Firtos-környéki locsolóversek

Dr. Molnár István - Szõcs Lajos: Húsvéti hajnalozás és locsoló versek. II., bõvített kiadás, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998.

A húsvéti szokássorozat a Firtos alatti Énlakán, a ma már, sajnos, jórészt elöregedõ faluban csak töredékeiben él, s hajdani teljességében csupán az emlékezés nyomán lehet rekonstruálni. Ezt kísérli meg dr. Molnár István, tanulmányában az énlaki húsvéti hajnalozás menetét írja le. A locsolás itt is a húsvét ünnepi szokásainak központi cselekménye, amelyre az ifjak és férfiak a hagyomány elõírásai szerint korcsoportokba szervezõdve készülnek fel. Az alapos tanulmányból megtudjuk, a korcsoportokba való tartozás két, a fiatalok életében igen fontos korcsoport-meghatározó esemény alapján történik: az egyik világi vonatkozású (behívás a katonai szolgálatra); a másik vallási tartalmú (a konfirmálás). Az ezekhez való kapcsolat határozza meg a locsolásra induló korcsoportok összetételét; általában két hagyományos csoport szervezõdött, a nagylegények csoportja (a már besorozott legények, a sorozás elõtt állók és az újonnan konfirmáltak), a másik a kicsi legények csoportja (a legközelebbi konfirmálók és a közvetlen utánuk következõ iskolások). A jó beszédû fiúkra hárul a szószólói szerep, öntözéskor a beköszöntõ, ráfelelõ és elbúcsúzó verseket mondják, de a többiek sem maradnak feladat nélkül; van, aki a hangszert hordozza házról házra, s nem kevésbé fontos a kosárvivõ és a pipés szerepe. A kosárba gyûjtik késõbbi elfogyasztásra ugyanis a tojásokat, kalácsot, süteményt; a pipés pedig a kapott italt õrzi a jellegzetes korondi korsóban, a pipében. A kötetben olvasható Szõcs Lajos locsolóvers-gyûjteménye; a 40 adatközlõtõl (többnyire tanítóskodása alatt) gyûjtött versek a Firtos-környéki, énlaki, küsmödi és korondi népi költészetbe is betekintést engednek, ám a további locsolásokra való felkészülésben is haszonnal forgatható.

Dési László
(Könyvjelzõ)