Az erdélyi Physiologus

Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae. Az ég madarai. Pécs, 1997, Jelenkor.

Láng Zsolt új könyvének lehetséges forrásain, rokonain gondolkodva Physiologus jutott eszembe legelébb, pedig a szerzõ hallgat róla, holott felsorol néhány haszonnal forgatható szerzõt, mûvet, mely eligazíthat az oktalan állatok világában. Mert oktalan állatokról van szó, még pontosabban a madarakról, melyeknek számtalan fajtája ismert, Brehm mesternél tizennégy rendjük van akkurátusan sorba szedve. Láng Zsolt csak némelyikükrõl szól, leginkább azokról, amelyek valamilyen oknál fogva kimaradtak az Állatok világából: a szürke hollóról, az emberarcú papagájról, a varangymadárról, a porverebekrõl, a rúkmadárról, az ugató gyurgyalagról, a barlangi páváról, a pernyemadarakról, a fénymadarakról, a csendmadárról, a kígyómadárról és a pelikánról, egy-egy fejezetet szentelvén mindeniküknek. A helyszín sem mindennapi, az Erdélyi Fejedelemség városaiban, falvaiban, útjain, erdeiben, sõt földje alatt járunk. A mikor kérdésre már nehezebb válaszolni. Aki azonban a régmúlt eseményeit rakosgatja, nem köteles elszámolni minden emberöltõvel, ez nem história, inkább commedia dell’ arte-szerû imitációja a valóságnak. A történelemben járatlan olvasót ez aligha zavarja, a jártas pedig örüljön, hogy felismer egy-egy nevet vagy szituációt. (A szerzõ ravaszdi módon jó néhány, a történelemkönyvek lapjairól ismerõs tényt is csepegtetett a szövegbe, mintegy hitelesítve az eseményeket.) A mûfaj: bestiárium. S ha ez valakit nem elégít ki, tekintheti regénynek, vagy szoros szálakkal összevont novellafüzérnek. Mások egy gazdag, tudása s némely bûbájosságai által hatalmas, ugyanakkor emberi voltában szánalmasan esendõ báró (Sapré) és a világ dolgaitól vízbe csöppentett olajként folyton elváló leány (Xénia) házasságának, házassághoz vezetõ útjának történetét vélik majd felfedezni benne. Ismét mások a folytonos utazásokra fognak felfigyelni, élvezettel csemegézve az egyes eseményekhez fûzött glosszák láncolatában. Lesznek, akik a kósza tatár hordákról vagy a barlangi páváról, a rúkmadárról, a csendmadárról olvasván összerezzennek: bizony léteztek, léteznek ezek a lények, mint ahogy a leírt események is megtörténhettek, jelképként és valóságként is elgondolkodtatóak. A recenzens pedig izgatottan várja, hogy folytatódik-e a Bestiárium Transilvaniae a négylábúak, a csúszómászók, a halak és bogarak megidézésével. Haszonnal forgatnánk.

Kedves Csaba