ember egy párt. Ezért rendkívül nehéz zavartalan politikai életet teremteni. 2. Maga az ország olyan, mint egy zöldfülû maturandus, aki éretlen még az egyetemi életre. A diplomáciai kötelmektõl felmentett külföldi politikus több igazságot tár fel, mint az állam pénzén élõ tucatnyi honi tanácsos.

Sugár Teodor
(Háromszék)