Szemcsés huzatban

Csiki László: A pusztulás gyönyöre. Négy történet. Pécs, 1997, Jelenkor. 246 p. /Élõ irodalom sorozat./

A könyvnek illata, íze, zamata van. Esetleg szaga, utóíze. Lehet pezsdítõ, de lehet (hány)ingerlõ is egy könyv. Csiki Lászlótól legújabban ajándékot kaptunk.
A Pusztulás gyönyörét valójában a cím vonzáskörében is szemlélhetjük. A helyszínek lecsupaszítottak: pusztító kórtól letarolt mezõk-dzsunelek, ahol a gázálarc váltja fel az emberek arcát, vagy kis, erdélyi hegyek közt megbúvó falucska koszos, légyszaros “botlasztója”, felszámolandó gyárak dudvával felvert udvara, kongó rendõrségi szoba. Érdes levegõ, szemcsés huzat. Tiszta, kimért, szikár nyelvezet, semmi villogni akarás, semmi kegyekért gyártott bravúr. Miként a légy koppan az ablakon: csendje súlyával úgy ér célba a mondatok ritmusa.
A Kínából hazaérkezõ hadifoglyot a hazatérés súlya nyomja. “Mit akar ez? - kérdezte az asszony. - Szövegelni kell neki, mert ha nem, elájul - mondta a férje. - Meg felmenni a hegyre. Mert figyelik a kínaiak. - Borbélyhoz menne inkább. - Azt nem szabad! - A rongyos mellére szorította az egybefolyt haját, szakállát, védelmezõen s ijedten. - Így kell nekem lenni. Hogy lássák. - Látod, Cica. - És akkor nálunk mit akar? - Kürtõskalácsot - mondta csendesen a fogoly. Ha lehetne. Fizetek érte. Tizenkilenc éve kürtõskalácsot akarok enni. De ott nem volt. Ahogy szabadultam s jöttem, nem volt sehol. Sem az üzbégeknél, sem a kozákoknál, de még aztán az oroszoknál sem. - Hallod, Cica - mondta az állomásfõnök. Nem volt. Egy kürtõskalács nincs az egész Szovjetúnióban. - Mióta Erdélybe beértem, egyfolytában csurog a nyálam - mondta a jövevény. - Addig nem. Itthon elindult. Abból éreztem meg, hol a határ.” (Kínai védelem) A Földút szereplõi: Nagy “Csömör” Kálmán bá, Kóbor Pista, Szomszéd Pista, Minden Jani bá, Házi Sanyi bá, zonis Gyuszi, a félfülû Olivér - mind-mind az otthonmaradás ki nem mondható, de léleksorvasztó ómene alatt élnek, a Pusztulás gyönyöre szereplõi pedig az elképzelhetõ jövõben sem találnak boldogulást.
Realista próza? Nyelvi puritánság? Egy dolgot mindenképp elmondhatni: Csiki László ezzel a könyvével hazatelepedett.

Simon Attila