Élõ Erdély   Olvasmány  
 

OLÁH ISTVÁN egypercesei

Trend

Haladunk, még csak nem is megfontoltan a korral. Rõfös bácsi ott álldogál a korlátolt felelõsségû társaság ajtajában, nézi a korlátlanul felelõtlen társaságot, amely az utcán randalíroz. Gyalog vagy autóval - egyremegy. Rõfös (akit Rufusnak hívnának kétezer évvel korábban az ókori Rómában s a provinciákon) azt mondja: ma eljártam a nyitási trend körül az eljárnivalókat, egy sor olyan adminisztrációs technikát illesztettek a szándék bejelentésétõl az utolsó hivatali fázisig, hogy csak; mert a bejelentés tulajdonképpen virtuális mûködés ugyebár, nem pedig a tény- és tárgy szerinti profitorientált kereskedelmi tevékenység. Alig gyõztem szusszal.
Én sem gyõzöm, míg hallgatom Rõfös-Rufust. Sebaj, megszokom, ha igaz, õ is engem. Mi vagyunk az örök adásvétel két örök tényezõje. A harmadik az állam, amely õt is megvámolja, engem is megadóz.
- Elnézést - mondom -, az az óratrend az egyetlen szálka a körmöm alatt, a többi csupán tövis. Miért trend a rend? - Hát nem hallja minduntalan a rádióban, a tévében, az ön- és máskormányzati beszámolókban? A trend sõt trendek mindenekelõtt és -fölött. A fejlõdési irányzatot, a változás tartósan érvényesülõ fõirányát (tulajdonképpen ezt jelenti az angol kifejezés) kerüljük, ha lehet, mert nem idõszerû. Tudja, az orosz válság, az észak-koreai rakétakísérlet, a Dow-Jones index esése, és egyáltalán: ez az ellentmondásos, ez a buktatókkal teli ország, amelyben élünk - szóval ezért a trend. - Trendben - mondom Rõfös bácsinak, azzal elváltunk. Õ is tõlem, én is tõle.

Valódi mûhiba

Beszállnak a liftbe, mennek-mendegélnek. A fiú szemre maximum egyötvenöt, de nem biztos, és tudják, olyan tizenkettõ-egy-tucat; a lány három, nemzetközi szépségkirálynõ-maraton és öt udvarhelyi tévésó biztos gyõztese. Szállnak-szálldosnak, fölöttük (láthatatlan a látható tízemeletes betongerendáin túl) a csillagos égbolt. Lány egyszer csak izgalomba jön, ajkát harapdálja, orrcimpái szexisen remegnek. Hát persze, az a borotvahab, az a borotválkozás utáni arcszesz, az a dezodor. Snitt, a film folytatódik.
Azt mondja kékszakáll: elhatároztam hogy bedõlök a reklámnak. Hab, arcszesz, dezodor ugyanaz, gyerünk a liftbe! Szerencsém van: nem is egy, hanem négy extra szépségkirálylánnyal repülök döcögve fölfelé. Célbafordulás (régiesen, de találón), élveteg pillantás, ajakharapdálás? Dehogy. Meg se pitykéznek. A reklám persze jó és hasznos. Akkor pedig csakis bennem a hiba. Vagy bennük. Vagy a felvonóban.

 

 
   Ezek az írások a Romániai Magyar Szóban jelennek meg  
 
| Élõ Erdély | Erdélyi Könyvház | Megjelent |
| Könyvfigyelõ | Olvasmány | Mûhely| 
| Pelleng-Érdem | Gyûjtemény | Egyebek |