08/14/99

Amit a magyar állam Romániától visszakövetelhet

Egymásnak ha ellent nem is mondó, de egymástól mindenképpen eltérô nyilatkozatok, hírek, vélemények láttak napvilágot mostanság a Gozsdu Alapítvánnyal kapcsolatban, a magas szintû román-magyar diplomáciai kontaktusok alkalmával és ürügyén.

Andrei Plesu külügyminiszter például elmondta, hogy a román fél június 29-én szakértôi bizottság felállítását javasolta a jogi és gyakorlati részletek megvizsgálására. "Orbán Viktor magyar miniszterelnök a román kormányfôvel, Radu Vasilével tartott július 23-ai találkozóján egyetértett azzal, hogy hozzák létre a Gozsdu Alapítvány örökségének visszaadásával kapcsolatos problémákat vizsgáló közös munkabizottságot" - idézte a román diplomácia vezetôjét az MTI. Magyar kollégája, Martonyi János egy héttel késôbbi látogatásakor megerôsítette: napirenden van a kérdés, ámbátor a magyar kormány érvényesnek tartja az 1953-as megállapodást, amelynek értelmében a két ország kölcsönösen lemondott a vagyoni igényekrôl. Ha netán hatályon kívül helyeznék az egyezményt, akkor természetszerûleg felélednének a magyar vagyonjogi igények is.

A szélsôségesen nacionalista, ellenzéki bukaresti Cotidianul ennek nyomán azzal a hírrel hergelte olvasóit, hogy Románia lemondott a Gozsdu Alapítvány egykori magyarországi ingatlanjairól. A "tényt" a magyar külügyminiszter fenti kijelentésére alapozta a lap.

De lássuk, miért is sugallja azt az ily módon rendkívül elôzékenynek tûnô magyar diplomácia, hogy Bukarest talán jobban tenné, ha nem forszírozná az állítólagos magyarországi román vagyonok visszaszolgáltatásának kérdését? Milyen ellenkövetelésekkel léphetne föl Budapest?

A budapesti pénzügyminisztérium feljegyzése a magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képezô Romániában lévô javakról, jogokról és érdekeltségekrôl

Budapest, 1952. augusztus 19.

Jelen feljegyzés tárgya a magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képezô Romániában lévô javak, jogok és érdekeltségek összefoglaló ismertetése és értékelése. Tekintettel arra, hogy a javak értéke részben felszabadulás elôtti, részben felszabadulás utáni lejben és pengôben, valamint egyéb valutákban került bejelentésre, ezeket az értékeket - miután a felszabadulás elôtti idôre vonatkozóan rubelárfolyamok nem állanak rendelkezésre - egységesen USA-dollárban mutatjuk ki.

Az értékelésnél általában az 1943-as értékadatokat vettük figyelembe, tekintettel arra, hogy a vállalatok részérôl a felszabadulás elôtti idôre vonatkozóan utoljára 1943. december 31-ével készült mérleg.

A különbözô pénzértékek dollárra való átszámítása a Magyar Nemzeti Bank 1943. december 31-ei hivatalos árfolyamán történt.

1) Ingatlanok:

a) A magyar állam, közületek, valamint intézmények tulajdonát képezô egészségügyi és üdültetési célokat szolgáló ingatlanok Erdély különbözô részein mintegy 2.212.000 $ értéket képviselnek. Ezeket az ingatlanokat az OTI, a MABI, a Gyermekvédô Liga, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Magyar Síszövetség és ehhez hasonló szervek 1940-tôl kezdôdôen részben készen vásárolták, részben újonnan építették és rendezték be. Példaként megemlítjük a Magyar Síszövetség tulajdonát képezô sportszállót, menedékházat és síugrósáncot Borsán, továbbá a MABI tulajdonát képezô szovátai üdülôtelepet 3 hold parkban.

A szóban lévô ingatlanokat 1945-ben a CASBI vette kezelésébe.

A Magyar Pénzügyminisztérium kolozsvári kirendeltsége a CASBI-egyezmény alapján, amelynek értelmében ezek az ingatlanok visszaszolgáltatandók lettek volna, kérte az ingatlanok felszabadítását, ami azonban nem történt meg.

b) A Magyar Nemzeti Bank által 1940 óta vásárolt és újonnan épített ingatlanok, amelyeket részben a Román Nemzeti Bank vett át, részben pedig közületi célokra használták fel. Értékük: 297.000 $.

c) A Magyar Iparügyi Minisztérium tulajdonát képezi az általa 1942-ben vásárolt nagybányai bányakapitánysági ingatlan, amely telekkönyvileg a Magyar Államkincstár nevén áll. Értéke: 39.000 $.

d) A Debreceni Református Kollégium tulajdonát képezi Kolozsváron egy szállodaépület, valamint az annak közelében lévô bérház. A szálloda épületét a Román Alkotmány 44. és 45. pontjai alapján közérdekbôl kisajátították. Az idevonatkozó végzés szerint a kisajátítás kártérítési kötelezettség mellett történt. A bérházat az idôközben megjelent államosítási törvény alapján nem államosították, és azt tudomásunk szerint jelenleg a Református Egyház megbízottja kezeli. Az ingatlan értéke: 390.000 $.

e) A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-nek Orsován és Szulinában vannak ingatlanai, amelyek könyv szerinti értéke a MEFTER bejelentése szerint 146.000 $. Az ingatlanok részben rakpartok, részben adminisztratív épületek és kisebb részben lakórészek. Az ingatlanok egy részét a bérlô vállalat államosítása folytán államosították. Egy további épületet a Sovrom foglalt el anélkül, hogy a román hatóságok részérôl az épület igénybevételét elrendelték volna. További ingatlanok pedig a MEFTER szabad rendelkezése alatt állanak.

f) Az IBUSZ 1940-tô1 1944-ig Észak-Erdély különbözô vasútállomásain elárusító pavilonokat épített, ezenkívül több városi menetjegyirodát rendezett be, amelyeket a CFR vett át és bérbeadás útján hasznosít. Értéke: 20.000 $.

g) Az elôbbieken kívül az Országos Közegészségügyi Intézet tulajdonát képezték tüdô- és nemibeteggondozó intézetek és egészségházak. Ugyanúgy a Magyar Államépítészeti Hivatal is több ingatlant jelentett be, amelyeket újonnan épített, illetôleg vásárolt meg. Ugyancsak ottmaradt ezen szervek felszerelése is. Ezekre vonatkozóan nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyekbôl kétségtelenül megállapíthatnánk, hogy melyek azok, amelyek Észak-Erdély visszacsatolása alkalmával hasonló román szervektôl vétettek át és melyek azok, amelyeket újonnan létesítettünk és ezért értéket nem tudunk megjelölni. Példaként megemlítjük, hogy a Magyar Államépítészeti Hivatal építette és felügyelete alá tartozott a Marosvásárhelyi Közforgalmi Repülôtér is.

Az a-f) alatt említetteken felül a magyar természetes személyek tulajdonát képezi kereken 2.000 házingatlan belsôséggel. Ezeknek mintegy 20 %-a esett a házállamosítási törvény hatálya alá. Ezen felül további mintegy 2.500 mezôgazdasági belsôség és a földreform hatálya alá nem esett kis földbirtok képez magyar tulajdont.

Szándékosan nem foglalkozunk a földreform által kisajátított ingatlanok ügyével, valamint a földreform és a CASBI-törvény alapján magyar tulajdonosok részérôl sérelmezett kistulajdonok visszaállításának kérdésével: a Földmûvelésügyi Minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint mintegy 3.815 lakóházat és 21.353 kat. h. (katasztrális hold) magyar állampolgári tulajdont képezô kisbirtokot, továbbá 28.836 kat.hold magyar tulajdont képezô 50 hektárnál nagyobb birtokot sajátítottak ki a földreform és a CASBI-törvény alapján. Amennyiben egy ház átlagos értékét 1943-ban 200.000 lejre és 1 kat. h. értékét átlagosan 30.000 lejre értékelünk, ez összesen 1.552.000.000 1943-as lejértéket képvisel. Amennyiben a lejt 1:30 átszámítjuk 43-as pengôre, és ezt a hivatalos árfolyamon dollárra, úgy ez az összeg kereken 10.000.000 $-t tesz ki.

2) Ingóságok és árukövetelések:

a) Gépi berendezések és felszerelési tárgyak, amelyeket magyar vállalkozók (nem jogi személyek) vállalkozásaikkal kapcsolatban vittek Erdélybe, ahonnan ezek visszaszállításra nem kerültek. Értékük mintegy 1.662.000 $. Például: Rutkai Béla és Egri István magyar építési vállalkozók Nagybányán, a zazartelepi aranylúgozó mûvek építkezéséhez szállított építési gépei, felszerelése és állványzatanyaga, amely értéke mintegy 60.000 $. Ezeket a Pénzügyminisztérium kolozsvári kirendeltségének megállapítása szerint 1950 elején még hiánytalanul az említett telepen tárolták. Továbbá Szöges János építészmérnöknek nagyváradi építkezésekhez odaszállított hasonló ingóságai, amelyeket a városi építési osztály vett át. Értékük mintegy 492.000 $.

b) Magyar természetes és jogi személyek 1940-1945 között különbözô faárut vásároltak meg, azonban a kifizetett áru leszállításra már nem került. A követelés tárgyát képezô áruk a következôk: lábon álló erdô 340 kat. h.; tûzifa 62.310 m3; fûrészáru 91.392 m3; rönkfa 94.769 m3; telepfa 8.000 m3; gömbfa 4.000 m3; szélfa 162 m3; hulladékfa 572 m3; cserkéreg 380 m3.

A fenti faáru értéke - 1943-as pengôáron, az 1943. december 31-ei hivatalos dollárárfolyamon történt átszámítással mintegy 953.000 $.

c) Magyar természetes és jogi személyek által 1940-1944 között vásárolt és le nem szállított különféle áruk, továbbá kölcsönadott berendezési tárgyak. Ezek értéke mintegy 207.000 $.

3) Magyar természetes és jogi személyek követelései román természetes és jogi személyekkel szemben.

a) Folyószámla-követelések.

A Pénzintézeti Központ összeállítása szerint a következô követeléseink állanak fenn: 512.000 $, 65.300 £, 6.000 Svfr., 684.000 Ft. Ezen követelések összege a hivatalos árfolyamon számítva összesen 754.000 $.

A fenti követeléseken kívül további 786.000 stabilizáció elôtti lej, valamint 189.000 pengô mutatkozik javunkra, amelyeket azonban mint elértéktelenedett követeléseket nem vettünk figyelembe.

b) Magyar cégek részérôl leszállított, de a román átvevôk részérôl ki nem fizetett áruk: 11.000 $, 105.000 £, 48.000 Svfr., 1.178.000 Ft.

Fenti tételek hivatalos árfolyamon átszámítva összesen 417.000 $.

A fentebb felsorolt összegek között szerepel többek között az Elsô Magyar Konzervgyár 104.000 angol font követelése a Metaloglobus SAR-ral szemben, mely követelés fennállását a Román Nemzeti Bank 1947-ben elismerte.

4) Magyar vállalati érdekeltségek Romániában:

a) Érdekeltségek ipari és kereskedelmi vállalatokban. Összesen 176 ilyen vállalatban van érdekeltségünk. Ezen vállalatok 1943. december 31-ei mérlegértéke alapján érdekeltségünk összesen 203.000.000 pengô, ami az 1943-as hivatalos nemzeti banki árfolyam alapján megfelel 40.000.000 $-nak.

Az erdélyi vállalatokban levô érdekeltségek elôbbiekben kimutatott értékébôl egy kisebb hányad esik Észak-Erdély visszacsatolása elôtti érdekeltségre. Észak-Erdély visszacsatolása után, vagyis 1940-tôl kezdôdôen jelentôs mértékben emelték magyar részrôl az észak-erdélyi vállalatokban lévô érdekeltség mértékét új beruházásokkal, valamint számos új vállalati érdekeltség is keletkezett. Mindez tényleges magyarországi tôketranszferrel, sok esetben apporttal, vagyis a magyar érdekelt részérôl gépek és berendezések szállításával történt. Például: a Magyar Acélgyár Rt.-nek Kolozsváron 100 %-os érdekeltsége volt a kolozsvári Corvinus Vasöntô és Gépgyár Rt.-ben, melynek mérlegértéke 1940-ben 1.200.000 pengô volt. Az anyavállalat új gyártelepet épített és rendezett be Kolozsváron, melynek mérlegértéke 1943-ban 3.754.000 pengô volt. A vállalat jelenleg Fabrica de Masine Unirea név alatt mûködik. Hasonlóan megemlítjük, hogy a Hungária Vegyi és Kohómûvek Rt., amelynek 100 %-os érdekeltsége volt a nagybányai Ólom- és Cinkbánya Rt.-ben, amelynek mérlegértéke 1940-ben 666.667 pengô volt, az anyavállalat által végrehajtott alaptôkeemelés folytán, amelyet a vállalat modernizálására és nagyobbítására fordítottak, a mérlegérték 9.449.000 pengôre emelkedett. Ugyanígy a Hungária 100 %-os érdekeltségét képezô nagybányai Phönix Kénsav- és Vegyitermékek Rt. Mérlegértéke 1943-ban 32.145.000 pengô volt.

A volt magyar érdekeltségû vállalatok államosításra kerültek. Az 1948. június 11-én életbe lépett román államosítási törvény 11. szakasza szerint: "Az állam kártalanítja a tulajdonosokat és az államosított vállalatok részvényeseit".

b) Érdekeltség a petrozsényi szénbányákban.

A magyar érdekeltség egy részét a Szovjetuniónak adtuk el. Utóbb azonban tudomást szereztünk az Urikány-Zsil-völgyi Magyar Kôszénbánya Rt., valamint a Salgótarjáni Kôszénbánya Rt. tulajdonát képezô 541.000 db. petrozsényi részvényrôl, amelyeket hazahoztunk. A Szovjetunió a neki eladott részvényekért darabonként 69.019.305 jóvátételi dollárt fizetett. Ennek figyelembe vételével a magyar tulajdont képezô petrozsényi részvények értéke összesen 3.733.944 magyar jóvátételi dollár, ami megfelel mintegy 11.201.832 jelenlegi árú dollárnak.

c) Romániai magyar bankérdekeltségek:

A vezetô magyar pénzintézeteknek is jelentôs érdekeltségeik állottak fenn Romániában. A magyar bankérdekeltségek rendezésére a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánya között 1948. április 14-én ideiglenes megállapodás jött létre, amelynek végrehajtására azonban a közben történt államosítások miatt nem került sor. Ennek következtében a magyar érdekeltségû pénzintézetek egy részét a Román Állami Bank vette át, míg egy másik része, mégpedig a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségei, valamint az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltóbank likvidációs állapotban van. Az utóbbiakat nem államosították, azonban pénzintézeti tevékenységüket be kellett hogy szüntessék.

A likvidáció alatt álló két pénzintézet érdekeltségérôl rendelkezésünkre álló 1951. december 15-ei státusösszeállítás szerint a vagyon kereken 60.000.000 lejre tehetô. Ez hivatalos árfolyamon átszámítva ... $. (Az összeg hiányzik az iraton. Az 1947. augusztus 15-ei pénzreform utáni új árfolyamon ez kerekítve 400.000 $. - szerk. megj.)

A két bankérdekeltségen kívül azonban, amint ezt már megjegyeztük, további bankérdekeltségek is fennállottak, amelyeket a Román Nemzeti Bank vett át. Véleményünk szerint az egyéb vállalati érdekeltségekhez hasonlóan az értékelésnek itt is az 1943. december 31-ei mérlegérték alapján kell történnie. Minthogy ilyen összeállítás nem készült, a Pénzintézeti Központot utasítottuk ennek elkészítésére. Megjegyezzük, hogy az erdélyi magyar érdekeltségû pénzintézeteknek értékes házaik is voltak, amelyek nagy részét a Román Nemzeti Bank vette át és használ.

d.) Magyar érdekeltségek a romániai helyi érdekû vasutakban.

Az észak-erdélyi részre esô érdekeltségek ügye meglehetôsen összefonódott a trianoni békeszerzôdés, valamint az úgynevezett második bécsi döntés, majd pedig a párizsi békeszerzôdés alapján adódott területi változás következtében.

Tekintettel arra, hogy a helyi érdekû vasutak ügyével a párizsi békeszerzôdés után magyar részrôl nem foglalkoztunk, javasoljuk annak kidolgozását. Megjegyezzük, hogy a második bécsi döntés után a kérdéssel Hollós kartárs foglalkozott és vett részt több értekezleten. A kérdés kidolgozásában jelentôs segítséget tud nyújtani.

A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a trianoni békeszerzôdést követôleg román részrôl államosított helyi érdekû vasutak megváltására a CFR megállapodást kötött a Polaris Corporation Delavar USA-val érdekeltségének 1.801.385 Svfr.-ért történô megváltására (az egyezmény a Monitorul Oficial 1932. IV. 20. 94. sz. megjelent). Miután román részrôl fizetés nem történt, a második bécsi döntés után a MÁV fizette ki az összeget. Miután a szóban levô vasútvonal 1944-ben ismét a román állam tulajdonába jutott vissza, a románok helyett teljesített fizetés részünkre visszatérítendô. Az általunk kifizetett svájci frank dollárértéke hivatalos árfolyamon 414.000 $.

Fent említetteken kívül még más észak-erdélyi, dél-erdélyi és más viszonylatú helyi érdekû vasutakban lévô magyar érdekeltségek kidolgozása a MÁV részérôl folyamatban van.

e) Észak-erdélyi keskeny vágányú vonalakra Magyarországról szállított gördülôpark.

A második bécsi döntés után román részrôl elszállították az észak-erdélyi helyi érdekû keskeny vágányú vasutakhoz tartozó keskeny vágányú gördülôanyagot. Magyar részrôl a forgalom beindítása végett magyar keskeny vágányú vonalakról szállítottunk át gördülôanyagot, majd a Gyôri Vagongyár készített új kocsiparkot és vontatókat az észak-erdélyi területek keskeny vágányú helyi érdekû vonalainak. Igy például a Marosvásárhely-Parajd és a Marosvásárhely-Mezôbánd közötti helyi érdekû vonalak üzemének biztosítására és modernizálására. A Magyarországról Észak-Erdélybe szállított keskeny vágányú gördülôanyag a következôkbôl áll:

1. mozdonyok 42 db.

2. személyszállító és kalauzkocsik 32 db.

3. teherkocsik 410 db.

4. forgóállvány 20 db.

Ezek értéke mintegy 34.000.000 Ft., hivatalosan átszámítva 2.880.000 $.

f) A Magyar Államvasutak igénye a Román Államvasutakkal szemben.

1) A Magyar Államvasutak által az észak-erdélyi vasútvonalakba, valamint vasúti mûhelyekbe és épületekbe eszközölt befektetései. Ilyenek:

A MÁV által a kolozsvári fômûhely részére beruházott gépek. A második bécsi döntés után a románok az átadott észak-erdélyi terület vas- úti berendezését elszállították. Ennek következtében vált szükségessé az említett beruházás. Ezen területnek a románok részére történt visszaadása alkalmával a magyar részrôl beruházott javakat otthagytuk. A gépek értéke 236.000 $.

A kolozsvári fômûhely és egyéb erdélyi mûhelyekbe történt beruházás 1940-44 években, amelyek szintén a románok által Észak-Erdélybôl kiürített javak pótlását, továbbá ezen mûhelyek felszerelésének modernizálását szolgálták. Ezek értéke mintegy 269.000 $-ra tehetô.

Az észak-erdélyi vasutakon 1940-44-ben végzett távközlô biztosító berendezési beruházások és felújítások. Ezek értéke mintegy 2.210.000 $.

A MÁV betegségbiztosító intézete kolozsvári kórházának felszerelése. Ennek értéke mintegy 38.000 $.

A második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt területen 1940-44-ben végzett beruházási és felújítási munkák, pályafenntartási felépítmények és magasépítmények. Ezek értéke: 92.502.000 $.

2) A MÁV-nak és a CFR-nek szállítmányozással kapcsolatban fuvardíjakból kifolyóan egymással szemben követeléseik és tartozásaik vannak. Ennek egyenlegét ez idô szerint nem tudjuk megállapítani, és ennek rendezése véleményünk szerint nem államközi, hanem a két államvasút közötti tárgyalások anyagát képezi. Hasonlóan volna a két postának egymással szembeni követelése is elszámolandó.

3) A felszabadulás után a MÁV vonalain maradtak a CFR gördülôparkjához tartozó gördülôanyagok, viszont hasonlóan a CFR vonalain maradtak a MÁV gördülôparkjához tartozó gördülôanyagok.

Ezek kicserélésére 1951. január 20-án Bukarestben a két kormány képviselôi között egyezmény jött létre. Az egyezmény a két vasúttársaság közötti kölcsönös bizalmatlanság következtében nem nyert lebonyolítást, azonban a kicserélésre váró gördülôanyag a Közlekedési Minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint nem jelentôs.

A CFR által a MÁV-nak visszaadandó gördülôanyag: 228 db. mozdony, 228 db. vasúti kocsi.

A MÁV által a CFR-nek visszaadandó gördülôanyag: 35 db. mozdony, 141 db. vasúti kocsi.

5) Szórványérdekeltségek (Streubesitz) romániai részvénytársaságokban.

Kereken mintegy 400 román részvénytársaság magyar tulajdonban levô szórványrészvényei a Pénzintézeti Központ kimutatása szerint:

150.000.000 lej n.(év) é.(rtékû) részvény

16.000.000 pengô n. é. részvény

13.000.000 régi korona részvény

Ezek értékének hozzávetôleges megállapítása is huzamosabb idôt vesz igénybe, a részvénytársaságok nagy számára tekintettel, amit ez ideig még elkészíteni nem tudtunk.

6) Magyar tulajdont képezô román kibocsátású záloglevelek és kötvények.

Ezek névértéke: 31.561.795 lej, 129.000 korona, 56.900 angol £, 54.100 Ffrs, 28.000 $, 24.555 Sch.

(Erdélyi Napló)