10/10/99

Frunda György szenátor szerint a Vadimhoz és Funarhoz hasonló futóbolondokat ki kell iktatni a politikai életbôl

Az Európa Tanács ôszi parlamenti közgyûlése napirendjének legfontosabb pontjait a terrorizmus elleni harc, a koszovói helyzet, illetve a koszovói háború befejezése utáni gazdasági újjáépítés képezte. De napirenden szerepelt a szélsôséges pártokról szóló jelentés, illetve Szlovákia monitorizálásának a lezárása is. Ezekrôl beszélgettünk Frunda György szenátorral, a román küldöttség tagjával.

- A terrorizmus elleni harc nagyon fontos, tudniillik politikai terrorizmusról van szó, vagy politika által okozott terrorizmusról. Kimondottan arról, hogy adott országokban a kisebbségek a terrorizmus eszközéhez folyamodtak, amikor politikai eszközökkel nem sikerült eredményt elérniük. Ezt mutatja a spanyol példa, az észak- írországi példa, s mindkettô bizonyítja, hogy terrorizmussal nem érhetô el eredmény, hanem csak békés úton, reálpolitikával, kompromisszumkészséggel, lépésrôl lépésre. Mindaddig, amíg az ETA robbantott és embereket ölt, nem sikerült a baszkoknak eredményt elérni, ám akkor, amikor több, egymást követô spanyol kormány és a spanyol parlament eljutott a bölcsességig, hogy meg kell adni a kisebbségi jogokat, kihúzták a talajt a terrorizmus alól. Ma már maguk a baszkok harcolnak az ETA ellen. Azonban mind a baszk, mind a katalán kisebbség benne van a spanyol kormánykoalícióban. Ott már nem csak arról beszélünk, hogy az ottani kisebbségeknek bztosítják az identitáshoz való jogot, a nyelvhasználat jogát, a helyi autonómiát, s megvan a saját parlamentjük, kormányuk, hanem most már arról beszélünk, hogy ezek a kisebbségek olyan széles körû autonómiát birtokolnak, hogy egyenrangúak a többségi spanyollal. Ez a példa bizonyítja Kelet- Európának és Romániának is, hogy egy ilyen politikával lehet elkerülni azt, ami Jugoszláviában történt.

Ha jól tudom, az Európa Tanács történetében elôször definiálják a terrorizmus fogalmát...

- Ez a meghatározás eléggé rugalmas ahhoz, hogy fedje a fogalmat, de szerintem csapdát is rejt magában, mert ezentúl terrorizmus vádjával olyanokat is el lehet zárni, akik nem terroristák. Azonban biztosítékot kaptunk a jogi bizottságtól, hogy az európai emberjogi bíróság egy olyan joggyakorlatot fog kiépíteni, amely egyértelmûen csak a tényleges terrorizmusra fog összpontosítani. Mivel a terrorizmus nemzetközi megnyilvánulás, nemzetközi összefogásra van szükség ahhoz, hogy legyôzzük.

A másik kérdés Szlovákia monitorizálásának a lezárása volt. Szlovákia rögtön Románia után került be az Európa Tanácsba. És szintén Románia után zárult le a monitorizálási folyamat.

- Ebben a kérdésben én is felszólaltam, s azt mondtam el, hogy ha szembeállítjuk azt, ami Meciar ideje alatt volt, azzal, ami most történik, egészen más gyakorlati és jogi helyzetet találunk. A mostani kormánykoalíciót támogatni kell, még akkor is, ha nehézkes a szlovákiai magyarok problémáinak a megoldása. A folyamat beindult, s a monitorizálás folytatása a nacionalizmust erôsítené. Ezt az álláspontot képviselték a demokratikus erôk is az Európa Tanácsban.

A szélsôséges pártokról szóló jelentés egyfajta ajánlástervezet. Azonban nem annyira az ajánlástervezet a fontos, hanem a melléklete, ahol országokra lebontva felsorolja a szélsôséges pártokat. Romániában mely pártokat nevezi szélsôségeseknek?

- Ide sorolja a Nagy-Románia Pártot, a Román Nemzeti Egységpártot és a Szocialista Munkáspártot. Ezek mellett kapnak helyet a Vasgárda, Marian Munteanu legionáriusai és a Vatra Româneasca politikai szárnya.

Mikor készült a jelentés?

- 1997-ben készült. Fontos volt, mert egyrészt adott politikai csoportok, például az Európai Néppárt határozottan támadta ezt a mellékletet, mert szélsôségesek közé sorolt európai keresztény ideológiájú pártokat is. Véleményem szerint is igazságtalanul, jogtalanul. Emiatt pénteken a közgyûlés úgy döntött, hogy a javaslattervezetet visszaküldi a politikai bizottságba. Számunkra azonban óriási jelentôségû, hiszen az Európa Tanács igazolja azt, amit az RMDSZ végig állított, hogy az említett a pártok magyarellenesek, antiszemiták, xenofóbok, intoleránsak, kisebbség-, illetve mássággyûlölôk. Ennek egyenes következménye, hogy ezek a pártok nem vehetnek részt egy demokratikus játékban, illetve azok a demokratikus pártok, amelyek ezekkel a szélsôséges pártokkal bármiféle együttmûködésre hajlandók, elszigetelésre ítélik magukat. A legjobb bizonyíték az, hogy a Társadalmi Demokrácia Pártját nem vették fel a Szocialista Internacionáléba, mert szélsôséges pártokkal lépett kormánykoalícióra.
Ezért nem tartom valószínûnek, hogy Romániában bárki is nyeri meg a jövô évi választásokat, bármiféle koalícióra lépne a Nagy-Romániával vagy a többi felsorolt szélsôséges párttal. Ugyanakkor egyenes következménye ennek az anyagnak, hogy az RMDSZ, a romániai magyarság és a többi kisebbség számíthat az ET támogatására kisebbségi kérdésekben, nemcsak a szélsôséges pártok ellenében, de a kisebbségi jogok kivívásában is. Ez várható, mivel mind az Európa Tanács elnöke, Lord J. Russel, mind az osztrák fôtitkár, volt romániai raportôr, támogatja a kisebbségi jogokat. Ugyanakkor el kell mondanom, nem véletlen, hogy bár román sajtó jelen volt a közgyûlésen, újságban tudomásom szerint egyetlen cikk sem jelent meg errôl a kérdésrôl, s a PRO TV is csak egy éjféli híradóban említette meg a jelentést. Véleményem szerint ez annyira komoly kérdés, hogy sokkal nagyobb figyelemmel kellett volna követni és felvetni a nyilvánosság elôtt.

Hogyan reagált a román küldöttség az ajánlásra?

- A román küldöttség részérôl Adrian Nastase megvédte a Szocilaista Munkáspártot, mondván, hogy sem programjában, sem megnyilvánulásaiban nem szélsôséges. De más kommentár részérôl sem hangzott el. Tehát a román küldöttség tíz tagja elfogadta, hogy ezek a pártok szélsôségesek. Nyilvánvaló, hogy az Egységpárt képviselôje megpróbálta tisztára mosni azt, amit nem lehet tisztára mosni.

- Lehet mégis valamilyen kihatása itthon ennek a jelentésnek?

- Kellene, hogy legyen. De ha a román nyelvû sajtó ennyire passzív ebben a kérdésben, akkor nem fog hatni a romániai politikai életre. Véleményem szerint nekünk, politikusoknak, s elsôsorban a küldöttség tagjainak kötelessége ezt a kérdést felvetni és nyíltan megbeszélni. Felszólalásomban ismertettem a romániai helyzetet, hogy valóban vannak szélsôséges pártok. Vázoltam Vadim Tudor szenátor megnyilvánulásait, pl. hogy a magyarokat azzal fenyegeti, hogy kidobja a brassói Fekete-templom tornyából, vagy hogy lágereket fog létrehozni. Felsoroltam a Funar legutóbbi szereplését a magyar konzulátus kapcsán, meg hogy piros-fehér-zöldre akarja festetni a kóbor kutyákat. Mosolyogtak, s azt mondták, hogy bolond. Erre én azt mondtam: igaz, hogy bolond, de a történelem ismétlôdik. Ugyanis 1929-ben Hitlerrôl is mindenki azt mondta, hogy bolond szobafestô, és lám, mi lett belôle. Ezért jobb megelôzni a bajt. A Funarhoz hasonló futóbolondokat ki kell zárni a politikai életbôl, be kell vinni a törvénybe a jelöltek pszichológiai ellenôrzését, és, hogy annyi bûncselekmény után, amennyit ez az ember csak az utolsó évben elkövetett, a helye vagy a börtönben, vagy a bolondok házában van. Egyszerûen s magyarul erre gondolok.

(Mózes Edith, Szabadság)