Hegyek szószólója

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! Marosvásárhely, 1997, Mentor.

Szívesen hinném, hogy Wass Albert könyve történelmi kiagyalás, orweli parabola. Ehelyett valódi visszaemlékezésként, dokumentarista hûséggel megírt önéletrajzként olvassuk. Regénynek túlontúl valóságos, emlékiratnak túlontúl regényes. Végsõ soron egy alaposan alátámasztott argumentum: egyetlen ember sorsa argumentálja egy teljes nemzeti közösség sorsát.
Wass Albert ismeri a titkot. Történelmi tablóképét nem a levéltáros ügybuzgalma, a történész alapossága hitelesíti, hanem az erkölcsi-emocionális háttér. Az argumentum pedig egyetlen kérést kíván alátámasztani: adjátok vissza a hegyeimet! Látószöge az egyszerû, s egyszerûségében hiszékeny ember látószöge, aki elhiszi, hogy van még, lesz még igazságtétel, hiszen egyéni tragédiája feljogosítja erre. S a közösség sorsa csakis az egyéni sérelmek összességeként értelmezhetõ. A sérelmek egymagukban azonban nem elegendõek: szükséges a szigorú erkölcsi alap, s talán az ebbõl eredõ cselekvés kényszere.
Van a regénynek egy szép példázata: az örmény molnár jó és rossz búzaszemeket önt a mérleg két serpenyõjébe, végül egyetlen búzaszem hiányzik már ahhoz, hogy a mérleg nyelve a jó felé billenjen. A fõhõs keresi ezt a búzaszemet a harcmezõn, a vesztes háború poklában, ûzött, törvényen kívüliként a havasokban, hogy végül, egy karácsonyi prófécia nyomán elinduljon nyugatra, megkeresni a prófétákat, akik jóváteszik az igazságtalanságokat. Ehelyett persze csak alamizsnát kap.
Lehet, hogy lesznek, akik e regény egyes részeit túlírtnak, aránytalanul felnagyítottnak, hangvételét néhol túlontúl keserûnek fogják tartani. Nyilván, részben szándékos ez a nagyítás. Ezzel szemben a szereplõk hitelesek, több kiválóan megrajzolt jellemet is találunk. Emlékezetes például a bujdosásra kényszerült öreg báró személye, a köpönyegforgató, gerinctelen, mégis emberi Durdukás család bemutatása, vagy a doktorkisasszony laza ecsetvonásokkal megfestett hiteles alakja.
Wass Albert újonnan hazatért munkája (a regény eredetileg Floridában jelent meg 1969-ben) megerõsít abban a meggyõzõdésünkben, hogy szerzõjének ott a helye az erdélyi magyar próza mesterei között. Szerzõje éppen kilencven éve született, s aligha kaphatott volna méltóbb ajándékot, mit e regény erdélyi kiadását.

Kedves Csaba