Kevés a költõ, sok a fóka

Tóth István: Herbárium. Marosvásárhely, 1998, Mentor.

Kiadóink minden bizonnyal óriási hiánynyal küszködnek, ami a kiadandó mûveket illeti. Ez talán valamilyen magyarázatot nyújt arra, hogy megjelenhetnek verseskötet gyanánt közepesnél rosszabb gyûjtemények is. És kétségtelen, hogy hasonló alapja volt jelen kötet megjelenésének is.Szerzõnk növénygyûjtemény ürügyén rímeket farag, s az sem számít, ha valahol lényegtelenné válik a tartalom és forma, állandóan ott kísért a képzavar manója, csak a kis ezüstollója hiányzik. Már az Elõhang alkalmat ad egy szonett megírására, ahol is költõnk vészes várfalon" vártának súlyosságát hasonlítja egy földön fekvõ levél sorsához, ami nem is lenne még baj, ha betartaná az utolsó szakasz ígéretét. Néki az alma kocsonyás, biztosan remeg is, csak azt nem tudom, hogy ennyi erõvel miért nem pudingszerûnek titulálta, és akkor még nem mondtuk el az almának vele együtt, hogy Mint Vénusz csípõje, te is / íved csúcsában / növeszted a magvat." Vajon költõnk almával vagy nõvel nem találkozott? Az akáchoz így beszél: ...tág boltíved templomnál fehérebb, / nem lehetek oly igaz testvéred, / mint a véled lélegzõ liliom.", majd minden probléma nélkül fel is gyújtaná, és lassú láng"-on égetné. És mindez csupán a kezdet, az elsõ három mû, vagy micsoda. A bogáncs nevet ad, a búza kéklõhamvas", a csengõfû kapcsán megjelenik pokol és menny, a csillagmohát lenézi a fû, és kérdõre vonják az egyöntetûek" - bármit is jelentsen ez. A krumpli úgy hallgat a föld odvaiban, / mintha az õszi estéket belengené", a mimóza biztatásra szorul: ne legyen már olyan strucc, de ne is bízza el magát.A kötet végén párbeszédeket olvashatunk, fûét és toronyét, szélét és rózsáét, másokat is, majd utóhang biztatja a növényeket, hogy Hajlongjatok agyamban, / lombok", meg hogy kísérjetek el völgyön és hegyen, / hol a szó vére: a mélység remegtet." Van tehát költõnknek fogalma arról, hogy mi is a szó szerepe, csupán saját magára nem alkalmazza.
Mondhatná akárki, hogy nem lehet verseskötet, melyben nincs egy jó sor sem, és így is kell annak lenni, ám ezek felfedezését a Kedves Olvasóra bízom. Jó vadászatot!

V.
(Könyvjelzõ)