Haza(?)térés

Gulyás Miklós: Hazatérés. Marosvásárhely, 1998, Mentor.

Nehéz megállapítani, mirõl ismerszik meg a jó memoár. Pontosabban szólva: nehéz ítélkezni a személyes mûrõl (a könyvet író emlékeirõl, életérõl stb.), mert maga az ítélet is csak puszta szubjektivitás lehet. Számon kérhetõ-e egy ilyen mûtõl, hogy az elsõdleges jelentés mögött legyen egy ki nem mondott, rejtõzõ jelentés, amirõl író és olvasó egyaránt tudja, hogy az az igazi? Nem. Hiszen csak egy emlékiratról (levélrõl) van szó. Elvárható-e a szerzõtõl a többrétegû jelentés megteremtésének képessége? Nem, hiszen nem író. Egy okos ember igaz történetével szemben csak egyet tehet az olvasó: vagy szereti, vagy nem. - Gulyás (Gottlieb) Miklós, stockholmi könyvtáros, kisebbségi kérdések szakértõje és kutatója, 1993 nagyhetét Erdélyben töltötte. Hazatérése után nekiült és megírta élményeit, de - ahogyan Láng Zsolt fülszövege mondja - aligha sejtette, hogy nem lehet leállni", mert az erdélyi élmények megírását nemsokára követi egy finnországi út, majd a svédországi élettapasztalatok összefoglalója. A könyvet - a szerzõ szavait idézve - egy parancsra írt" utóirat zárja, egyfajta családnovella", amelyben az óbudai fiatalságát, családja meghurcoltatását mondja el.
Gulyás Miklós nem annyira könyvtárosként, mint inkább a kisebbségi élet sajátosságaira figyelõként van jelen a különbözõ tájakon, s három, illetve négy különbözõ kisebbségi léthelyzetrõl tud számot adni. Az erdélyi magyarságéról, a finnországi svédekérõl, a magyarországi zsidókéról (hiszen õ maga is az) és az idegenbe szakadt nyugati magyarságéról.
A mûben nyoma nincs a túlhajszolt drámaiságnak (holott a téma kínálná), a kimért szöveg mögül sztornóban áthallani a mai Budapest vezérideológiáit: a másság tisztelete, kozmopolitizmus", a hazaszeretet már csak anakronizmus stb. (Gulyás ez utóbbit így mondja: Az identitás, a valahova való tartozás biztos kellemes érzés. Én még nem láttam hazafit, aki nem lett volna soviniszta.")
Íme az ember, aki csak a kultúrá(k)hoz tartozik! Végül is errõl szólnak a szerzõi hitvallások... Nem voltam magyar. Nem voltam zsidó. Svéd se lettem. De kultúrájukból táplálkozom."
És mégsem. Sajnos a szerzõ nem lebeg(het) a nemzetek felett. Ha egyszer valakit azért támadtak, azért irtották ki a családját, mert valamilyen, az - már a hatás-ellenhatás törvényszerûségébõl adódóan is - nem kerülhet mindezek fölé, az éteri semlegességbe, hanem oppozícióba rendezõdik. De hát errõl maga Gulyás - Gottlieb - Miklós is tanúbizonyságot tesz, csak nem veszi észre. Olyan mondatai vannak Magyarországról, amelyek - túl azon, hogy egy magyart igenis szíven ütnek - épp a fenti tételt bizonyítják. Pl. Én a múltat feldicsõítõ, a jelent lenézõ, s a honi intézményeket vakul imádó sovén Magyarországot ismertem." Megjegyzem, hogy a szerzõ az '56-os forradalom után hagyta el az országot...
Gulyás Miklós gyûlölete érthetõ, még ha a kisebbségi létérzések szakértõje is. De akkor ezt gyónja meg fehéren-feketén! Vagy ne mondjon semmit!

Orbán Kinga
(Könyvjelzõ)