Földrajzóra

Gergely Tamás: Latorcza kontinens. A döbbenet egypercesei. Marosvásárhely, 1998, Mentor.

Elõtûnt az Észak ködébõl a magyar irodalom glóbuszán egy új kontinens, a Latorcza kontinens. Mivel azonban méretei egyelõre nem meghatározottak, csak szigetvilágnak fogjuk nevezni. Ha valaki kíváncsi hollétére, a szerzõ pontos helyrajzot ad: Létezik a kollektív õrület felé vezetõ úton (...)"Az egyperces mûfaj megteremtése óta nem sok született, talán azért, mert nincs igazi hagyománya. Borges és Örkény mûvelték, s ezt folytatja Gergely Tamás. Szerepe az, hogy rádöbbentsen a társadalmi valóságnak egy olyan szeletére, amely annyira nyilvánvaló, hogy újraértelmezése szükséges. Mûfaji sajátosságai közé tartozik az, hogy rövid, már-már graffitiszerû, groteszk, néhol az abszurd határát súrolja, s ezek azok a sajátosságok, amelyekkel eléri célját.Ugyanígy szerzõnknél is, amennyiben egypercese nem annyira személyes vagy nem annyira abszurd, hogy tágabb körre vonatkoztatható legyen. Mert valóban, némely darab túlságosan személyes ahhoz, hogy érthetõ legyen másnak (Vonyít, Döbbenet, Pepita produkció stb.), és ez akár zavaró is lehetne, még akkor is, ha kétségtelen, miszerint a mûvész személyes élményei alapján alkotja újra a világot. Lehetne, mondom, mert ott áll mellette sok más, amelyek önmagukért beszélnek, illetve döbbentenek.
A köteten végigvonul néhány vezérmotívum, úgy tûnik, hogy ezek köré csoportosulnak az írások. Ilyen a Mester figurája, a színirendezõ; Gé, akinek orrszarva nõ; a lány, aki csak lány; a véreb és a veréb. És megjelenik a kötetben a szerzõnek néhány magával vitt élménye is. '87-ben utazott el Svédországba, s így számára az itt átélt akkori valóság nem szûnt meg élmény lenni (Bukarest, '86).
Mindezek mellett ajánlható minden Kedves Olvasónak, hogy ne egyleültében olvassa végig, vegye csak darabonként, mert jóból is megárt a sokk...

V.
(Könyvjelzõ)