Virág-balladák

Sinka István: Balladák. Bukarest-Kolozsvár, 1997, Kriterion.

Már-már mesébe illõ titokzatosság övezi azt az irodalomtörténeti tényt, hogy a 19. század legnagyobb magyar balladaköltõjének, Arany Jánosnak a bölcsõjét a Gondviselés egyazon bokorba helyezte, mint a Sinka Istvánét, akit a népi írók vonulatában éppen csodálatos balladái tettek egyedivé és felülmúlhatatlanná. Kettejk születési dátumát ugyan nyolc évtized választja el egymástól, de a Kölesér utcai portát alig két percnyi séta a Rózsa utcaitól.

Arany balladáit iskolás korunktól kezdve ismerjük; azóta is bármikor olvashatjuk, csodálhatjuk, amit megannyi újrakiadás tesz lehetõvé. Nem így a Sinka Istvánéit. Õt a proletárdiktatúra évtizedes hallgatásra ítélte, de utána is, élete végéig poeta non gratus maradt.A korlátokat áttörõ érdeklõdõk ugyan számontartották néhány versét, az Anyám balladát táncol, Bondár Márta balladája, Simon Virág, Mados Imre címûeket idézték is, azonban arra már nem nyílott lehetõségük, hogy a Fekete Bojtár teljes életmûvérõl, megejtõen szép balladáiról összefüggõ képet alkothassanak.

Most a Kriterion Kiadó sietett segítségünkre. A költõ születésének centenáriumát köszöntendõ, balladáinak teljes gyûjteményét, hetven “versbe szedett tragédiát” nyújt át az olvasóknak, igényes gondozásban, vonzóan szép külsõvel.

A széles kitekintésû szerkesztés és a tanulmány értékû utószó Faragó József szakismeretét e feladat megoldására való elhívottságát bizonyítja. Többek között magyarázatot keres ama irodalomtörténeti rejtélyre, miként volt lehetséges, hogy abban a 20. században, amelyben a népballadák kihalásra ítéltettek, mûfajként életre kelnek egy elhivatott költõ tollán? Nem kevesebb kíváncsisággal olvassuk e tanulmány folytatását, amelyben Sinka balladáit a folklórral vetve össze e kettõ tartalmi és formai, nyelvi és stilisztikai párhuzamait, ellentéteit vizsgálja.

E szûkszavú ismertetõt zárjuk Tornai József mai költõnk találó megállapításával:”Sinkának a bihari sík egyetlen kikerülhetetlen, haláláig elegendõ témája, izgató ellenfele és magához ölelõ mindene.”

Dánielisz Endre