BIRÓ A. ZOLTÁN - BODÓ JULIANNA

A "hargitaiság"
Egy régió kultúraépítési gyakorlatáról

- részletek a Fényes tegnapunk. Tanulmányok a szocializmus korszakáról c. könyvbõl (Csíkszereda, 1998, KAM - Pro-Print. /Helyzet könyvek, 8./-

Elemzésünk kiindulópontját egy empirikus megfigyelés képezte a közel 90 százalékban magyar nemzetiségiek lakta Hargita megyében az önmeghatározás, a hargitaiság hangsúlyozása rendkívül nagy energiákat köt le. Visszapörgetve az eseményeket a megye megalakulásáig (1968), azt tapasztaltuk, hogy ebben a térségben olyan regionális kultúraépítési folyamat játszódott le, amelynek mechanizmusai sok tekintetben egyeznek a nemzeti kultúrák kiépítésének mások által bemutatott mechanizmusaival. Ez a hasonlóság nem lehet véletlen, mert Hargita megyét adminisztratív intézkedés hozta létre egyik napról a másikra, s mivel Ceausescu Romániájában ez a megye volt az ún. "magyar megye", az itt élõ magyar nemzetiségû politikusok és értelmiségiek fontos feladatnak érezték a "kulturális ûr" azonnali betöltését, a hargitaiság, a hargitai ember, a hargitai kultúra megteremtését.
Hargita megye - Románia más megyéihez hasonlóan - 1968-ban jött létre, az ország területi-közigazgatási átszervezése nyomán. Az átszervezést, a Ceausescu-rezsim szervezte meg és hajtotta végre alig pár hónap alatt, a helyi érdekek és a regionális hagyományok figyelembevétele nélkül. A központi elképzelések alapján megállapított megyehatár egymástól lényegesen különbözõ vidékeket kapcsolt össze, más esetekben egy-egy önálló régiót hasított ketté. A mesterséges határalakítás nem vette mindig figyelembe ennek a vidéknek a folyóvölgyek szerinti természeti jellegû tagolódását, a települések hosszú évtizedek óta létezõ hierarchikus rendjét, a közlekedési útvonalak szabályozó szerepét, a kisléptékû migráció már meglévõ irányvonalait. A megyehatárokon belüli földrajzi tér három teljesen különbözõ tájegységre tagolódik. A pontosan középen húzódó vízválasztók megnehezítették a korszerû közlekedési és szállítási útvonalak kiépítését. A megye ma sem funkcionál egységes területként, s mentális síkon az egyes régiók különállása ma is megmaradt.
A mûvi határmegvonás és az egyes régiók különbözõsége ellenére a megye egységét és egyediségét kifejezõ/igazoló nyelvi klisérendszer viszonylag gyorsan, egy-két év alatt kialakult. Késõbb pedig a tömegkommunikációs eszközök (napi sajtó, kalendáriumok, idõszaki kiadványok), valamint az ünnepi alkalmakkor elhangzó rituális jellegû szónoklatok révén általánossá, majd kizárólagossá vált. Tanulmányunkban ennek a nyelvi klisérendszernek, a hargitaiságnak a kialakulását követjük nyomon. Bemutatjuk azokat a gyakoribb manõvereket, amelyek révén az intézményes tömegkommunikáció síkján a klisérendszer elemei kiválasztódtak, majd egységes nyelvvé álltak össze.

A hargitaiság elemeinek kiválasztása

A hargitaiság megteremtésének elsõ számú feltétele egy nyilvános szféra kialakítása volt. Ebben a szférában lehetett felmutatni mindenki számára az építendõ új regionális kultúra elemeit, s megmagyarázni ezek új jelentését. Nem véletlen, hogy a megye megalakítása után azonnal megjelent a megyei napilap is (Hargita címmel), s emellett évente több idõszaki kiadvány is napvilágot látott. A sajtó mellett a nyilvános szféra igen fontos részét képezték azok a kulturális jellegû találkozók, rendezvények (ezek száma húsz év alatt megyeszinten több százra tehetõ), amelyeken a megye politikai és kulturális vezetõi, magukat vezetõnek érzõ önkéntesei elõadásokat tartottak, beköszöntõszövegeket mondtak. A nemzetek kiépítésében legfontosabb feladat az integráció és az egységesítés volt.
Az egységesítést megnehezítette az, hogy a megye több olyan kisebb-nagyobb régióból áll, amelyek sajátos regionális identitással rendelkeznek, ugyanakkor ezt a sajátos identitást rendszerint a szomszédos régiók ellenében határozzák meg. Ezt a sokféle régiót nem lehetett azonnal, egyetlen gesztussal egységesíteni, ezért a megyei napilap elsõ számaiban sok olyan cikk, riport jelenik meg, amely egy-egy kisebb régió egyediségét hangsúlyozza. A kezdeti és igen rövid ideig tartó tolerancia mögött azonban már ekkor is integrációs mozzanatok bújnak meg, a regionális jegyeket felmutatják ugyan, de már azt is hangsúlyozzák, hogy a kisebb régió egyedi vonásainak csakis nagyobb egységhez, a megyéhez való tartozás ad értelmet.
Már az elsõ egy-két hónap lapszámaiban körvonalazódnak a hargitaiság legfontosabb alkotóelemei. Kulcsfontosságú elemmé - paradox módon - a megye területét széttagoló hegylánc, a Hargita válik. Ami a fizikai térben elválasztja az egyes régiókat egymástól, annak a hargitai kultúrában az egységesítõ szerep jut. A hegy adja ezenkívül a megye, a megyei lap, egész sor vállalat, vendéglõ és szálloda nevét, a hegy áll a megyérõl szóló lírai vallomások középpontjában. Nõi személynévként is megjelenik, de nem terjed el.
A Hargita, a hegy mellett már az elsõ hónapokban kulcselemmé válik a hargitai fenyõ, a fenyõerdõ, a fenyõillat, a kõ, a folyó, a hideg levegõ. Az egyes régiók neve meg-megjelenik a lap hasábjain, de ezek helyét lassan átveszi a táj, a hargitai táj. Hamarosan föltûnik a hargitai ember, s már az elsõ évben az itt élõk közössége is. A felsorolt elemek késõbb egyediesülnek, sajátos jelentésekkel töltõdnek fel. A kultúraépítés céljára kiválasztott elemek nagy többsége természeti elem. Mivel Hargita megye mint földrajzi egység soha nem létezett, s az egyes régiókhoz kapcsolódó történelmi mozzanatok gyengítenék az integrációt, a hargitaiságból teljességgel hiányoznak a történeti elemek. Fejlett ipar, nagyváros a térségben nincs, ezért ilyen jellegû elemek sem kerülhettek bele a klisérendszerbe. Belekerült viszont néhány író és festõmûvész neve, illetve szülõháza és szobra, de a klisérendszer ezeket is igyekezett elszakítani a kisebb régiótól, és megpróbálta hargitaivá általánosítani. Szerepel még a kiválasztott elemek közt a népmûvészet is. Az elemkészlet az elmúlt évtized folyamán lényegesen nem bõvült, az erõltetett iparosítás és urbanizáció ellenére a hargitaiság elemkészlete ma is a természet kelléktárából áll össze.

Összefoglalás

1. Tanulmányunk célja egy állami rendelettel létrehozott területi egység (Hargita megye) identitástermelési mechanizmusainak bemutatása volt. Bemutattuk a hargitaisághoz szükséges elemek kiválasztásának folyamatát, valamint azokat a legfontosabb mechanizmusokat, amelyek révén ezek a kiválasztott elemek jelentéssel töltõdtek fel. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy ennek a régiónak a kultúraépítési gyakorlata a mások által már leírt nemzetépítési modellt követi. De ezt a megállapítást nem csupán az egyes nemzetekre tartjuk érvényesnek, hanem az egyes nemzeteken belüli kisebb régiókra is, bár valószínû, hogy nem minden régió viszi végig az identitásépítést oly módon, mint Hargita megye tette. Nézõpontunk szerint magát az építési modellt nem kell feltétlenül nemzetekhez kapcsolni, ezért a kultúraépítés fogalma mellett a "nemzeti" jelzõnek leszûkítõ szerepe van. Úgy véljük, hogy az ebben a tanulmányban is elemzett kultúraépítési folyamat egy olyan praxisnak az illusztrációja, amelynek a nemzeti vagy a regionális változat csak alesete, ezért a nemzeti azonosságtudat kiépítésének vizsgálatát is csak egy tágabban értelmezett communitás-elemzés részeként lehet kezelni.
2. Az elemzett régió esetében a retorikai klisérendszer gyorsan kialakult, de ezt nem követte a második mozzanat. A kiválasztott elemekbõl megalkotott nyelv nem vált a mai napig sem a mindennapi tevékenység szervezõelvévé, továbbra is csak létrehozóinak és fenntartóinak szûk rétege veszi csak komolyan. A Hargita megyei nyilvánosságban ma is csak ez létezik, ez az ún. legitim valóság, s tõle függetlenül létezik a mindennapi élet felett kialakult, legitimnek nevezett virtuális világ (a hargitaiság), de ez utóbbi kitûzött céljait - egységesítés, integrálás - nem valósíthatta meg. A mindennapi élet és a gyors ütemben termelt hargitaiság "elment egymás mellett". Az 1989-es romániai változások után a régiók azonnal önállóságukat kezdték hangoztatni. A gyorsan kialakított retorikai klisérendszer és a mindennapi élet két évtizedes viszonya, valamint a klisérendszer fenntartási gyakorlata külön vizsgálat tárgyát képezi majd.