Erdély a Históriában

*** Erdély a Históriában. Csíkszereda, 1998, Pro-Print. 402 p. /Múltunk könyvek./

Kezünkben egy újabb, történelmi tájékozódásunkat tágító, eddigi ismereteinket gazdagító, önismeretünk célját és tartalmát erõsítõ és szabályozó kiadvány, közhasznú olvasmány, a hat évvel ezelõtt, 1992-ben megjelent mû második, bõvített kiadása. A zömök kötet tartalma mintegy félszáz hoszszabb-rövidebb terjedelmû tanulmány, cikk, valamint két interjú. A karton borító közé foglalt írások 1985 és 1996 közt jelentek meg, kétharmaduk a Magyarok a Kárpát-medencében címû kötetben, egyharmaduk - jobbadán az 1989-et követõ hat esztendõben - a hasznos missziót betöltõ História címû folyóiratban.

A szakszerûen, gondosan adatoltan, tömören, de bárki számára közérthetõen olvasmányosan megírt história-számbavételek, -mérlegelések és -fejtegetések szerzõi kiváló magyarországi és erdélyi történészek, közismert korszak-szakértõk, mint pl. Makkai László, Szûcs Jenõ, Kosáry Domokos, Trócsányi Zsolt, Glatz Ferenc, Egyed Ákos, Ránki György, Szász Zoltán, Tilkovszky Lóránt, Péter Katalin, Ormos Mária, Miskolczy Ambrus, Für Lajos és mások. A kiemelt nevek a nagy, háromkötetes Erdély története szerzõi is. Tolluk nyomán nyer értelmezést - történelmi csomópontok, közérdekû határhelyzetek és kérdések a vizsgálódás körébe emelésével - nemzeti múltunk a honfoglalástól napjainkig. Noha a kötet egészében eszméltetõen tanulságos, szükségképpen az olvasó érdeklõdését elsõdlegesen azok a történések, tények, gyakran igencsak ágas-bogas kérdések csigázzák fel, melyekben a nyomaték a magyar-román történelmi kapcsolatokra, azok viszonyrendezésére, összefüggéseire, okaira és következményeire mutatnak rá, ezek közt is máig ható következményûekre, szûkebb körben a 20. század politikatörténetére vonatkoznak. Mint például a honfoglalás és a szlávok erdélyi jelenléte, a székelyek eredete és a székely rovásírás, a románok erdélyi betelepedése, a transzhumáló pásztorkodás, Pârvan és Panaitescu elmélete, a dáko-román kontinuitás kérdése, a Párizs környéki békék, a kisantant megalakulása, a trianoni határok és következményeik, a kisebbségi jogfosztások, valamint a nemzetiségi jogvédelem küzdelmei és kudarcai változó idõszakokban súlyosodó negatív intenzitással. Tehát mindaz, ami az idõsebb nemzedék számára ugyan részben már múlt, tehát emlék, de nem feledhetõen keservesen megélt valóság is, egyéni sorsokat alapjaiban megszabó tapasztalat. A kiadvány e személyesen és általánosan megélteket elméleti megfogalmazások formájában nyújtja, de a megoldások summázataként hivatkozhatunk az 1949-es év Kossuth Lajosának felismerésére, mely szerint a számbavételt követõen "a múltnak politikai vétségeire a béke és a szeretet nevében fátylat vessünk", nemkülönben kortársára a forradalmi évek román erdélyi nemzeti mozgalmának jelképévé emelkedett vezérére, Avram Iancura, aki 1850-ben kelt végrendeletében keserûen írta, hogy "nemzetemet szolgáltam, fájdalom, nem sok sikerrel, sõt szomorúan látom éppen most, hogy reményeim és a hozott áldozat semmivé válnak", nyilván nem a magyarok, hanem a Habsburg-fondorlatosság és háládatlanság szomorú példájakét, hiszen mint korábban megfogalmazta "köztünk és köztetek a fegyverek sohasem dönthetnek".

A történelembõl, tanulságaiból okulni sohasem késõ.

Veress Dániel