09/21/99

A zajosnak szánt hangulatkeltés nem érte el célját Kolozsváron.
Hivatalába iktatták az új magyar fôkonzult

Exkluzív interjú Alföldi Lászlóval

Alföldi László, Magyarország új fôkonzulja, hétfôn Bukarestben átadta megbízólevelét a román külügyminisztériumnak Szôcs Ferenc magyar nagykövet jelenlétében.

— Korábban a román külügyminisztériummal diplomáciai úton egyeztetett idôpontban délelôtt tíz órakor fogadott a külügyminisztérium konzuli fôigazgatója, Petre Catrinciuc, akinek átnyújtottam a konzuli pátenst — nyilatkozta lapunknak Alföldi László. — Ezzel nemzetközi jogi szempontból is megkezdhetem hivatalos tevékenységem Kolozsváron, a konzuli kerületben Romániában. Catrinciuc úr biztosított a román külügyminisztérium, a kormány támogatásáról, és örömét fejezte ki, hogy személyemben olyan diplomata tér vissza, aki jól ismeri a fogadó ország, Románia körülményeit, kommunikálni tud, román nyelven is. Nyilván jó kapcsolatra törekszünk a konzuli igazgatósággal a magyar állampolgárok érdekvédelme ügyében, s azt hiszem, hogy ez gyümölcsözô együttmûködés lesz. Ezt követôen a román külügyminisztérium politikai igazgatóságán tettem bemutatkozó látogatást Irina Comarovschi asszonynál, az igazgatóság vezetôjénél, aki hasonlóképpen fogadott. Ô is, akárcsak a konzuli fôigazgató, támogatásáról biztosított, és mindketten múló epizódnak minôsítették a kolozsvári polgármesternek a diplomáciai szokásokkal, szabályokkal teljesen ellentétes és minôsíthetetlen akcióit. Bizakodom abban, hogy ezek bizonyos idô után lecsengenek. Számomra megnyugtató, a romániai sajtót tanulmányozva, hogy Kolozsvár vezetô politikusai eddig is elítélôen nyilatkoztak a polgármester cselekedeteivel kapcsolatban. Azt is jó tudni, és idôben ez történt hamarabb, hogy a román külügyminisztérium szóvivôje nyilatkozott határozottan ebben az ügyben ilyen szellemben. Végül is, ha jól belegondolunk, egyedül a polgármester és bizonyos politikai körök a hangulatkeltôk, amit semmi esetre sem szabad összetéveszteni a román vagy akár a kolozsvári politikai-társadalmi élet egészével. Biztos vagyok benne, hogy a többség örül, hogy a fôkonzulátus itt van, mûködik. Ez egy szokásos személycsere, ilyen minden külképviselet élén van, s a magam részérôl arra fogok törekedni, hogy bemutatkozó látogatásaimat minél elôbb megkezdjem.

— Mennyire tekinthetô a polgármester uszítási kísérlete múló kellemetlenségnek, ha a prefektusi tiltás ellenére tüntetést szervez?

— Bizonyos körök talán törekedni fognak, hogy folyamatosan sokáig feszültséget teremtsenek, esetleg fizikailag is nehezítsék a bejutást a hivatalba, de gondolom, hogy a helyi hatóságok segítségével a fôkonzulátus mûködési feltételeit biztosítani tudjuk. A politikai kár, ami ezzel a zajos hangulatkeltéssel keletkezik a magyar–román kapcsolatokban és fôleg Románia nemzetközi megítélésében, nem jó sem Magyarországnak, sem Romániának. Teljesen érthetô az RMDSZ vezetôinek az aggodalma, éles nyilatkozataik, hiszen azért ez a megnyilvánulás méltóságában sérti a romániai magyarságot, a magyar államot is, és ezt a külügyminisztériumoknak, a politikai döntéshozóknak kell megfelelôen kezelniük. A legfontosabb, hogy ez egy nagyon meghatározott kör és hírhedt politikai személyiség hangulatkeltése, semmi esetre sem szabad a kelleténél nagyobb szerepet tulajdonítani neki, de lebecsülni sem lehet. Ezt az arányt kell megtalálnia Romániának és nekünk is.

— Érdemben mit tud válaszolni az Önt ért kémkedési vádakra?

— Ezek fantáziadús emberek kitalálmányai, teljesen megalapozatlan szülemények, annak is tekinti mindenki. Ismerjük a magyar–román kapcsolatok kronológiáját, azt, hogy tizenhat éve egyfolytában ezen a területen dolgozom. Például 1992-ben jómagam köszöntöttem Ion Iliescut a Magyar Köztársaság nevében elnöki beiktatásán, és Adrian Nãstase és Teodor Melescanu külügyminiszter úrral is többször volt alkalmam részt venni tárgyalásaikon. Engem diplomataként ismernek itt tizenhat éve és nem más minôségben. Éppen ezért biztosítottak örömükrôl és támogatásukról.

— Mivel kezdi kolozsvári tevékenységét kedden?

— Délelôtt tíz órakor Alexandru Fãrcas prefektushoz megyek, akinek külön szeretném kifejezni köszönetemet, hogy a szeptember 16-i napon, amikor Kolozsvárra érkeztem, és ennek éjszakáján történt a sajnálatos táblaügy, személyesen is közbelépett. Egyébként nagyon sûrû idôszaknak nézünk elébe. A jövô hét második felében már a konzuli kerületben, Temesváron, Aradon magyar–román igazságügyminiszteri hivatalos találkozót tartanak, és Dávid Ibolya igazságügy-miniszterasszony engem is felkért, hogy azon részt vegyek. Aztán közeledik október hatodika, a szabadságharc 150. évfordulója, ami nagyon kiemelkedô, fontos ünnep Magyarországnak is, de a romániai magyarságnak is. Azt hiszem, jelzés értékû lesz a magyar–román kapcsolatok szempontjából — és én bízom abban —, ha a két miniszterelnök fog tudni koszorúzni Aradon. Közeledik az október 23-i magyar nemzeti ünnep, és erre is már készülôdünk, hogy méltón ünnepelhessük Kolozsvárt. Ezenkívül idô kell ahhoz, hogy a hivatal irányítását minden részletében átnézzem, ahol szükség van rá, esetleg módosítsam, bár úgy vélem, hogy az eddigi konzuli munka zökkenômentes volt. Arra törekszem majd, hogy valamennyi médiával jó, kiegyensúlyozott, partneri kapcsolatunk legyen. Ennek egyik elsô jeleként kedden délben sajtótájékoztatót tartok a fôkonzulátuson.

(Balló Áron, Szabadság)