08/20/99

Ellopták, elrejtették, várost neveztek el róla -
Nemzeti ereklyénk a Szent Jobb

Szent István ünnepén, immár tíz esztendeje újra ezrek kísérik a Szent Jobbot. Akkor vált hagyománnyá, amikor a 18. században Mária Terézia a raguzai (ma Dubrovnik) ferences kolostorból hazahozatta az ereklyét, amelyet IV. Béla király menekített oda a tatárjárás elôl. A kalandos sorsot megélt Szent Jobbot a második világháborúban a nyilasok nyugatra hurcolták. Salzburgból 1945. augusztus 19-én kaptuk vissza, s ekkor a Szent István- bazilikát környezô utakon vitték végig. Két évvel késôbb Mindszenty József bíboros vezetésével a bazilikától a Hôsök teréig tartott az útja, aztán betiltották a Szent Jobb utcai ünneplését. Egészen 1989-ig csak a bazilikában - ahol külön kápolnában ôrzik - volt kitéve az ereklye.
Az idei körmenet elôtt tekintsünk vissza a becses nemzeti ereklye viharos múltjára.

Padlószint alatti sírba rejtették

Miután "... a lelki szentség kenetét felvette, ...lelkét az Úr megtestesülésének 1038. évében a Mindenkor Szûz s a szent angyalok kezébe letette ..." - írja Szent Istvánról szóló életrajzában Hartvik gyôri püspök 1100 táján, hozzátéve, hogy: "…az Úr csodák felvillanó sokaságával megdicsôítette ..." Ezután beszámol a király sírjánál történt csodás gyógyulásokról.
Bár a király apostoli munkája nyomán az ország lakói felvették a keresztséget, idônként fellobbantak a pogánylázadások. A Vata fia, János vezette utolsó ilyen zendüléskor, 1061-ben, István király nyughelyének megszentségtelenítésétôl tartva, a fehérvári bazilika papjai a szarkofágból kivették a testet és a súlyos kôlappal fedett, padlószint alatti sírba rejtették. Ekkor választották le a jobb kart, mert féltették az enyészettôl, azt a kezet, amellyel a sok jót cselekedte. A jobb kart és a kézfejet a kincstárban rejtették el, ahonnan Merkúr bihari nagyúr ellopta és a birtokán ôrizte az e célra ácsolt kápolnában.

Szentjobb, ma Saniob - Romániában

A király szentté avatásakor, 1083-ban felnyitották a sírt. Kiderült, hogy hiányzik a jobb kéz. Huszonkét év múltán azonban már senki sem emlékezett rá, hogy hová tûnt a székesegyház kincstárából. Szent László király 1084-ben, országjárása során felkereste a bihari Merkúr családi monostorát, s a nagyúr csodával "magyarázta", miképpen jutott hozzá. Angyal adta át neki megôrzésre a Szent Jobbot... A király jobb helyet kívánt adni az ereklyének: unokaöccsével, Álmossal a fakápolna helyére kôtemplomot építtetett, ahol méltó körülmények között ôrizhették a bencés szerzetesek. A Berettyó mentén fekvô település rohamosan fejlôdött, amit az is igazol, hogy Szentjobb néven városi rangot kapott. (Ma Romániához tartozik, a neve Sâniob.)
Szentjobb hiteles hely lett, a perlekedô felek az ereklyére tették le az esküt.

Állami és egyházi ereklye

Így tehát már a XI. századtól egyszerre vált állami és egyházi ereklyévé. E két fogalom a magyar ember számára szétválaszthatatlanul összefonódik, mint a nagy király hittérítô és országalapító mûvének jelképe. Egy XIII. századi szerzô írta Szent Istvánról szóló verses zsolozsmájában: "E világi fegyverekkel Isten katonája volt".
Az ereklyetisztelet a katolikus egyházban a harmadik század óta vált szokássá. Ennek hittani alapja: a szentek ereklyéi a szentség fokára emelkedett lelkük tevékenységének eszközei voltak, amelyeket Isten néha már e földön csodákkal kitüntetett. Az ereklyének - mint a szent testrészének - nyilvános tiszteletét az egyház csak akkor engedélyezi, ha eredetisége bizonyítottan hiteles. A Szent Jobb ilyen kitüntetett nemzeti ereklyénk.

(Dr. CSONKARÉTI KÁROLY, RMSZ)