05/10/99

A pápa Bukarestben
Beindult egyházbékítés

Lapzártakor II. János Pál pápa az Izvorului parkban szabadtéri katolikus nagymisét celebrált, ahol a vártnál jóval nagyobb számú hívô és érdeklôdô jelent meg. Mind a bukarestieknek, mind az országból e hétvégi napokra felözönlôk számára szenzációsnak számított ez az amúgy is történelminek nevezett, ezredvégi esemény, amikor a közel ezer éves egyházszakadás után a katolikus egyház feje egy ortodox egyház vezetôjével közös, ökumenikus egyetértésre jutott.
(Bukarest * RMSZ / cseke gábor) - "Bízom abban, hogy látogatásom hozzájárul az egyházaink között keletkezett sebek begyógyításához és megnyitja a bizalomteljes kölcsönös együttmûködés korszakát" - jelentette ki mindjárt pénteki érkezésekor, még a repülôtéren a Szentatya, s hasonló gondolatokat hangoztatott Emil Constantinescu elnök, illetve Teoctist pátriárka is. A román államfô azonban üdvözlô beszédében a politika sötét felhôire is figyelmeztetett: "Nem nézhetjük tétlenül, hogy az embereket elüldözik otthonukból és hazájukból, a vezetôk meggondolatlansága miatt egy egész nép szenved. Keresztények lévén a szomszédos ország minden állampolgáráért szenvedünk, legyen az szerb vagy albán, vlah vagy magyar". A román ortodox egyház vezetôje szorgalmazására a látogatás második napján a két egyházfô - bukaresti találkozójuk alkalmából - közös nyilatkozatot adott ki a jugoszláviai konfliktusról. Szolidaritásukról biztosították az otthonaikból és szülôföldjükrôl elüldözötteket, akik szeretteiktôl elválasztva menekülni kényszerülnek, egyszersmind együttérzésüket fejezték ki a gyilkos bombázások áldozataival, a nyugalomtól és békétôl megfosztott lakossággal.
A pápa és a pátriárka felszólította mindazokat, "akik így vagy úgy felelôsek a jelenlegi tragédiáért": legyen bátorságuk újrakezdeni a párbeszédet, találják meg az igazságos és tartós béke megteremtésének a feltételeit, hogy lehetôvé váljék a menekültek hazatérése, véget érjen a Jugoszláviában élôk szenvedése - legyenek azok szerbek, albánok vagy más nemzetiségûek - és lerakhassák a szövetségi Jugoszláviában élô valamennyi nép új együttélésének alapjait.
A közlemény arra ösztönözte a nemzetközi közösséget és annak intézményeit, hogy "a jog valamennyi forrásának kiaknázásával" segítsék a konfliktusban álló feleket ahhoz, hogy ellentéteiket az érvényben levô egyezményeknek - különösen a személyi jogok tiszteletbentartására és a szuverén államok együttmûködésére vonatkozóaknak - megfelelôen oldják meg. A közös nyilatkozat felkérte a konfliktusban részt vevô feleket, "rakják le végleg a fegyvert, hogy a Balkánon lehetôvé váljék a testvériség és az együttélés tiszteletére épülô" élet.
E katolikus-ortodox békekezdeményezésnek egyenes folytatásaként a Vatikán szóvivôje Bukarestben közölte: hétfôn vagy kedden II. János Pál pápa fogadja Ibrahim Rugovát, a koszovói albánok vezetôjét.
Látogatása során a szentatya látogatást tett a pátriárka katedrálisában, majd a bukaresti pápai nunciatúrán találkozott a romániai katolikus püspöki kar tagjaival. Péntek este udvariassági látogatást tett a Cotroceni palotában, ahol a román elnök és a pápa négyszemközti beszélgetést folytatott, majd fogadáson vett részt. Ez alkalommal mondott beszédében II. János Pál néhány megszívlelendô gondolatot osztott meg a jelenlévôkkel az együttélésrôl és a toleranciáról. "Mivel a történelmet nem lehet elfelejteni, ma az állampolgárok csak úgy ismerhetik fel egymásban a partnert, sôt a testvért, ha nagyon ragaszkodnak a kisebbségi jogok tiszteletben tartásához és a párbeszédhez a megbocsátás és a megbékélés szándékából táplálkozva.(...) Fontos, hogy az együttélésre és a békére törekvô állam figyelemmel legyen kivétel nélkül minden emberre, aki a területén él. Egy nemzetnek az a kötelessége, hogy mindent megtegyen az összes lakos egyenlôségén alapuló nemzeti egység érvényesüléséért, függetlenül a lakosok származásától és felekezeti hovatartozásától, fejlesztenie kell a másság elfogadásának érzését.(...) Kétségtelen, hogy a területi változások, amelyek nyomán különbözô nemzetiségû és felekezetû népességek egyesítése történt, bonyolult társadalmi-vallási mozaik kialakulását eredményezték, különösképpen Erdélyben. A nemzeti és a vallási együttélésnek köszönhetôen, türelemmel és fôként azzal az akarattal, hogy megvalósuljon az együttélés mûvészete, az ellentétek és a félelmek leküzdhetôk..."
Szombaton a szentatya felkereste a bukaresti katolikus Belu temetôt, imát mondott a kommunista rendszer áldozatául esett katolikus püspökök sírjánál, majd saját kezdeményezésre felkereste az 1989-es Forradalom Hôseinek temetôjét is. Délelôtt bizánci rítusú istentiszteleten vett részt a Szent József katedrálisban, ahol szentbeszédet mondott, így szólva mind a görögkatolikus, mind az ortodox hívekhez: "Gyógyítsátok be a múlt sebeit szeretettel és azzal a közös akarattal, hogy a közös szenvedés ne gerjeszthessen elkülönülést. Tegyétek magatokévá a megbékélés csodáját". Méltatta továbbá a görögkatolikus egyház püspökeinek, papjainak és híveinek a történelem során, különösen a kommunista diktatúra évtizedeiben való, egész a mártírságig menô helytállását hitük és egyházuk mellett. Szombat délután a pátriárka bukaresti palotájában a pápa találkozott Teoctist pátriárkával és a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának tagjaival. Az ortodox egyházvezetô itt elmondta: a Szent Szinódus támogatja azt, hogy egy Nemzeti Ökumenikus Tanács jöjjön létre Romániában mindkét rítusú katolikus egyház, valamint a többi keresztény felekezet részvételével. A pápa ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a mostanig létezô ellentétek az ortodoxia és a katolicizmus között megoldhatók: "az évezred végén az emberek azt szeretnék látni, hogy képesek vagyunk kijutni dölyfünk és félelmeink szövevényébôl, s az Úr kegyelmének évét hirdetjük".
Vasárnap délelôtt a bukaresti Unirii téren vett részt a magas rangú vendég ökumenikus ortodox szertartáson, délután pedig a szabadtéri katolikus misével zárult a történelmi jelentôségû pápalátogatás Romániában.
*
Egy nappal a vatikáni vezetô érkezése elôtt, mint ismeretes, a kormány 36 közösségi ingatlant szolgáltatott vissza jogos tulajdonosainak, ezek közül 15 magyar kisebbségi tulajdon: 3 épület a gyulafehérvári római katolikus érsekség, 2-2 a temesvári, a nagyváradi és a szatmárnémeti római katolikus püspökség tulajdona. 2-2 épületet kap vissza az erdélyi, illetôleg a királyhágómelléki református egyházkerület, 1-1 ingatlan pedig az unitárius, illetve az evangélikus egyház tulajdona. (RMSZ)

Külön találkozó a katolikus püspökökkel
Meglepetések és fájdalmas hiány

A katolikus püspökökkel külön találkozott II. János Pál pápa pénteken a bukaresti apostoli nunciatúra, azaz a Vatikán bukaresti nagykövetségének épületében — a nyilvánosság teljes kizárásával.

A pápának a Római Katolikus Püspökkari Konferenciához intézett beszéde is láthatóan jól átgondolt, és a helyzet, a tények ismeretében készült. Az elsô meglepetés az volt, hogy a hosszas elôzetes vita lezárásaképp II. János Pál maga pasztorálisnak nevezte romániai látogatását, holott éppen a katolikus hívek által lakott területek kihagyása miatt éppen a látogatás lelkipásztori jellegét vitatták sokan.

A második meglepetést a pápa határozott állásfoglalása jelentette az elkobzott egyházi vagyont, kiemelten az iskolákat illetôen. Külön kitért a görög katolikus egyháznak az ortodox egyház birtokában levô templomaira, s reményét fejezte ki, hogy a két testvéregyház a közös bizottság megalakulását nem formálisnak tartja majd, s nem tekinti ezzel elintézettnek a kérdést. Ez a megjegyzés azért figyelemre méltó, mert a romániai görög katolikus egyház épp a Szentszék nyomására kényszerült arra, hogy lemondjon követeléseinek jogi, törvényszéki úton való érvényesítésérôl. — Ehhez a feltételhez kötötte ugyanis a hazai ortodox egyház szinódusa a hivatalos meghívók kibocsátását. Maga II. János Pál, aki pedig a mártírium és szenvedés, elnyomás mértékével tisztában van, tartotta a jogos visszaszolgáltatás igényével szemben fontosabbnak a találkozás létrejöttét — még ezen az áron is. Nyilván helyi szempontok vagy akár az igazság nevében ez kevéssé érthetô, ám a katolikus egyházfônek az általa vezetett és szolgált világegyház egészében kell gondolkodnia, s nyilván ezt is teszi. Ez pedig sokszor együtt jár a fájdalmas lemondással, amit világi szempontból soha nem lehet teljesen megérteni vagy értelmezni, ez csakis a Krisztust irányítójának és példaképének tartó keresztény világnézet szempontjából lehet felfogni. Magának a pápának többször kifejezett meggyôzôdése ez, élete, sorsának alakulása pedig kifejezetten is mutatja ezt.

Hûen önmagához és az egész pápasága idejét jellemzô üzenet jellegéhez, II. János Pál a párbeszédet sürgette a jobb, ôszintébb kapcsolat érdekében. „Ne felejtsük el a II. vatikáni zsinat tanítását, amely aláhúzza, hogy az ökumenikus mozgalom lelke a szív megértése, a szentség és az ima (Unitatis Redintegratio, 8). Remélem, Romániában is lehet ökumenikus rendezvényeket szervezni ortodox és más keresztény közösségekkel a jubileumi év alkalmával, hogy együtt könyörögjünk az Úrhoz, növelje az egységet köztünk, különféle felekezetekhez tartozó keresztények között a teljes egység eléréséig (Tertio Millenio Adveniente, 16)."

A katolikus egyház helyi vezetôinek szóló üzenetében azt is aláhúzta a pápa, mennyire fontosnak tartja, hogy az egyház társadalmi szinten is jelen legyen, s kifejezze együttérzését, sôt egységét a szegényekkel, a peremre szorultakkal. „Az egyháznak konkrét és nagylelkû figyelmet kell fordítania a legszegényebbekre és peremre szorultakra. Hatalmas feladatról van szó..." — hangsúlyozta a pápa.

A harmadik, remélt és várt meglepetés Márton Áron püspök név szerinti említése volt. Sajnos egyelôre nyilvánosan nem hangzott el semmilyen konkrét jelzés a Románia magyarságra vonatkozóan, úgyhogy a látogatás e pontjáig ez a legkonkrétabb utalás arra, hogy a katolikus egyházfô tudja és átérzi a hazai magyar katolikusok helyzetét, értékeli helytállásukat. Ugyanezt fejezi ki az a magánlevél, amelyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek adott át a Szentatya, amelyben megértését fejezi ki, amiért ez az egyházmegye nem képviseltette a hívôk hivatalosan szervezett csoportjai által magát Bukarestben. Ugyanebben a magánlevélben szeretetérôl és szimpátiájáról biztosította mind az egyházmegye híveit, mind püspökeit, s biztosítja ôket arról is, teljesen megérti és átéli fájdalmukat amiatt, hogy fôpásztoruk nem látogathatta meg ôket saját területükön. Ebben a vonatkozásban Potyó Ferenc, a gyulafehérvári fôegyházmegyei hivatal iroda igazgatója, általános helynök háttérinformációként annak a véleménynek adott hangot, miszerint a pápa ismeri a romániai magyar katolikusok helyzetét, évtizedeken át tartó helytállásukat a szívében értékeli, azonban az átfogóbb és magasabb rendû érdek, a keresztény egység érdekében hajlandó volt erre a számára is hatalmas áldozatra.

A katolikus egyházfô hozzáállását lehet vitatni, lehet kommentálni, lehet miatta fájdalmas ellenkezést érezni, érteni kell azonban azt, hogy II. János Pál rendkívüli felelôsségtudattal éli meg és teljesíti feladatát, s a pap alapvetô hozzáállásával, a szolgálat mélységesen átélt hitelességével; annyira, hogy Jézus nagycsütörtöki gesztusát, a lábmosást hajlandó akármilyen gyakran utánozni a világ, s benne a rábízottak érdekében.

(Bodó Márta, Szabadság)