05/11/99

Koszovó után nem lehet úgy politizálni, mint Koszovó elôtt

- Interjú Tôkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével -

- Hét végén kongresszusra ül össze az RMDSZ. Mi a tétje ennek az eseménynek?

- Szemben az 1997-es kongresszussal, amelynek semmi más rendeltetése nem volt, csak az, hogy megtapsolja a kormányban jelesen vitézkedô RMDSZ-t, a mostaninak súlyos tétje a tisztújítás és a miként tovább kérdése. Hiszen az eltelt több mint két esztendôben beigazolódtak azok az aggodalmak, amelyek a Szövetség kormányba lépését megelôzték. Az RMDSZ hivatalos vezetôsége most már nem elégedhet meg a begyûjtött elismeréssel, szembe kell néznie a kormányzati szerepvállalás súlyos konzekvenciáival és az ezekért reá háruló felelôsséggel.

- Mindezek függvényében Ön javasolni fogja a kongresszusnak, hogy döntsön a koalícióból való kilépésrôl?

- Nem, ilyet általában én nem kértem. Álláspontomhoz következetes akarok maradni, szerintem a kilépést, éppen úgy, mint a belépést, elô kell készíteni, és a legalkalmasabb pillanatban - amikor ez a lehetô legkisebb veszteséggel jár - szabad ehhez az eszközhöz folyamodni. Egyoldalú kilépésnek, olyanformán, ahogy a múlt év szeptember 3-án Markó Béla indítványozta, nem vagyok a híve. Ezek konjunkturális fogások. Én az egész RMDSZ-politika kétéves mérlegét szeretném elkészíteni, egybevetni a mostani helyzetet az akkorival, és számon kérni mindazt, ami egykor ígéretként elhangzott és ami azóta történt. És ez után lehet hozzálátni egy józan, megfontolt, jól mérlegelt politikának a kialakításához. Az RMDSZ-kongresszus legalább a továbblépés távlatait meg kell teremtse, és erre törekedtünk többek között a fórum-mozgalom különbözô állomásain, legfôképpen Alsócsernátonban.

- A fórumok egyik résztvevôje, Csapó József szenátor, a kongresszussal el akar fogadtatni egy határozatot Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan. Ön támogatja ebben Csapó urat?

- Azt támogatom, amit a Székelyföld is igényel. Egy ekkora nagy nemzeti közösséget feltétlenül megillet az autonómiához való jog, de természetesen a belsô önrendelkezés elve alapján, amit Kolozsváron hirdetett meg 1992-ben az RMDSZ. Én úgy tudom, hogy Székelyföld, beleértve Maros megyét, egy mértékadó álláspontot alakított ki e téren, olyannyira, hogy emlékezetem szerint ez egy kongresszusi programba is bekerült.

- Mi történne akkor, ha a határozat mellett voksolna a kongresszus? Az autonómia-törekvés nem maradna csupán papíron?

- A jó politika hosszú távon gondolkodik és taktikázás, a pillanatnyi elônyök megszerzésére való törekvés ideje alatt sem feledkezik meg a távoli céljairól. Az autonómiához idô kell, ráadásul mindig készen kell lenni egy autonómia-képes kiállásra, vagy cselekvésre. Ime most, Koszovó után, olyan helyzet van kialakulóban, amely egy általános kisebbségügyi rendezés lehetôségét villantja fel. Véleményem szerint Koszovó után nem lehet úgy politizálni, mint Koszovó elôtt. Váltig hangoztatom, hogy az autonómia stabilizáló szereppel bír, s úgy gondolom, Romániának jól felfogott érdeke, hogy az autonómiának polgárjogot adjon.

Gui Angéla

Bukarest elveszi az adónkat

Beszélgetés SZILÁGYI ZSOLT képviselôvel

- Mi újat hoz a Reform Tömörülés, amelynek ön alelnöke? Mivel lép fel az RMDSZ kongresszusán?

- Váradon a reformtömörülés mûhely- sorozatának ülésén Toró T. Tibor platform- elnökkel együtt ismertettük az RMDSZ Alapszabályzata és Programja módosítására vonatkozó javaslatokat. Egyértelmûen állást foglaltunk amellett, hogy az RMDSZ felépítése kevésbé legyen pártszerû; ôrizzük meg a brassói kongresszus által elfogadott önkormányzati modellt. Ugyanakkor indítványozzuk, hogy az RMDSZ kongresszusa módosítsa a Programot Erdély regionális érdekei, illetve azok képviselete tekintetében. Ezt a javaslatot megírtam és benyújtottam a kongresszust szervezô bizottsághoz. A programmódosításokat vizsgáló bizottság támogatja ezt, az SZKT pedig szintén támogató véleményt fûzött hozzá. Remélem tehát, hogy elfogadják.

- Mintha nyitott kapukat döngetnének. Legalábbis számomra magától értetôdik, hogy az RMDSZ érdekvédelmi szervezet, s mint ilyen, a politikiai párttól eltérô felépítéssel kell hogy rendelkezzék; másrészt: hol él a romániai magyarság túlnyomó többsége? Szükséges ezt még hangsúlyozni? Központba állítani?

- Miben áll az Erdély-központú RMDSZ-politika? Erdély mint történelmi tájegység, mindezidáig el volt hanyagolva. Léteznek regionális szinten megfogalmazható politikai, gazdasági, kulturális- szociális stb. érdekek. Ezeket mindmáig senki nem képviselte a román politikában. Bár az RMDSZ Programja elôírja a decentralziációt és ennek képviseletét, az RMDSZ politikája nem foglalkozott kifejezetten a regionális érdekek képviseletével, illetve a regionális érdek megjelenítsével. Azt kérjük, hogy az egész ország szintjén alkalmazzák a regionalizmus gondolatát. A mi értelmezésünkben az Erdély- központúság azt jelenti, hogy az RMDSZ meg fogja jeleníteni Erdélynek mint sajátos történelmi régiónak az érdekeit a nagypolitikában is. Ez persze nem képzelhetô el és nem lehet sikeres anélkül, hogy ne építenénk ki az erdélyi románokkal egy olyan partnerséget, amely elsôsorban a közös gazdasági érdekre alapoz, konkrét politikai és gazdasági érdekképviseletben nyilvánul meg, biztosítja azt, hogy Erdély multikulturalitása és történelmi hagyományai a régió felvirágzását és gazdasági felemelkedését hozzák. Tudatában vagyunk annak, hogy ezt a politikát csak RMDSZ-politikaként nem lehet megvalósítani. Éppen ezért nagyon fontos, hogy azon progresszív szellemi mûhelyek és politikai csoportosulások, amelyek már megfogalmazták eme érdekeket, és amelyek meg fognak jelenni, partnerre találjanak az RMDSZ-ben.

- Itt válik érdekessé az elképzelés: vannak-e ilyen parnerek, például a románok között?

- Több jelzést kaptunk. Annak ellenére, hogy a román politikai elit országos szinten, a nyilatkozatok szintjén úgy irtózik a regionalizmustól, mint ördög a szenteltvíztôl...

- ... a tömjéntôl...

- ... mégis megjelent már nemcsak a nyilatkozatok vagy az újságcikkek szintjén, hanem a politikában is a regionalizmus. Gondolok itt az Állami Vagyonalapok felállítására, amelyek szintén a regionális gazdasági érdekek szerint létesültek; a gazdasági fejlesztési ügynökségekre, amelyek bár nem a történelmi szerves fejlôdést vették figyelembe, de mégiscsak megpróbálták figyelembe venni a régió, illetve a regionalizmus elvét, valamilyen formában; és vannak olyan román törvények is, amelyek tájegységekrôl beszélnek. Másrészt a regionalizmuson alapul az európai gazdasági integráció. Vannak tehát a porondon olyan gazdasági kamarák, vállalkozói fórumok, politikai pártok, politikusok, akik már jelezték, hogy partnerek kívánnak lenni, habár sokan közülük nem merték nyilvánosság elôtt vállalni ezt. De jelezték... Ezek egyrészt nem dôlnek be a nacionalista magyarellenes demagógiának, amely jelenleg elsôsorban az ellenzéknek, 90-tôl 96-ig pedig a hatalmi kurzusnak volt az eszköze; másrészt belátják, hogy gazdag országot csak gazdag régiókkal lehet építeni, és elképzelhetetlen az, hogy valamely ország gazdag legyen, ha a régiói szegények.

- Ezt tekintsük axiómának. Jól hangzik. Bármikor elôhúzható. De konkrétan, a napi gyakorlatban, hogyan jelenik meg? Megjelenik-e egyáltalán a regionalizmus?

- Konkrétan: olyan RMDSZ-politikát kívánunk, amelyik végül is az adórendszer felülvizsgálatát, a jogrendszer felülvizsgálatát, illetve a központ és a régiók közötti döntési kompetenciák felülvizsgálatát jelentené...

- A régiók javára...

- ... egyértelmûen a régiók javára. Jelen pillanatban Románia még mindig túlcentralizált állam, amely nem képes hatékony választ adni az Európai Unió gazdasági kihívásaira; és nem képes hatékony választ adni sok más kihívásra. Még mindig az a kép, hogy Bukarest elveszi az adónkat, és rajtunk élôsködik. Azt akarjuk tehát, hogy a gazdasági észszerûség és a közös érdek alapján átgondoljuk mind a bürokrácia mechanizmusait, mindpedig az adórendszert, s lehetôség szerint az adónak minél nagyobb része maradjon helyi szinten.

- Ez százalékban kb. mennyi lenne?

- Nem szeretnék százalékokba bocsátkozni...

- Jelenleg 40 százalék, ugye, ami a helyi hatóságnál marad?

- Jelenleg 40 százalék. Ennél mindenképpen lényegesen többre van szükség...

- Dél-Tirolban pedig 80 százalék.

- S micsoda külöbség! Tehát egy olyan adórendszert kell kialakítani az országban, amely figyelembe veszi azt az elvet, hogy aki többet dolgozik, az jobban is éljen.

- Ez is axióma. Miként az is, hogy mindenekelôtt dolgozni kell... Nálunk viszont hátrányos helyzetben van az, aki dolgozik.

- Az erdélyi megyékben több gazdasági mutató bizonyítja ezt a hátrányos helyzetet. Gyakorlatilag Románia bevételeinek nagyrésze Erdélybôl származik, a visszaosztáskor pedig más régiók felé irányítják a pénzt.

- Mint Ceausecu idején vagy még azelôtt...

- Az erdélyi önkormányzatok teljes mértékben hátrányos helyzetben vannak a sajátmaguk által megtermelt pénzforrások felhasználásában.

- Vannak olyan román politikusok is, akik merik név szerint vállalni ezt a kijelentést, s ami ebbôl következik?

- Nem kaptam tôlük felhatalmazást arra, hogy megnevezzem ôket. Több ismerôsöm meg politikus barátom van a jelenlegi kormánykoalíció pártjaiban, akik hozzánk hasonló véleményen vannak, és már régóta segítségükrôl biztosítanak. Mi most csupán politikai formába öntöttük a regionalizmus gondolatát, amely eddig is létezett.

- Ott van a levegôben.

- Mi úgy gondoljuk, hogy az eddigi politikán mindenképpen javítani kell. 96-ig ellenzékben voltunk, és sok eredmény nem volt. Most, két és fél évi kormányzás után szintén úgy értékeljük, hogy stratégiai térfoglalás, komoly intézményi garanciákat biztosító eredmény nincs az RMDSZ tarsolyában. Korrekciót kell tehát végrehajtani. Ennek lenne az egyik eleme az Erdély- központú politika, amelynek fókusza az önkormányzatokra való odafigyelés.

(ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN, RMSZ