Népek meséi

Bán Péter:Hetedhét nép meséi. Bolgár, csuvas, kazah, lett, litván, mordvin, orosz mesék. Kolozsvár, 1998. Tinivár Kiadó. 174.p. 8500 lej

Ez már a második kötet meseválogatás Bán Péter mûfordításaiból. A fordító nevét gyermeklapokból, (más) mesegyûjteményekbõl régóta ismerjük; úgy tûnik fel, végre megérte az önálló kötetek idejét is.
A kiadvány ötvenhárom hosszabb-rövidebb mesét tartalmaz. Ebbõl négy bolgár, két csuvas, négy kazah, tizenöt lett, tizenkilenc litván, négy mordvin és öt orosz. Az oroszon és - Nagy Lászlónak köszönhetõen - bolgáron kívül más keleti nép irodalma, népköltészete alig vagy egyáltalán nem hozzáférhetõ. Ezért is értékelendõ a fordító és kiadó ilyen irányú törekvése. A csuvas, kazah, mordvin közvetítõ nyelvbõl, a többi viszont - és ebbõl van több, 87% - eredetibõl van fordítva.
A szövegek kiválasztásában Bán Péter még arra is tekintettel volt, hogy idegen, lefordíthatatlan szavak ne nehezítsék a megértést az olvasásnál, illetve mesehallgatásnál (egyetlen helyen fûz magyarázatot egy mesehõs nevéhez). Szóhasználata, stílusa a mindennapi beszélt nyelvével megegyezõ.
A történetek és szereplõik félig-meddig ismerõsek. A gyáva nyúl, ravasz róka, buta medve, okos leány, furfangos béres, talpraesett bojtár, a kapzsi gazdag máshol is mesehõs. A hálás állatok, a többieket megtréfáló róka, a madárrá változtatott fivérek, az ördöggel cimboráló katona története is több nép meséjében megtalálható. A három kívánságról, a fecsegõ feleségrõl meg az együgyû, ostobaságával kárt okozó (béres)legényrõl szóló mesék szerte a világon ismertek. Természetesen a hasonlóság nem jelent azonosságot. Mert mégsem azonosak. Egy kicsit másként élnek - küzdenek, gyõznek vagy buknak el, máskor nevettetnek meg minket -, az illetõ táj népeinek szokásai szerint. Éppen ez a másság adja meg a mesék sava-borsát - írja Fodor Sándor, a könyv lektora a fülszövegben.
Bibliofil szemmel nézve a könyvet, több kifogásunk is lehet. A minõségi, színes borító újságpapírra nyomott oldalakat takar. Nem is az ötvenhárom mese tûnik soknak egy helyen, hanem az illusztráció nélküli oldalak száma.
S jóllehet még a legrövidebb meséhez is tartozik legalább egy-egy kis ábra vagy jelenet, a százhetvennégy számozott oldal közül csupán hat (!) teljes oldalon láthatunk illusztrációt, azokat is fehér-feketéket. Igaz, csupán 8500 lej a könyv ára, de a Magyar Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium támogatásával jelent meg.
Megérte volna másképpen tervezni a tipográfiát, a könyv grafikai képét. Úgy, hogy bármely gyereknek (határainkon túl is) kedvenc mesekönyve legyen: jó minõségû, vastagabb papíron, ha nem is nagyobb betûkkel, de nagyobb sorközzel és több színes képpel, akár kevesebb mesével. Elképzelhetõen a fordítónak, Forró Ágnes illusztrátornak és az olvasóknak is ez a véleményük.

P. Buzogány Árpád