|
11/25/99
A hiányzó apa
Vészesen közelednek a decemberi forradalom tízesztendõs
évfordulójának ünnepi eseményei, s
újra felpörögnek a nyilvános viták: valóban
népfelkelés tört-e ki spontán és részben
ellenõrizhetetlen módon Temesváron, majd Bukarestben,
Szebenben, Kolozsváron és másutt ama lázas
december végi napokban, vagy jól elõkészített
államcsíny zajlott, s a kulisszák mögött
mesterkedõ összeesküvõk zseniálisan építették
be az utcai megmozdulásokat terveikbe, mintegy paravánként
tartva céljaik elõtt a tüntetõ tömeget…
Egy dologban viszont megegyeznek a különféle elméletek,
forgatókönyvek, elmekonstrukciók hívei: a
népharag azokban a napokban olyan óriási volt,
hogy egyszerûen elseperte a saját álomvilágában
élõ és a valóságtól akkorra
már teljesen elidegenedett zsarnokot, akit közutálat
övezett! Lehet tehát vitatkozni azon, hogy elítélése
és kivégzése elsietett volt-e, törvénytelen
volt-e, de azon, hogy jogos volt-e - nem. Az ítéletet
várta az új hatalom reprezentánsaitól az
egész ország!
Ama napokban több jelszó és szlógen is hallatszott,
a felkelõ, utcára vonuló tömeg elszántan
skandálta, hogy le a kommunizmussal, le a diktátorral!
Azóta eltelt tíz esztendõ, s a napokban
Moldva legnagyobb városában a prefektúra elé
vonuló és tüntetõ, törni-zúzni
vágyó, a nagy számban kivonuló rendfenntartó
közegekkel összecsapó tömeg - az elégedetlen
lumpenproletariátus - Ceauºescu - PCR-táblákkal
vonult fel, s a zsarnokot éltette, az õ dicsõséges
országlását kívánva vissza.
Ide még annyit, hogy bizonyos román nacionalista és
xenofób körök a kezdet kezdetétõl nem
akarták elfogadni Temesvár vezetõ szerepét
az eseményekben, mondván, hogy a tervek szerint - ezek
a nézetek napnál világosabban sugallják,
hogy államcsíny zajlott, melynek résztvevõi
elõkészítették az eseményeket! -
december 14-én kellett volna elkezdõdnie az egész
országra kiterjedõ tüntetéssorozatnak, éspedig
Iaºi-ban. De hiba csúszott a számításba,
a iaºi-i forradalom elmaradt, jött a temesvári, a bukaresti,
elûzték, elfogták, elítélték
és kivégezték a diktátor házaspárt,
és megkezdõdött a demokratikus átalakulás,
amelyet úgy is fel lehet fogni, hogy ám-lám, egy
évtized múlva csak kezdenek beérni Iaºi-ban
is a forradalmi események. Az, hogy a "forradalmárok"
épp ellenkezõ jelszavakat skandálnak, s nem a zsarnok
elûzését, ellenkezõleg, visszahozását
akarják (!), senkit se zavarjon, a nép már csak
ilyen. A közvélemény-kutatások is jól
mutatják, a romániai alattvalóban - a nép
egyszerû fiában, akibõl oly nehezen lesz jogaival
tisztában levõ és azokért akár harcolni
is képes felnõtt állampolgár - erõsek
a paternalista vonzódások és nosztalgiák.
A román alattvaló (a nép egyszerû fia) az
ország elnökében (királyában, marsalljában,
pártfõtitkárában stb.) APÁT lát!
Egy olyan személyt, akitõl lényegében függ
az élete, függenek az életkörülményei,
aki egy személyben dönt élõk és holtak
felett, s intézi a haza szent ügyeit. Igen, a hiányzó
apa traumája a begyûrûzõ inflációs
helyzetben egyre erõteljesebben õrli az alattvaló
elméjét. Ha tíz esztendõ után tehát
magunk elé húzzuk a trikolórt, s a kivágott
pártcímeren át nézelõdünk, elképedt,
vicsorgó, acsarkodó, elégedetlen arcokra látunk,
s mivel a Legnagyobb Gondoskodókat a halálból
- ha ugyan meghaltak (van nézet, mely szerint élnek, és
visszatérésüket elõkészítve
figyelik az eseményeket) - nehezen lehetne visszahozni, az alattvaló
olyan új gondoskodók után néz, akikben
bízhat!… Ezért aztán hiába ér el
nemzetközi sikereket Constantinescu elnök, a nép
bünteti õt a kormányok "rossz" politikájáért,
s olyan államfõt akar, aki egy személyben intéz
mindent, ahogyan õ azt már megszokta. Igen, a diktatúra
és az APA iránti vágy ezekben a hideg, sivár,
vigasztalan, reménytelen novemberi napokban (amikor a helyzet
magaslatára kerülõ szakszervezetek összehangoltan
szervezik országos sztrájkjaikat és tiltakozásaikat)
erõsebb, mint valaha! Bárki kerül is hatalomra, ezzel
a közhangulattal számolnia kell, s azzal is, hogy a nagy
elvárásokat fölöttébb nehéz lesz
majd kielégíteni. Pénz kell hozzá, és…
hitel!
Bogdán László
(Háromszék)
|
|
