A transzilvanizmus szociológiája

Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Csíkszereda, 1998, Pro-Print. /Múltunk könyvek./

Az Erdélyi Fiatalok köré csoportosult fiatal értelmiségiek nem az irodalmi egységet szorgalmazták; nemzedéki csoportosulásként Erdély megváltozott történelmi helyzetével vetettek számot. Szellemiségüket a társadalom s a közélet egészére kívánták kiterjeszteni, hogy a szellemi életben tovább lehessen majd jutni azon az állapoton, melyben az irodalom egyeduralkodó, hiszen a kisebbségi életkörülmények között felnõtt, közéleti tekintetben magára hagyott ifjúságnak -a maga kezébe kell vennie sorsa irányítását-. Egyik dédelgetett elképzelésük, hogy új szellemi - romantikától, délibábkergetéstõl és tehetetlenségtõl mentes - vezetõket neveljenek ki a kisebbségi közélet számára. A világháború után felnõtt nemzedék nem csupán a szépirodalomban, sõt elsõsorban nem a szépirodalomban, hanem a társadalmi életben kereste helyét. Az új valóság problémáinak közös megoldására irányuló törekvéseik a nép felé fordították figyelmüket. Azzal a kettõs kérdéssel találták szemben magukat, hogy miként lehetne a nemzetiségi értelmiség létezését biztosítani a néppel (elsõsorban a falusi tömegekkel) kialakított kapcsolatokon keresztül, és miképpen lehet a népet (elsõsorban a falut) gazdasági és kulturális szempontból felemelni? Tudatos falumûvelést szolgáló programot sürgettek; az Erdélyi Fiatalok Faluszemináriuma volt az elsõ olyan intézmény, amely kifejezetten a falumunka érdekében (a falu-kérdés tudományos tanulmányozására) jött létre. A Faluszeminárium keretében több elõadás hangzott el, három faluestet, egy falukutató kiszállást, több falusi gyûjtést szerveztek. (Eredményeiket rendszeresen közölték az Erdélyi Fiatalokban és külön Falufüzet sorozatot adtak ki; ebben a sorozatban jelent meg 1932-ben Mikó Imre most újra közreadott munkája is.) 1931-ben báró Bánffy Ferenc támogatásával Kolozs és Szolnok-doboka megye néhány községében (Kolozsborsa, Kide, Csomafája, Kendilóna, Doboka) jártak tanulmányúton. Mikó Imre a nemzetiségi kérdés és a falu, Demeter Béla a falu szellemi áramlatok középpontjában témaköröket tanulmányozták, Miklós András a gazdasági természetû adatok feldolgozásával foglalkozott, ifj. Delly-Szabó Géza népdalok, Pálffy Zoltán pedig népmûvészeti és háziipari adatgyûjtéssel tevékenykedett. E kis régió nemzetiségi viszonyai átalakulásának bemutatása mellett Mikó Imre a magyar nemzetpolitika történetét is áttekintette. Elgondolkoztató megállapítása, hogy a vegyes lakosságú falu nem a nemzeti hovatartozás szerint tagolódik, hanem a vagyon, a társadalmi helyzet, a felekezet és életkor szerint. Miután ismerteti a vizsgált közösségcsoport történetét, a falvak határneveit, a történelmi forrásokban elõforduló jobbágyneveket, a népességi mutatók idõbeli alakulását, a családi- és rokonsági viszonyokat, a felekezeti és állami iskolák szerepét, a vallási és nemzetiségi öntudat kölcsönhatásait, a tulajdonviszonyok változását, a falusi társadalom integrálódási és differenciálódási képességét elemzi. Végül a nemzetiségi kérdés jövõjét próbálja felelõsségteljesen meghatározni társadalmi és gazdasági szempontból; -a vegyes lakosságú területeken a románsággal való együttmûködés a románság hasonló, osztályalapon álló gazdasági szervezeteinek az útján teremthetõ meg- - írja.
Mikó Imre könyvét Bárdi Nándor tanulmánya (Egy magyar girondista Erdélyben) vezeti be; a szociológiai munka a szerzõ 1926-1944 között nyomtatásban megjelent mûveinek bibliográfiájával kiegészítve a Pro-Print Könyvkiadó és a TLA Közép-Európa Intézet közös könyvkiadási programja keretében jelent meg.

(szatmári)
(Könyvjelzõ)