Ki az, aki mindezt elolvassa?

Bíró Béla: Legenda a kerek Egészrõl, Budapest, 1997, Liget Kiadó.

Talán az elsõ oldalak után (már) értetlenül, fintorogva, esetleg unott ásítással teszi le a T. Olvasó. Mert a bevezetésben ígért kemény dekódolás távolról sem a napjaink szirupregényeinek értelmezésében kifejtett erõfeszítést kívánja. Aki meg akarja ismerni az Egészet, annak sokkal nagyobb fáradságába kerül, mint elsõ nekifutásra tûnhet. A kötet különbözõ tematikájú, nehézségi fokú (felkészüléstõl függõen) tanulmányokat sorjáz. Kezdetnek az Idõ nagy problémája (linearitás vagy ciklikusság) várja az olvasót, aki egyúttal a tûzkeresztségen is túlesik. Ha nem teszi le a könyvet - megfélemlítve a görbült tér, egyenes vonalú tehetetlenség, linearitás metafizikája, egyensúlyban levõ antitézis stb. önkényesen kiragadott szintagmáitól -, akkor jó úton van a következõ megpróbáltatás felé, amelyet akár Második Próbának is nevezhetünk. Ezt azonban a már dimenziókon és téridõirányokon edzett, antilovon ugrató hõs könnyen veszi, megedzte az Elsõ Próba, még ha tanulságát egyelõre nem is tudja levonni. Így a mítoszok értelmezésén és megértésén túl a szférák zenéjének hallgatása-felderítése-lekottázása közben, amikor is még meg kell küzdenie a három- vagy többdimenziós gömbökkel, az antirészecskék bombázásával, a descartes-i koordinátarendszer hálójával, eljut ama lélekszorító felismeréshez, hogy az Univerzum "fokozatosan lassuló ütemû expanziójának hipotézise megalapozatlannak tûnik". És ha még tovább van kitartása, vagy érdeklõdése sarkallja, eljuthat a kozmikus kvantumok világába, ahol a sebesség abszolút viszonylagosságát, a mozgás öt (de minimum négy) dimenziós voltáról kap ismereteket. Az idõ pluralitásán át egy újabb nehéz próba elõtt áll az olvasó: A kétarcú Egy janusi problémáját kell(ene) megértenie, amihez azonban ez esetben nem filozófiai vagy mitológiai ismeretekre van szüksége, hanem a fizika alapos tudására. Másképpen semmi esélye megérteni, hogy például miként mûködik a fotongázzal töltött vákuum, vagy hogy miért lehet egyenértékû az elektromágnesesség és a gravitáció. A Rejtélyek az aranymetszés körül címû feladat megoldásánál (megértésénél) utolsó nehéz próbája elé néz a romantikus útját járó lovag. Itt annyit elárulok: a kezdet még egyszerû(bb), csak néhány oldal után törik bele bicskánk az Univerzum keresztmetszetébe.
Eddig a filológus (ál)értetlenkedése.
Az elõbbiekben idézett tanulmány után - talán aranymetszetszerûen?! - "humánusabb" dolgok következnek. Csalódik azonban, aki nívócsökkenésre, puhulásra gondol. A következõ tanulmányok (A vén cigány, Új s új lovat versértelmezések, A kínai kancsó novellaelemzés és a romániai magyar drámáról szóló írás) anyaga sem puha, áztatott kenyér, hanem ropi a javából. Még ha az értelmezésekkel nem is ért(het) mindig egyet az olvasó, az alapos okfejtés, a bizonyítás-értelmezés sokszínûsége meggyõz(het): ez a fajta tolmácsolás is egy járható út. Az eddigi elemzésekre építve, figyelembe véve a már megfogalmazott véleményeket, egy új, modern értelmezést tár elénk az író. A romániai magyar drámairodalom "árnyékba" rejtõzött arcáról, aspektusairól szól A tragikum tragédiája. E kisebbségi kontextusba ágyazott mûfaj eddig ismeretlen-elhallgatott (talán fájó?!) keletkezési indukcióit, okait magyarázva azt is megérteti, hogy miért vált a legtöbb romániai magyar dráma mára túlhaladottá, egyre inkább lekerülve a színpadok mûsorairól.
A kötetet záró politikai tanulmányok nemcsak a mûvet zárják le, hanem annak színskáláját, tematikus sokszerûségét is bizonyítják.
A címben feltett kérdésre a könyv végén a riportot adó Anti-én felel, így a válasz ott olvasandó. Mégis: aki kézbe "meri" venni e könyvet, kezdje talán olvasni A legenda legendájától, majd az érdeklõdési körének megfelelõ tanulmányokkal folytatva juthat el a kerek Egészig.

Szopos András