Köszönömök, szeretnékek, ó!

Ma egy kicsit nekimegyünk egynek s másnak.

Elõször kérdezgetve. Megkérdezzük, csak úgy magunktól, vajon mennyire jövedelmezõ ma szépirodalmat írni? Hát ponyvát, cukros- vagy nyálasirodalmat (bocsánat a kifejezésért)? Vajon miért adja ki az Erdélyi Gondolat(figyelem a név tartalmára!) kiadó igazgatója, (egyszerre vagy legalábbis elhanyagolható nagyságú idõintervallumban) egy könyv helyett két füzetben írásait (Beke Sándor: Tüntetõ magnóliák. Versek. Szerk. Csire Gabriella. Székelyudvarhely, 1997, Erdélyi Gondolat. 44 p.; Beke Sándor: Hajnalodik nélküled. Szerelmes versek. Szerk. Ráduly János. Székelyudvarhely, 1997, Erdélyi Gondolat. 43 p.)?

Apropó füzetek: vajon tudja-e egyáltalán a szerzõ vagy a kiadó, hogy nem könyveket, hanem csak füzeteket adott ki? Tudja-e, hogy bizonyos - írott vagy íratlan - szabályoknak meg kell felelnie a kiadványnak ahhoz, hogy könyvnek lehessen nevezni, s csak egyike ezen szabályoknak, hogy a terjedelem több mint 48 oldal kell legyen; hogy kívánatos lenne a cikluscímet külön oldalra helyezni: ne nézzen ki úgy az a könyv, mint egy újság? hogy jobb helyeken már a tartalomjegyzéktõl hátrafelé nem számozzák a lapokat?; hogy a tartalomjegyzék is külön lapot érdemelne stb. stb.?

A füzeteket olvasva a kérdezés helyett már állíthatunk is. Például így: Beke Sándor vagy keveset olvasott (legalábbis verset), vagy rosszul választotta meg olvasmányait, vagy tehetségtelen. (Ha arra gondolunk, hogy ez a két füzet egy - Erdélyi Gondolat nevû - kiadónál megjelent, akkor ezek az állítások a kiadóra, illetve a szerkesztõkre is érvényesek.) És így: a két füzet hemzseg a közhelyektõl képzavaroktól. Általában a patetikus hangulat üli meg a sorokat. Sorközök nincsenek is (elvétve találni talán), ha arra gondolunk, hogy nemrég még azt kerestük a versben, mi olvasható ki a sorok közül, mi a szavakon túli?

S akkor idézgessünk, a kedves olvasó gyönyörûségére. Elõször a Tüntetõ magnóliákból: „imafülkékben / esdeklem letérdepelve, / európai homo / szívem / égõ csillagszóróként / sziporkázik, / de kihez / de kihez" (5. p.) stb. „ó, / magyar betûkre csucsorodott / gyermekszájak, / ó / tüntetõ magnóliák / susogjatok" (6. p.); „politikai parádék röhögõgörcsében / parlamenti / paliszander-székeken / tökfej-orgiák hasfala megreped - / egynéhány évvel / kétezer elõtt / ó, / kedvesek, / polgártársak, / szegény, / szegény, / jaj / de szegény emberrétegek" (10. p.); „Köszönöm Néked, / azt az egyszerû / esti imát", „a fényt is köszönöm, / Istenem, / fohászom fölött / a csillag-aurát, / melyet Te adtál nekem / mindörökre…" (16. p.); „szívemben / fölszabadítanám / érted / a szabadságért sóvárgó / gladiátor-rabszolgákat is" (20. p.); „Kedvesem, / szeretnék megpihenni / a te lelkedben, / mint egy célját el nem ért, / de saját magát / megnyugtató gondolat" (21. p.); „ó / kedvesem / mellbimbódon gyöngyözik a nyál / vénuszdombod fölött felkél a Hold / és szeméremajkad csókját / megbocsátja majd / a kéj / az álom / a halál - / ó" (24. p.) „Tündér tavirózsák / türkiz tavaszában / törpeálmok talán / tündén tovaszállnak" (41. p.).

És a Hajnalodik nélküledbõl (amelybe pár verset az elõbbibõl is „beválogatott"): „szívem / egy ragadozó / madár" (7. p.); „ ó, / jöjj, / közeledj felém, / te, aki sietõsen / elolvasod ezt a verset, / te, aki / már nem is vagy nekem / csak egy tegnapi feszengõ / emlék, / ó, kedvesem" (22. p.); „Nemsokára / szerelmem hantjain / égni fognak a rõzsetüzek" (27. p.); „Nagy szerelemnek fénykorában / Tiéd az éj tiéd a dal tiéd a szó" (29. p.); „s te nem leszel sehol, / szemed ott lesz a retinámon, / tudom, hogy reggel / az álom tavaszában még egyszer".

A Hajnalodik nélküled immár Beke Sándor hatodik (írva és mondva) versesfüzete. Mindkettõ olyan emlékesfüzet. Ajánlom a kedves Olvasó figyelmébe.

Simon Attila