Az Alföldrõl az Alföldre

*** Szalontán egy ajtó muzsikál. Nagyszalonta, 1997. Arany János Mûvelõdési Egyesület, 56 p.

A száz éve született Fekete Bojtárról méltó fõhajtások közepette emlékezett meg szülõvárosa, s ezek rendjébõl a szoborállítás és az emlékkönyv-kiadás csupán maradandóságuk révén emelkedik ki. Az Arany János Mûvelõdési Egyesület egy kézenfekvõ és magától értetõdõ gesztussal hárította saját tiszteletbeli elnökére a mementó-könyvecske megszerkesztésének feladatát, hiszen Dánielisz Endrénél, a Sinka-kutatóként is nyilvántartott hely-és irodalomtörténésznél keresve sem találhattak volna alkalmasabbat. A Tanár Úr pedig úgy gondolta, hogy kettõs tükröt tart az olvasó elé: az egyikben maga Sinka István láttatja szeretett szülõföldjét, a másikban pedig viszontszeretõ szülõhelyének jó emberei villantják fel a hamar eltántorgott, de mostanság végre hazatalált tékozló fiú alakját. A költõ elõbb egy önéletrajzi prózarészletben vall meghatódottan és meghatóan Nagyszalontáról, majd a hajdúvároshoz és környékéhez köthetõ verseibõl, balladáiból tallóz a válogató-szerkesztõ. A kis kötet második felében maga Dánielisz Endre ír Sinkához és életmûvéhez fûzõdõ kutakodásairól, emlékeirõl, ugyanezt teszi Gábor Ferenc és Fábián Imre, versben és prózában. Kuriózumszámba megy a budapesti Wekerle Sándor 1942-beli tudósítása, aki szalontai újságíróskodása idején számolt be a helyi lapban arról, hogy “itthon járt Sinka István, a barmódpusztai juhászból lett költõ”.

Dénes László