|
VOLT EGYSZER EGY '56
Benkõ Levente: Volt egyszer egy '56. Sepsiszentgyörgy, 1998, H-Press. /Kaláka könyvek./
Ha van egy olyan szám, mely talán még ismertebb '48-nál, az kétségkívül '56, hisz ez utóbbi is - éppúgy, mint a múlt századbeli -
szabadságharchoz, méghozzá egy elõször elbukott, ám késõbb beteljesedett szabadságharchoz fûzõdik. Ám mégis van egy jelentõs
különbség a kettõ között: míg a Kossuth nevével fémjelzett esemény résztvevõit ugyanolyan méretû hetatombával torolták meg, addig
az e századbeli forradalom szegénylegényeinek" egy részét nemcsak lázadás vádja, hanem még egy plusz teher is húzta: nemzetiségük.Eltérõen más ötvenhatos könyvektõl, a jelen kiadvány nem a magyarországi eseményekrõl szól, hanem arról a megtorlásözönrõl,
melyet az erdélyi fiatalok szenvedtek el, akik méghozzá nem is október 23-án tevékenykedtek, hanem azután. Történt ugyanis, hogy
a november 4. utáni budapesti vérbefojtás után néhány brassói fiatal EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége) néven szervezetet
alapított. Ha valaki egy MÚK (Márciusban Újra Kezdjük) jellegû szervezkedésre gondol, az nagyon téved. Ugyanis az EMISZ (bármilyen
hihetetlen, de így van) nem volt alkotmányellenes, mivel a korabeli román alkotmánynak olyan cikkelye is volt, mely szerint minden
népnek joga van harcolni érdekeiért. Gondolom, mindenki sejti, hogy a korabeli nacsalnyikok menynyire tartották be az alkotmány eme
cikkelyétA munkásosztály ökle" tehát természetesen lecsapott. Az idõpont azonban eléggé érdekes, mivel aránylag késõn került sor a
megtorlásra: 1958 augusztusának végén. Az ok? Nehogy valaki arra gondoljon, hogy csak akkor jött rá a szeku a szervezkedésre. Ugyan!
Tudott az minden ágsusogásról, mely az országban történt; merõben más volt a leányzó fekvése: mivel nem tudtak semmilyen épkézláb
irredenta" szervezetet felmutatni rossz lelkiismeretû fõnökeiknek, ezért jó ürügy volt felhasználni az EMISZ-t, mivel: Fiúk, azért, amit
ti tettetek, tulajdonképpen jól fenéken kellene billenteni, s elkergetni titeket. De nekünk ez számít s ez - mutat a vállára s dörzsöli össze
a hüvelyk- és mutatóujját" -, ahogyan egy korabeli labanc vallotta nekik.
Az ítéleteket - gondolom - nem kell különösebben részleteznem. A bírák úgy köpködték az öt- meg tízéveket, ahogyan a tökmagot.
Ezt persze megcifrázta még a vizsgálati fogság öröme is. És, hogy mégis jó részük életben maradt? A csodák még a proletariátusban sem
tûnhetnek el
Grausam Géza
(Könyvjelzõ)
|
|