Miért kicsík a törpék?

Kolozsvári Papp László: Miért kicsík a törpék? Budapest, Polgár Kiadó.

Címer guilotinnal, Kolozsvári azt mondja, õt vagy szeretik, vagy elutasítják. Már ami az írásait, különös tekintettel a publicisztikáját illeti. Önhízelgõ vélemény, mert ha kritikusan nézzük ezt, benne rejlik az ítélet is. A pozitív. A pártolók értik, a nem pártolók nem értik. Így hízelgõ. Kolozsvárira illeszthetõ ez a polarizálás, mert gondolatrágásait nem olyan könnyû követni. Rágás, és nem rágódás, nem rágódzás, nem rágcsálás. Rágás. Az úr elindul, ír egy mondatot - mondattá fogalmazott gondolat -, amit elsõre az olvasó értetlenséggel fogad. Akinek van türelme és érzékenysége, elolvassa a következõt - kisebb IQ-val rendelkezõk kétszer olvassák el -, s akkor megvilágosodik, átérzõdik, egyértelmesül. Aki bírja ezt a játékot, szereti Kolozsvárit, aki nem, az nem.

Kolozsvári háborgó elme, aki nincs híján a humornak. A sajátos, nem hahotára fakasztó, hanem lappangó, fanyar, faarccal elõadható humornak. Az egésznek az értelme akkor világlik ki, akkor vonhatók ki és le a tanulságok, ha a mû végére értünk. Akkor mondjuk, hogy aha… Addig tipródunk, csíkorgunk, talán dühöngünk.

Mirõl is szólnak ezek az elmeháborgások? Az elme háborodottságáról, az egyetemleges emberi hülyeségrõl, korlátoltságról. Az írói, az értelmiségi létrõl és a tudatról, a körülményekrõl. Arról, hogy mitõl törpék a törpék. A válasz egyszerû: mert nem nõttek meg. Hogy miért? Mert képtelenek rá. Amúgy pedig tessék elolvasni a könyvet, a válasz benne rejlik.

/ity edt.
(Könyv-kiadó-kereskedõ)