08/26/99

Kézmosástól kézfogásig

A magyar állam Antall József kormányzása idején két közalapítványt hozott létre a határon túli magyarság támogatására. Az Illyés Gyula nevét viselô a mûvelôdés, az "Új Kézfogás" pedig a gazdaság területén volt hivatott tevékenységét kifejteni. Az utóbbit átláthatatlan pénzosztási gyakorlata miatt gyakorta az "új kézmosás" alapítványának is becézték. Májustól új kuratórium áll az alapítvány élén, mely azt ígéri, új alapokra helyezi a támogatás rendszerét. A tervekrôl HERNÁDI ZSOLT bankigazgatót, a kuratórium elnökét kérdeztük.

- A Fidesz vezette kormányról úgy tartják, nagyobb érzékenységet tanúsít a határon túli magyar ügyek iránt. Tükrözôdik-e ez valamiképpen az Új Kézfogás Alapítvány támogatáspolitikájában?

- A közalapítvány az alapító okirat, a papírforma szerint független a mindenkori kormánytól. Feladata a határon túli magyarság vállalkozói kedvének ösztönzése abból a kinyilvánított célból, hogy segítse a helybenmaradást, a helybeni megélhetést, egy vállalkozói kultúra, vállalkozói környezet kialakítását, amelyik a tartós jólétnek is az alapja lehet.

- Úgy fogalmazott, hogy "papírforma szerint" Igy van ez a gyakorlatban is? Hiszen az alapítvány bankszámláit a költségvetésbôl töltik fel, a költségvetés kereteit pedig a mindenkori kormánynak van lehetôsége megszabni

- Úgy van. A függés egyik vonulata egyértelmûen materiális jellegû. Arról szól: a mindenkori költségvetésbôl mennyi biztosítható az alapítvány céljaira? A másik pedig személyi jellegû. Az alapítvány kuratóriumát négyévente választják. A mostani csapat májusban kezdett dolgozni, tagjait máciusban jelölte ki a kormány, és hát természetes, hogy a személyeken keresztül is megpróbálja biztosítani, hogy a kuratórium azokat az értékrendeket közvetítse, amelyeket a kormány is magáénak vallott. Mi biztos, hogy minden évben fogunk küzdeni azért, hogy minél nagyobb szeletet hasítsunk ki abból a szûkös keretbôl, amit a költségvetés jelent. Nagyon nagy hiba lenne azonban hamis illúziókat kergetni.

- Térjünk a konkrétumokra, mennyit sikerült az idén, ebben a költségvetési évben kihasítani? Több-e ez vagy kevesebb a korábbi évek támogatásánál?

- Névleges értékben az összeg változatlan, ami az infláció miatt reálértékben csökkenést jelent. Ha az ember ismeri a költségvetés kialakulását, az is csoda, hogy van ennyi. Ez a 300 millió forint ahhoz sok, hogy csak úgy kiszórjuk az ablakon, ahhoz viszont kevés, hogy az összes beérkezô egyéni igényt kielégítsük.

- Hozzákezdtek már a pénz kiosztásához?

- Elsô feladatunknak azt tekintettük, hogy rendet teremtsünk a házunk táján. Nézzük meg, hogy a célokat, amelyeket az alapító magyar kormány kitûzött elénk, hatékony eszközökkel próbálta-e elérni az alapítvány. Jelentôsen csökkentettük például a kuratórium mûködési költségeit. Ez korábban rendkívül magas volt. Igy az ekképpen felszabadított pénzt is az alapító okiratban megjelölt célokra tudjuk fordítani. Az alapítvány már rendelkezik egy kihelyezett állománnyal, ennek a nagyságrendje több mint 1 milliárd forint. Nagyon rossz üzenet lenne bárki számára, ha mi ezt az összeget elengednénk, ha valaki azt gondolhatná, hogy ezt nem kell már visszafizetni.

- Jól értettem? Ez azt jelenti, hogy az Új Kézfogás Alapítvány az elmúlt években kölcsönöket adott, és ezek visszafizetését várja?

- Voltak visszatérítendô kölcsönök, vissza nem térítendô kölcsönök és voltak befektetések is, amelyek során közös vállalatokat hoztunk létre a határon túli vállalkozókkal. A vissza nem térítendô támogatásoknak csak az életútja érdekel: mi történt velük? Beváltották-e azokat a reményeket, amelyeket hozzájuk fûzött az alapítvány? Ami azonban visszatérítendô, azt minden eszközzel meg is próbáljuk visszaszerezni.

- Magyarország területén a hitelek behajtására rendelkezésre állnak az állam erôszakszervei - a Pénzügyôrség, a rendôrség -, melyek útján van esély arra, hogy a hitelezô visszaszerezze a pénzét. Milyen eszközökhöz nyúlhat az Új Kézfogás Alapítvány abban az esetben, amikor ezek a pénzek Magyarország határain kívül kerültek?

- Hivatali optimizmusból köteles vagyok azt hinni, hogy bizonyára semmilyen eszköz nem kell, hiszen a szerzôdések mindkét felet kötelezik Bár én is tudom, hogy - ha más nem - káló mindenütt van, tehát a pénz egy része nem fog visszafolyni. A szerzôdések azonban polgárjogi megállapodások, amelyek tartalmazzák az érvényesíthetôség eszközeit. Mi nem kívánunk az adott ország erôszakszerveihez fordulni, de - ha szükséges - minden további nélkül ezt is megtesszük. Ez nem fenyegetés, de úgy érzem, ez is hozzátartozik a múlt lezárásához. Azért is, mert nem ezek lesznek a domináns támogatási eszközök a jövôben.

- Egy alapítvány, mely magánvállalkozásokat támogat, mindig meggyanúsítható azzal, hogy a pénzeket bizonyos összeköttetések alapján juttatta el a támogatott cégekhez. Kívánnak-e valamit tenni e gyanú eloszlatása érdekében?

- A kuratórium alapító ülésén elhangzott, rólunk az a hír terjed, hogy nem is az Új Kézfogás, hanem az "új kézmosás" alapítványa vagyunk. Ezt mindenképpen meg szeretnénk cáfolni. Azt azonban le kell szögezni, ha valahol pénzt osztogatnak, két tényezô mindig fel fog merülni: ha valaki nem kapott belôle, azt fogja mondani, hogy a többi azért kapott, mert valakit megvesztegetett. És szerintem tényként kell kezelni azt is, hogy a döntéshozók soha nem tudnak optimálisan dönteni. Az optimális döntés a gazdasági racionalitást venné figyelembe, ha pedig osztogatunk, akkor az ember mindig hajlamos arra, hogy a gazdasági ráció mellett egyéb szempontokat is érvényesítsen. Én sokszor átéltem már ilyen helyzeteket, és mindig nagyon örültem, amikor az osztogatás helyett a célszerû, átlátható, mindenki számára egyértelmû döntéshozatali viszonyokat sikerült kialakítani.

- Az átláthatóságot is említette. Meddig terjed ez az átláthatóság? Ha most azt kérem öntôl, bocsássa rendelkezésemre az elmúlt években támogatottak listáját, megteheti ezt?

- Szívem szerint megtenném. Egyet-kettôt lehet, hogy fel tudnék idézni fejbôl, de május 18. óta vagyok hivatalban, és van emellett fôállásom is. De nem is ez a dolgom. Az alapítvány közhasznúságát a Miniszterelnöki Hivatal, az Állami Számvevôszék vizsgálja. Meg fogom nézetni a szerzôdések szövegét az alapítvány jogászaival, és amennyiben ezek nyilvánosak, minden további nélkül nyilvánosságra hozom. Ha azonban ez valamilyen jogszabályba ütköznék, nem tehetem meg. Egy biztos, az alapítvány ezután átláthatóan fog mûködni.

- Ha tehát a múltbéli támogatások lajstroma nem is kerülhet nyilvánosságra, a jövô támogatásainak lajstroma már nyilvános lesz?

- Azt mondanám, nem a támogatott személye lesz számomra fontos, hanem a támogatási konstrukció. Arra fogok figyelni, hogy a támogatás mindenki számára egyforma eséllyel legyen elérhetô. Lesznek olyan programjaink, melyeknél én fogok ragaszkodni legjobban a sajtónyilvánossághoz, mert büszke leszek rá, hogy sikerült elérnünk a célokat. Egyet ígérhetek: a rendelkezésünkre álló 300 milliót nem fogjuk szétosztani tíz vagy húsz embernek.

- Hanem?

- Ha a támogatás nem vissztérítendô, nagyon nagy annak az esélye, hogy a vállalkozók csak arra fognak törekedni, hogy jó megvalósíthatósági tanulmányt írjanak, és jó személyi kapcsolatokat építsenek ki a döntéshozókkal. Márpedig a piacgazdaság nem ezt jelenti. A piacgazdaságban az fog pénzt kapni, aki legjobban meg tudja gyôzni (a helyi piacot jól ismerô) befektetôket arról, hogy annak, amit ô csinál, a helyi piacon kereslete lesz. Nem hiszem, hogy 6-700 kilométerrôl én fogom tudni megállapítani, hogy egy helyi piacon minek van kereslete, és ki a jó vállalkozó?

- Értsem ezt úgy, hogy az Illyés Közalapítvány mintájára az Új Kézfogás Alapítvány is afféle határon túli fiókokat, alkuratóriumokat kíván kialakítani?

- Gazdasági emberként a döntéshozatalt nem szeretem túlságosan decentralizálni. Azt vallom, aki a pénzt adja, annak fognia is kell a pénzt! Az Új Kézfogás Alapítvány a helyi vállalkozásfejlesztô központokkal lényegében már eddig is együttmûködött. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy profitorientált alapon támogassák a helyi vállalkozókat. Emellett az alapítvány számukra bizonyos alaptevékenységekhez költségfedezetet biztosított. Ilyen volt az üzleti, a jogi, a számviteli tanácsadás. Most meg kell állapítanunk, hol mûködött ez jól. Ahol pedig jól mûködött, meg kell nézni, attól mûködött-e jól, hogy mi támogattuk, vagy egyébként is jól mûködne. Ez a fajta tevékenység ma már nem nélkülözheti a helyi szintû koordinálást. Az Új Kézfogás Alapítványnak szüksége van olyan helyi irodákra, ahol folyamatosan ellenôrzik a szerzôdési feltételek betartását, és tájékoztatást nyújtanak a programjainkról. Nem szeretném, ha megismétlôdne amit hallottam, hogy egy-két országban pénzért árulták az Új Kézfogás Alapítvány telefonszámát. Az információk mindenki számára helyben elérhetôk kell hogy legyenek.

- Tehát kirendeltségek megnyitására készülnek?

- Arról született kuratóriumi döntés, hogy megvizsgáljuk ezek létrehozásának lehetôségét. Ezeknek az irodáknak részben saját erejükre kell majd támaszkodniuk, és egy bizonyos idô eltelte után önellátóvá kell válniuk. Ha valaki ingyen kap valamit, egy idô után úgy fogja érezni, hogy az ôt megilleti. Márpedig a gazdaság az a terület, ahol nem ez a szemlélet érvényesül, ahol az utolsó forintért is meg kell küzdeni. Az elsô ilyen kirendeltség Erdélyben vagy Felvidéken fog mûködni.

- Ez tehát az ön által említett új eszközök egyike

- A másik az, hogy arra szeretnénk ösztönözni a határon túli vállalkozókat, hogy az általunk felajánlott 300 millió forint segítségével más, külsô forrásokat is megmozdítsanak. Sokszorozzuk meg ezt a pénzt úgy, hogy ne terheljük tovább a költségvetést. A különbözô nemzetközi pénzalapok eléréséhez legalább három dolog szükséges. Tudni kell a forrásokról. Kellenek olyan emberek, akik ismerik e projektek sajátos nyelvezetét, képesek megírni a pályázatokat és képesek megtalálni hozzájuk a partnereket. A harmadik tényezô pedig az, hogy el kell tudni adni a pályázatot: magyarán lobbyzni kell érte. Az ilyenfajta segítséggel nem egyes vállalkozókat támogatnánk, hanem térségeket, regionális, infrastrukturális programokat. Ezek pedig áttételesen a térségben mûködô vállalkozói tevékenységekre is kihatnak. S ami lényeges, egy egységnyi befektetéssel sokszoros idegen forrást tudunk behozni, amit bizony egyedül nem biztos hogy bárki is el tudna érni.

Gondoltunk viszont egy másik támogatási lehetôségre is. A visszatérítendô támogatások kapcsán tudatosult bennünk, hogy a vállalkozóknak a helyi piacon, a helyi körülmények között kell megfelelniük. Nagy merészség lenne részünkrôl, ha Budapestrôl próbálnánk megítélni, hogy egy vállalkozás megfelel-e ezeknek a körülményeknek. Vannak viszont bankok, pénzintézetek, melyek a helyi piaci környezetet ismerve el tudják dönteni, hogy kockázati szempontból vállalható-e a projekt támogatása. Ha tehát a vállalkozó a helyszínen talál finanszírozó bankot, már csak az okozhat nehézséget számára, hogy egy eltérô ütemû infláció esetén a bankok hajlamosak egy kicsit magasabb marzsot felszámolni, ami piacilag nem lenne indokolt. Mi ahhoz nyújtanánk támogatást, hogy olyan szintre essen a kamatláb, amit már a vállalkozók vissza tudnak fizetni. Ezzel is meg tudjuk többszörözni a felhasználandó forrást.

- Az elképzelések szerint tehát az alapítvány a rendelkezésére álló pénzzel nyugati és helyi pénzforrások elérését könnyítené meg

- És magyarországi pénzforrásokét is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a magyar vállalkozóknak is megmutassuk, hogy az Új Kézfogás Alapítvány regionális szervezet. Ha mi magyar vállalkozókat tudunk bevonni a határon túli projektekbe, vegyes vállalatokba, privatizációs akciókba, ennek csak hozzáadott értéke lehet mindenki számára. Meg kell tehát találni azt a magyar vállalkozói réteget, amelyik már rendelkezik annyi felhalmozott tôkével és tapasztalattal, hogy mer a határon túli területeken is vállalkozni. Közel állunk ahhoz, hogy olyan belföldi vállalkozástámogató szervezetekkel állapodjunk meg, amelyek hajlandók támogatni magyar kis- és középvállalatok határon túli befektetéseit. Nekünk az lesz a feladatunk, hogy tetô alá hozzuk ezt a megállapodást, határon túli lábakat csatlakoztassunk hozzá, és olyan mértékben támogassuk, amilyen mértékben e projektek határon belüli lábát is támogatják. Újabb olyan forrás, ami nem terheli az állam büdzséjét.

- Mire költik akkor a 300 milliót?

- Én azt hiszem, ha ezeket mind meg tudjuk valósítani, már el is ment a pénz nagy része. Ezek mindenesetre olyan támogatások lesznek, melyekben a gazdasági racionalitás mellett közösségalkotói erô is van. Én ezekben a rendszerekben hiszek, és ha ezeket sikerül mûködésbe lendíteni, már nem nagyon fog felmerülni, hogy ki kapott pénzt, és ki nem. Mindenki kap, aki megfelel a piac által támasztott kritériumoknak.

- Mikor írják ki ezeket a programokat?

- Jó esetben ôsszel tudjuk nyilvánosan meghirdetni. Addig is azt kell minden érdekeltben tudatosítanunk, hogy nem karitatív szervezet vagyunk. Ha karitatív alapon szólnánk bele a gazdaságba, az isten pénze sem lenne elég az igények kielégítéséhez. Vállalkozásfejlesztésre jöttünk létre, ez pedig azt jelenti, hogy a vállalkozásnak életképesnek kell lennie. Átmenetileg tudunk rajta segíteni, de tartósan neki kell bizonyítania életképességét.

(Gazda Árpád, Erdélyi Napló)