Jóslások a Mezõségen

Keszeg Vilmos: Jóslások a Mezõségen. Sepsiszentgyörgy, 1997, Bon-Ami.

Egy vogul mítoszban ezt olvastam: “Felsõ Ég Atya fent lakozott, Földanya lent lakozott. Földanya hírnököt küldött Ég Atyához…, aki így szólt: Földanya azt üzeni neked: Megalakulni hát megalakultunk, de ugyan miképpen élünk ezután?”
Nos, a teremtés mítoszától emberként mást sem teszünk, mint folyton megalakulunk és átalakulás elõtt állunk, folyton küzdelembe indulunk, folyton út elõtt állunk, folyton gyermek születését várjuk, szeretünk, házasodni, aztán meghalni készülünk, folyton leváltunk és választani készülünk… Arról nem is szólva, hogy folyton az eget kémleljük, tavaszt, nyárt, õszt és telet várunk, esztendõt búcsúztatunk, újat találgatunk…
Örökös emberi kíváncsiságunkat pedig egyetlen kérdés mûködteti: milyen lesz?
Keszeg Vilmos könyve a válaszkeresés és a titkok megválaszolásának kultúrképét nyújtja egy olyan táji környezetbõl, ahol magyar és román népi mûveltség találkozik, vegyül egymásba. Ennek ellenére egyetemes, hisz olyan mint egyetemes nem is létezik, csak a lokalitás függvényében.
“A jóslás évezredeken keresztül megmarad alapvetõ emberi szükségletnek” Ha arra gondolok, hogy mostanság pl. a parlamenti stb. választások eredményeit már a választások ténye elõtt megjósolják, és erre a legmodernebb technikával felszerelt ügynökségek vállalkoznak, mivel megrendelést is kapnak, akkor a jóslás semmiképp nem tekinthetõ a múlt praktikájának. A jóslás felszereltsége, eszköztára látványosan korszerûsödik, de alapvetõ pszichológiai motivációja nem.
“A jóslás a világhoz való kötõdés, felzárkózás eszköze” - olvasom a nemcsak magas szakmai jártasságot sugárzó, de külsõ és belsõ grafikájával is kellemesen ható könyvbõl. Keszeg Vilmos munkája az emberi megismerés egy sajátos útját követi, s mint minden ilyen, a megismerés hûvös tényén túl a felfedezés szellemi szépségét is nyújtja.

Dr. Balázs Lajos