LEGENDÁK ÉS HIEDELMEK BOZÓTJÁBAN

Az erdélyi szombatosság - mondják a régi krónikák - tiszavi rág-életû volt, születése után csakhamar el is enyészett a XVII. szá zad elsõ felében. Ezt az állítást - kontráz az utókor úgy kétszáz év vel késõbb - mi sem cáfolja jobban, mint az, hogy napjainkban is szívósan tartja magát ez a különös hitfelekezet. Még a jövõ nemzedékekbõl sem vész ki egykönnyen. Bözödújfaluban ma is...

Igen, aki az ezután következõket elmeséli, sokáig közöttük élt, tõlük hallotta. Mert õk nemzedékrõl nemzedékre örökítik történetüket.

Péchi Simon eredeti "törvénykönyve" úgy került hozzájuk, hogy még annak a századnak (tizenkilencedik - toldom meg a kijegyzet teket) elsõ negyedében, annak a vége felé hozta ide egy újszékelyi (más helyen gagyit olvastam) nyolcvannégy éves öregasszony. Én vagyok a falumban a végsõ maradék - mondta -, megõriztem a könyvet, de most halálom közeledvén, elhoztam nektek, hogy vi seljétek tovább gondját.

De ki volt a törvénycsináló Péchi Simon, és mi módon született a törvény? A hagyomány szerint szenterzsébeti iskolamester volt. De hát el lehet ezt hinni? Ma iskolamester, holnap hetven falu föl desura? Mert nagy úr volt, a maga korában a legnagyobbak közé tartozott. Bocskai fejedelem mellett csapatvezér, az unitárius vallás fõembere, õ volt, aki a fejedelemnél kieszközölte a szabad vallás gyakorlatot és az elvett templomok visszaadását - így tudja a szájhagyomány. De lásd, mi történt vele! Az 1608. esztendõben nagy; sorscsapás éri, meghal hõn szeretett neje, a híres-neves Kornis csa lád leánya, Ilona. (Igazából: Judit; a körülbelül negyvenéves Péchi 1608-ban veszi feleségül Kornis Farkas tizenöt éves kisebbik lá- nyát. Judit négy vagy öt gyereket szül, és 1621-ben valóban fiata lon hal meg) A nagyúr hitbéli dolgokban különben is elég állhatat lan lévén, a csapás hatására áttér a katolikus vallásra, sõt üldözni kezdi az unitáriusokat. Szentdemeteren még helyet sem enged templomuk számára, amiért is azt az egyisten hivõi a falun kívül kényszerülnek felépíteni.

És lásd, hogy tekerednek az élet útjai! Péchi egyik nap temeté sen vesz részt Marosvásárhelyen. A temetõkertet láthatóan ugyan csak megviselték a sûrû vallási villongások. A hangulat is robbané kony. A keresztfáknál és sírköveknél külön-külön csoportosuló nép most is arra figyel fel, hogy egy középkorú, férfias tekintetû, fekete bajuszú székely levente nagy dühre lobban, látván, hogy' egy barát jának a sírján a keresztet ellenséges kezek ledöntötték. Péchi Si mon, mert õ volt, kardot ránt, hogy nyomban bosszút álljon. A te metõkertben már-már kitör a botrány, amikor a haragvó férfi mö gött békítõn megszólal egy gyöngéd nõi hang. A fõúr bosszúsan fordul oda, de tekintete egy elbûvölõ szempárral találkozik, amely ben keleti tüzek égnek, s a szelíd nõi kérlelés lecsillapítja dühét. A kard visszakerül a hüvelybe, s a kedves teremtmény már a fõúr kar ján libeg végig a temetõösvényen. A temetõutca végén azonban a lányt átveszik kísérõi, ám nem oly gyorsan, hogy az úr meg ne tud hassa: Eszternek hívják, apja Sáromberkén bérlõ... Akinek vásárhe lyi szállásán lészen most vész és vihar. Esztert ugyanis egy gazdag lengyelországi zsidóhoz akarják férjhez adni. A lány hûséges cse lédjével még az éj folyamán üzen Péchinek: hajnalban hazaviszik Sáromberkére, hogy onnan néhány nap múlva Váradra indítsák, ott szándékoznak õt elrejteni addig is, míg a võlegény Lengyelország ból érte jön. Nagyot dobban a fõúr szíve. Visszaüzen, hogy szerel me ne nyugtalankodjék, még út közben megszabadítja õt.

Már közelgett a hajnal, készíteni kellett a rajtaütés tervét, a szentdemeteri kastélyban ezen az éjjelen nem aludtak. Harmadnap Péchi erõs kísérettel útra kél, zárt hintó gördül a lovasok nyomá ban, és még külön is visznek magukkal két megnyergelt hátaslovat. A csapat elviharzik a vásárhelyi úton, majd egy kis erdõ mellett megáll, a legények lesben, az úr pedig türelmetlen lépteivel mére geti az erdei utat. Az erdõ sötét és csendes, a hajnal lassan érkezik. De egyszer csak, ím, egy közelgõ kocsi, lovas kísérettel. A kocsi ból lánysikoly hallatszik. Péchi kardot ránt, Eszter kísérete, két rabbi s még néhány zsidó szintén, ám a bajvívásban jártasabb fôúr saját kezével vágja le az egyik rabbit, mire a másik szent ember, aki vezetõjüknek látszik, egyezkedést ajánl. A harc hevében a szép Eszter kiugrik a kocsiból, segítségért kiált, de - sejthettük - oltal mat a támadóknál keres. Péchi ölébe ragadja a szép zsidó lányt. Ám becsülete nem tûr erõszakot. Visszaadja õt a rabbinak, és közli vele, hogy az apával együtt elvárja õket szentdemeteri kastélyába. Majd kíséretével elvágtat a rabbi riadt és Eszter vágyakozó tekinte tétõl kísérve.

Másnap reggel Péchi izgatottan néz ki kastélya ablakán. Mert a vendégek még sehol. Már éppen ismét lóra akarja ültetni csapatát, é amikor befordul a kapun a ponyvával borított szekér. Eszter ragyo gó arccal száll ki belõle, az, apja és két rabbi kíséri. Kétszer hu szonnégy óra sem telik bele, s õk férj és feleség lesznek. Az apa, ismerve az üldözött zsidók helyzetét, nem mert ellentmondani, de' azt kiköti, hogy a lánya mindhalálig maradjon meg õsei vallásán.: Cserében Péchi azt kéri: a születendõ gyermekeket viszont keresz teljék katolikusoknak, s felnõtt korukban majd õk maguk választ hassanak vallást.

A Péchi-kastélyba pedig Eszterrel együtt beköltözik a szenvedé- lyes nagy szerelem. Az ifjú asszony a férje szíve után lassan a lel két is hatalmába keríti. Ismerve hitbéli állhatatlanságát, s hogy ka tolikussá is azért lett, mert megharagudott unitárius papjára, ráve szi, térjen vissza az unitárius vallásra, hogy azután majd könnyeb ben a saját hitére vonhassa. Úgy gondolta: a távolabbi nagy cél ér dekében miért ne lehetne elõbb õ is férjével együtt unitáriussá?

A szerelmének engedelmeskedõ Péchi hívatja nyomban Bordos ról Beke Dánielt, a kitiltott unitárius papot. A lelkész csodálkozik, mit akarhat tõle a földesúr. Hiszen legutóbb, amikor jobbágyai ér dekében kérelmezett nála, elutasította, alázatos levelét felbontatla nul küldte vissza azzal az izenettel, hogy többé ne alkalmatlankod jék. Most pedig, lám, négyes fogat jön érte. Az inas nem tud bõ vebb felvilágosítást adni a tiszteletes úrnak, csak annyit mondhat; hogy a szentdemeteri kastélyban különös világ van, a szép Eszter úgy uralkodik népén, mint ama bibliai a perzsa birodalmon.

Fertály óra az út a kastélyig. Péchi és neje a lépcsõn fogadják a papot, karonfogva vezetik be. Megtörténik az át-, illetve visszaté rés, felveszik az úrvacsorát. Az esemény híre napok alatt bejárja Erdélyt. Eszter persze nem nyugszik, célja szolgálatába állít min den szóbeszédet, amelyektõl hangosak ekkortájt az unitárius fõurak kastélyai. - Jó uram, mondja, ha Krisztus nem nagyobb, mint Mó zes, ahogyan hittudósok bebizonyították, akkor ki dönti el, hogy melyikük az igazi? Csókjával leheli férjurába apái hitét. Péchi is már úgy kezdi magyarázni az Írást, hogy a kiválasztott nép nem csak a zsidó, hanem mindenki; aki Mózes hitét követi. Így lesz az új vallás! Amely már nem volt keresztény, de még zsidó sem. Ke restek hát neki egy nevet: szombatosság. De Eszter sok népet akar megnyerni, ráveszi urát, hogy birtokain térítse a maga hitére az embereket.

...De aztán fordult a kocka, és I. Rákóczi György fejedelem el határozta, hogy egyszer s mindenkorra felszámolja a szektát. Nagy pert rendelt el, amelyben többek között Péchit is teljes jószágvesz tésre ítélték. Folytatását is tudja a hívek képzelete, miszerint neje két fiával és több szombatos követõjével Váradra menekült a gaz dag zsidók védelme alá, Péchi pedig más híveivel együtt átszökött Moldvába, onnan Törökországba. Konstantinápolyban a török könyvnyomda vezetõje lett, és késõbb gyermekeit is maga után hozatta.

Számkivetettségében sem feledkezett meg erdélyi követõirõl, többször levelet küldött nekik, amelyben biztatta õket, hogy csak tartsanak ki. És a hozzámenekülõknek menedéket és oltalmat szer zett.

Ezért a szombatos székely vágyakozó tekintete, különösen nehéz üldöztetések idején, mindig Törökország felé fordult, oda, ahol a Nap felkél. (Részlet)

(Részlet Kovács András Az erdélyi szombatosság nyomában címû könyvébõl.)