05/18/99

Az erdélyi románság stratégiai partnerségére is számít az RMDSZ
Az Erdélyben megtermelt pénz Erdélyben kerüljön felhasználásra!

Az RMDSZ regionális érdekei fejezettel bôvült a Szövetség programja a csíkszeredai kongresszuson. Az elfogadott program-kiegészítés értelmében az RMDSZ Erdély központú politizálásának hangsúlyosabbá tételével egy idôben stratégiai partnerséget alakít ki a románsággal is. A regionális érdekek elôtérbe helyezésére szóló elképzelésrôl a javaslattevôt, Szilágyi Zsolt képviselôt kérdeztük.

- Nagy örömömre szolgál, hogy a kongresszus elfogadta a Reform Tömörülés, az RMDSZ Nemzeti Liberális Platformja, illetve a reformisták javaslatát, amely azt szorgalmazza, hogy a Szövetség politikája váljon hangsúlyozottan Erdély-központúvá. Ez azt jelenti: az RMDSZ-nek, mint elsôsorban Erdélyben szervezôdô érdekvédelmi képviseletnek, nyomatékosan meg kell jelenítenie országos és helyi politikájában Erdély érdekeit, mind politikai, gazdasági, kulturális és szociális téren. Vagyis egy hatékony önkormányzati rendszer kidolgozását szeretnénk, illetve annak a jogi keretnek a létrehozását, amely az önkormányzatok számára lehetôvé teszi, hogy falutól megyéig önkormányzati szövetségek jöhessenek létre. Az így megalakult szövetségek meg tudják jeleníteni térségeink és régiónk érdekeit, az adórendszer megreformálásával pedig el tudják érni: az Erdélyben megtermelt pénz döntôen Erdélyben kerüljön felhasználásra. Ez ugyanakkor a regionalizmus elvének a gyakorlatba ültetése, amely elvre épül az Európai Unió és több más integrációs intézmény gazdaságpolitikája. Ennek romániai meghonosítása nélkül nem képzelhetô el sikeres integráció. Elmondható tehát, hogy a regionalizmus gyakorlatba ültetésének esélyei megegyeznek Románia integrációs esélyeivel, vagy másképp fogalmazva: az autonómia esélyei megegyeznek Románia integrációs esélyeivel.
A javaslat ugyanakkor egy nagyon fontos üzenetet is tartalmaz az erdélyi románok felé. Be kell ismernünk, hogy az eddigi kilenc és fél év alatt nem sikerült meggyôzô üzenetet megfogalmaznunk erdélyi román polgártársaink irányába, pedig ôk azok, akik minket sokkal jobban ismernek, mint a bukaresti bürokrata réteg. A stratégiai partnerség egyszóval arra vonatkozik, hogy partnerekké válunk az erdélyi románság, és Erdély más népeinek olyan demokratikus törekvéseivel és intézményeivel, amelyek Erdély gazdasági megerôsödését célozzák. Ezáltal, a régiók meggazdagodása és talpraállása útján szeretnénk hozzájárulni az egész ország meggazdagodásához.

- Az RMDSZ tehát szeretne stratégiai partnerséget kialakítani az erdélyi románsággal. De vajon ôk akarnak-e velünk?

- Egyértelmû pozitív jelzéseket kaptunk azóta, mióta meghirdettük ezt az elvet. Tudomásul kell venni, hogy létezett mindezidáig - elsôsorban 1990-1996 között - egyfajta megfélemlítés a regionális érdek megfogalmazásával kapcsolatban. Arra gondolok, hogy például a Vãcãroiu-kormány 1992-93-ban kormánynyilatkozatban ítélte el azon megyéket, amelyek be akartak lépni és együtt akartak mûködni a Kárpátok Eurorégióval, ezek között volt például Szatmár megye is. De felhozhatnám Simirad iasi-i polgármester esetét is, aki regionális gondolatainak politikai megfogalmazása után rendkívül heves támadásoknak volt kitéve. Ez nem azt jelenti, hogy ezt az elképzelést fel kell adni, hanem tudomásul kell venni: a régiók elvének gyakorlatba ültetése közelebb viheti Romániát az Európai Unióhoz. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Erdélyben olyan, erdélyi románok által mûködtetett professzionális szellemi mûhelyek vannak, amelyek nagyon jól tudják: az erdélyi kérdés tulajdonképpen Románia integrációjának a kérdése.

- Az RMDSZ programja nagyon sok mindent tartalmaz, amit évek óta nem sikerült megvalósítani. Mi a következô lépés ahhoz, hogy ez a javaslat a megvalósítás fázisába is lépjen, és ne maradjon egy nagyon szép és hangzatos szólam?

- Mi a javaslattevôk nevében, a többségi szavazat után egyértelmûen a Kongresszus határozatának megfelelôen szorgalmazni fogjuk, hogy az RMDSZ önkormányzati politikája váljon még hangsúlyozottabbá. Az önkormányzatoknak országos szinten igyekszünk majd megteremteni azt a jogi keretet, amely egy nagyobb döntési hatáskört biztosít nekik, illetve a gazdasági megerôsödésüket hozhatja. Ezzel egy idôben meg kell találnunk azokat a kommunikációs csatornákat, amelyeken keresztül sikeresen bebizonyíthatjuk erdélyi román polgártársainknak, hogy a regionalizmus politikájának felvállalása közös érdek, és nem elsôsorban az etnikai logikán alapuló elképzelés, hanem alapvetôen gazdasági motivációja van.

(Gui Angéla, Szatmári Friss Újság)

Az RMDSZ kongresszusa - román szemmel

Kétségtelen: román szemmel nézve egyszerre megnyugtató és nyugtalanító az RMDSZ hét végi kongresszusa. Megnyugtató, hiszen a Szövetség élén nem történt személyi változás. Nyugtalanító, mert ezután minden bizonnyal számítani lehet az RMDSZ egyfajta új "Erdély-politikájának" a kialakítására.
Ha a román kormányzati elit a belsô válságokkal küszködô Oroszországra tekint, vagy a kívülrôl szorongatott Jugoszlávia felé néz, akkor hazája akár olyannak is tûnhet, mint a sziget a viharzó tengeren. S a viszonylagos stabilitást nagyon meg kell becsülni, különösen ebben a mai átmeneti világban.
Akkor, amikor ez az elit az RMDSZ-t bevonta a kormánykoalícióba, nyilván fôleg arra törekedett, hogy a maga szempontjából "kiegyensúlyozott" és "racionális" politizálásra késztesse a Szövetség vezetôit, hiszen tisztában volt azzal: mennyire fontos, hogy az RMDSZ "kiszámítható" partner legyen. Azzal, persze, az RMDSZ vezérkara is tisztában volt, hogy neki valóban a kiszámíthatóság (és a reálpolitikai irányultság) benyomását kell keltenie - nem csupán Romániában, hanem annak határain túl is.
Nem véletlen, hogy Markó Béla a Kongresszuson ismételten hangsúlyozta: a koszovói albánok és a Hargita, valamint a Kovászna megyei székelyek helyzete lényegesen eltér egymástól, arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ kezdettôl fogva tisztán a politika eszközeivel kívánta képviselni a romániai magyar kisebbség érdekeit. Az is várható volt azonban, hogy a Szövetség politikában immár meglehetôsen pallérozott vezetôi, mihelyst lehet, rögtön megragadják az alkalmat, hogy Erdély sajátos (etnikai, gazdasági, társadalmi és nyilván történelmi) helyzetére irányítsák a hazai és a külföldi közvélemény figyelmét.
Lehet-e ennél nyugtalanítóbb a román kormányzati elit - és egyáltalán a román politikai osztály - számára? Ennél nyugtalanítóbb már csak az lenne, ha az RMDSZ fellépése nem furcsálkodást, háborgást, lekicsinylést, hanem csendes, nyugodt tudomásul vételt váltana ki az erdélyi románság körében.
Az ilyesmitôl azonban nagyon messze vagyunk. Elsôsorban azért, mert az RMDSZ - noha tagja a kormánykoalíciónak - távolról sem meghatározó belpolitikai tényezô. De stratégiailag jó úton halad - különösen azzal, hogy az annyit emlegetett reformok következetesebb végrehajtását sürgeti. S az, hogy ez is hangsúlyosan szóba került a Kongresszuson, egyértelmûen jelzi: a Szövetség csak egy jóval európaiasabb Romániában tartja elképzelhetônek azt, hogy a magyarságnak méltóbb sorsa legyen.

(Kereskényi Sándor, Szatmári Friss Újság)

A Reform Tömörülés javaslatára
A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG 6. KONGRESSZUSA RÉSZTVEVÕINEK NYILT LEVELE BILL CLINTONHOZ, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKÉHEZ

Igen Tisztelt Elnök Úr!

Közösségünk, az erdélyi magyarság, a térség többi népéhez hasonlóan, lélegzetvisszafojtva figyeli a közelünkben zajló háború kimenetelét. Ha Milosevic "etnikai tisztogató" háborúja sikerrel járna, az nemcsak a vajdasági magyarok eddig is jelentõs véráldozatát növelné, hanem bátorításként hatna a hasonló szándékú romániai etnokrata erõkre is. Ellenkezõ esetben Európa keleti részein is megszilárdulhatnak az emberi és kisebbségi jogok, reális esélyt kap a méltányosság, megerõsödnek a szubszidiáris struktúrák és a belülrõl jövõ stabilitás.
Ebben a feszült, háborús légkörben Elnök Úr, az Ön kijelentései sorsformáló jelentõséget kaphatnak. Szíves engedelmét és türelmét kérjük, hogy egy sor olyan tényre rávilágítsunk, melyek, úgy tûnik, elkerülték a figyelmét akkor, amikor a román követendõ kisebbségpolitikát példaként említette.
Az erdélyi magyarságot igazságtalan békediktátumok kényszeríttették, az 1918. decemberi kolozsvári népgyûlésen kinyilvánított akarata ellenére, a számára idegen, délromán értékvilág fennhatósága alá. Az elmúlt évtizedek során irányunkban kifejtett többségi politika megfosztott minket attól, hogy saját szülõföldünkön, Erdélyben, melyhez több mint 1000 történelmünk fûz, otthon érezhessük magunkat
Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy esetünkben a probléma nem etnikai, azaz nem a két nép között lép fel, hanem etnopolitikai: a többségi délromán politikum és a magyar közösség között feszül. Az évszázados együttlét az erdélyi románságot - a jövõ kihívásainak küszöbén - természetes szövetségesünkké teheti. Ezzel szemben Trianon óta a mind a mai napig túlnyomóan délromán politikai elit célja - függetlenül társadalmi rendszertõl - az etnokulturálisan homogén, egységes nemzetállam megteremtése. Ennek az akaratnak esett áldozatul a második világháború alatt, a némettõl függetlenül végrehajtott román holocaust keretében többszázezer zsidó és cigány, majd vándorolt ki késõbb, a diszkriminatív meghurcoltatást követõen többszázezer német. Az erdélyi magyarok közül is eddig több mint egymillión kényszerültek, és kényszerülnek jelenleg is szülõföldjük elhagyására.
Mi, erdélyi magyarok elmondhatjuk, hogy tíz évvel a kommunizmus bukása után sem teljesítették alapvetõ rehabilitációs követeléseinket. Egyházaink és világi közösségeink nem kapták vissza a kommunisták által elkobzott tulajdonaikat. A privatizációs folyamatból messzemenõen kiszorítottak, a Ceausescu által megszüntetett magyar autonóm tartományról és magyar egyetemünkrõl a mai délromán politikum hallani sem akar, kultúránkat továbbra is a román többség tanügyi gyámkodása fojtogatja. A román etnopolitika nyolcvan éve követett homogenizációs célkitûzéseit õshonos nemzeti közösségünk összetartó erejének gyengítésével, tagjainak asszimilálásával vagy Romániából való kiszorításával kívánja elérni. A román hadseregnek és csendõrségnek a többségi magyar területekre való erõltetett és érhetetlen telepítése is ezt a célt szolgálja.
Történik mindez annak ellenére, hogy az erdélyi magyar politika módszerei demokratikusak, célja a decentralizált közösségek létrehozása és annak megerõsítése, megalapozott polgári jólétének megteremtése. Mi ellentétben a koszovói albánokkal nem a passzív elszigetelõdés politikáját, hanem a parlamenti, sõt, kormányzati szrepet is vállaltunk, amely azonban valós eredményeket nem hozott, hanem csupán a román kirakatpolitika leghatásosabb eszközének bizonyult.
Lehet, Elnök úr , ezt a politikát kisebbségvédelmi modellként emlegetni? Pusztán attól válna modellé ez a politika, hogy Romániában hallgatnak a fegyverek?
Elnök Úr, Romániában a magyar nemzeti közösség helyzete nincs megoldva!
Isten õrizzen meg bármely kisebbségbe szorult nemzeti közösséget attól, hogy a román modell legyen üdvözülésének garanciája!
Elnök Úr, szorongatott helyzetünkben reményt és bizakodást ad nekünk az a tény, hogy az ember egyéni és közösségi emberi jogokat az államok szuverenitása fölé helyezve az Egyesült Államok és partnerei egy létében veszélyeztetett kisebbség védelmére keltek.
Arra kérjük Önt, hogy szorgalmazza helyzetünk monitorizálását és gyõzõdjön meg minderrõl.
Arra kérjük, vesse latba befolyását, hogy a román politikum üljön le ahhoz, az ügyünket rendezni hivatott, összpolitikai kerekasztalhoz, amit az RMDSZ már nyolc éve sürget, hiszen e feladat ellátására a román parlament elvi és gyakorlati okokból alkalmatlan.
Arra kérjük, Elnök Úr, hogy Románia atlanti integrációjának folyamatában fektessen különleges hangsúlyt az ország nemzeti közösségei helyzetének méltányos, a közösségi önkormányzaton alapuló rendezésére. Az elmúlt évtized balkáni tragédiái nagyrészt elkerülhetõek lettek volna, ha az idejében létrejött közösségi autonómiák kifejthették volna stabilizáló, otthonteremtõ hatásukat.

Áldást kérünk Önre és nemes fáradozásaira.
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel,

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség
VI. Kongresszusának alulírott résztvevõi (150 aláírás)
Kelt Csíkszeredában, 1999. május 15-é