10/10/99

Az ajándéktánc a csángó lakodalmakban

Az eredeti gyimesi csángó lakodalom ceremóniája „igen sokban eltér a csíki lakodalmaktól" – állapítja meg Orbán Balázs monumentális mûvében, A székelyföld leírásában.
Az „ajándéktánc", a „jándéktánc" egyik olyan mozzanata a lakodalomnak, amely a csángó közösség összetartását, szeretetét tükrözi. Hogy jobban megértsük az ajándéktánc hivatását, ismét Orbán Balázst kell idéznünk: „a csángók egymást szeretõk, nyomor és szükségben felsegítõk és annyira jótékonyak, hogy nincsen arra eset, hogy csángó koldus járjon Csíkban, azonban ha onnan jön ide alamizsnát kérõ szegény itt többet kap, mint Csík összes falvaiban". Bizony így volt régen. Ha ma már nem is, de valamikor egymáshoz annyira ragaszkodók voltak, hogy bármi áldozattal, de segítették a földieiket. Errõl tanúskodik a kaláka-rendszer, amely a legrégibb idõtõl napjainkig kisegítette a sürgõs munkákban a rászorultakat.
Tehát az ajándéktánc is a kaláka egyik formája: olyan megsegítés a pillanatnyi rászorultságban, amit valamilyen módon valamikor illik visszasegíteni!
A csángó lakodalom vasárnap reggel két helyen indul: a võlegénynél és a „hazainál".
Reggel 7 óra körül a kicsimisén megesküszik az új pár, majd reggeliznek a násznagynál. Innen a võlegény és hazai az õket kísérõ võfélyekkel, nyoszolyókkal, násznagyokkal (régebb egy volt) hazatérnek ki-ki a saját szállására. A hazainál (menyasszony) 11 órára megérkeznek a zenészek, gyülekeznek a szomszédok, rokonok, akiket nem a võlegény hívott meg a lakodalomba, mert egy adott névsor szerint a võlegény hív a leány részérõl is vendégeket. Késõbb, fõleg mise után jön a fiatalság táncolni. Errõl a táncról a fiatalság nemcsak a templomi hirdetésbõl vagy rokonoktól szerez tudomást, hanem elõzõ vasárnap vagy más táncalkalmakkor kihirdeti egy megbízott legény, nóta közben megállítja a „mozsikást" és így hirdet: „Aki jövõ vasárnap táncot akar keresni, Kápolna-patakán a Margit Béla leányának, Margitnak ajándékszedõ tánca lesz, amelyre mindenkit szeretettel elvár". Fontos a hírverés, mert amíg a legényhez csak a meghívottak mehetnek, a leányhoz, az ajándéktáncba bárki eljöhet, s este szürkületig táncolhat. Tehát ennek kettõs szerepe van: egy elég gyakori, nem zárt táncalkalom és a másik szerepe anyagiakkal, pénzzel felsegíteni a hazait. Annál nagyobb ezen utolsó szerep, ha anyai részrõl árva leányról van szó!
Vigyáznak arra, hogy amikor ajándéktánc van, a környéken, a közelben ne legyen se ajándék-, se fogadott tánc, s akkor bizony még 10 km-es körzetbõl is összegyûlnek a fiatalok táncolni. Az idõsebbek, szomszédok, rokonok pedig jönnek, mert fel akarják valamivel segíteni a hazait. Különbözõ, a leendõ háztartásban hasznos dolgokat ajándékoznak: edényeket, lábasokat, tányérokat, serpenyõt, húsõrlõt, szitát, rostát, csebret, budákát, kávát, krintát, brigigyót, légejt, vásznat, tekenyõt, dézsát, párnát, kaust, szõtteseket, falvédõket, rakottast stb.

Tankó Anna (Nyika), 49 éves:
„Akik ajándéktáncba jöttek, azok nem mennek este lakodalomba, csak a leány legközelebbi rokonai, akiket úgy hívnak, hogy „meghívók". Ha edényt adtak, azt soha nem adták üresen: lisztet, törökbúzát, árpát, kinek mi volt, azt tettek bele. Én kaptam lábosokat, kandért, mosóedényt, fakalányokat, csereptálakat, mosdótálat, takargatót, vásznat, kendezõt, tekenyõt, málélapítót, súlykot, gerebent, lékelt, négy gereblyét. Aki ajándékokat adott, azt bémondta a gazda, a menyasszony és nyoszolyók megköszönik, kap egy pohár pálinkát, pánkót vagy egy szelet kenyeret. A legények és a leányok pénzt adnak, a leány éppen úgy, mint a fogadott táncban, kevesebbet: a '60-as években egy leány 5 lejt, a fiúk 10 lejt adtak. Ma a legények 40–50 ezer lejt is adnak. Világos, hogy minél nagyobb a rokonság, annál nagyobb ajándékot kap. Sokat adnak a „nemzetségre", hogy lássák „ki vagyok én", de az árva leány is többet kapott az általánosnál, ami ismét a segítõkészség megnyilatkozása."

Molnár Péter (Busulán), 73 éves:
„Az ajándéktáncban a menyasszony összes pernefórumja ki van téve az udvarra közszemlére. Az ágy megvetve az összes ágynemûvel mutatóba, hogy lássák." Persze, ma már nincs ez a kiállítás: a vetett ágy a szobában van.
A fenti adatközlõ így folytatja a felidézést: „A menyasszony bútorjait és pernefórumját még három szeker es elig tudta elszállítani. Ezek vótak a pernésszekerek. A befogott ökrök jármán és szarván színes zsebkendõ, az ökörhajtóknál kulacs italval. A leányos háznál perecet (kalács középen lyukkal) húznak az ökör szarvába. A pernésszekerek hajcsárai, akik a pernét vitték a lakodalomban, vendégnek számítottak".
„Viszik a menyasszony vetett ágyát,Csengõs lovak viszik a ládáját.A ládája tele, tele, tele, tele,Árva szûve vágyik visszafele."
Ki tudja? Elég sok érdekházasság is volt errefele. De becsületükre legyen mondva, válás, az nagyon kevés volt, valamikor ismeretlen volt ez a fogalom. Talán ebben nagy szerepe volt a próbaházasságnak is beillõ „guzsalyaskodási" szokásnak, amikor volt alkalmuk jól megismerni egymást, valamint annak a ténynek, hogy a csángók nagyon vallásosak voltak.
A staférunghoz, amihez pernelevelet készítettek – még hozzájött a „jándéktáncban" kapott ajándék is. Íme, egy pernefórumos vagy staférungi jegyzék, amit a községházán kötöttek:
„Staférungi jegyzék
Mely köttetett alulírott két tanú jelenlétében 1921. május 25-én, Tankó Károly (Péteré) és Tankó Teréz házasságkötésük után kiadott menyasszonyi hozományról. Én, Tankó Teréz a fent írt napon férjem édesapja házához a következõ ingó vagyonomat hoztam, tekintettel arra, hogy férjem háza csak puszta belsõség volt házasságkötésünk idején.
1. Két darab tehén és egy egyéves tinó
2. Négy drb. juh és két diszke
3. Egy drb. disznó és egy sûdõ
4. Négy tyúk és egy pulyka
5. Három kanapé pad
6. Két drb. asztal
7. Négy ülõszék és kettõ konyhaszék
8. Egy kicsi asztalka
9. Egy üveges almárium
10. Egy drb. kasztenos láda
11. Két drb. ágy
12. Egy drb. vízpad
13. Három drb. tekenyõ és egy kicsibubafürösztõ
14. Két drb. káposztás kád
15. Egy drb. szapuló kád
16. Három drb. cseber
17. Két drb.vizeskandér
18. Három darab szita
19. Egy drb. resta
20. Egy drb. füttõ
21. Egy drb. lámpa
22. Egy seprû
23. Egy laskadeszka
24. Egy drb. laskasirítõ
25. Egy drb. szemetvivõ
26. Két darab sullókefe és egy kicsi
27. Két drb. ganyéhányó falapát
28. Egy drb. kenyérbevetõ falapát és egy kocsorba
29. Egy drb. kalácsos nagy kas és kettõ kisebb
30. Egy drb. kolbásztõtõ
31. Egy drb. kendõszeg
32. Két drb. lapító húsvágni
33. Egy drb. szénahányó villa
34. Egy drb. húsvágó fejsze
35. Négy drb. cserge
36. Három drb. ágytakaró, egy drb. derekalj
37. Tíz darab párna és egy truzsak
38. Nyolc drb. ágylepedõ és két drb. pokróc
39. Öt drb. zeke és három bunda
40. Tíz drb. karinca és öt ingalj
41. Tíz drb. bernyóc és hat drb. öv
42. Tizenöt drb. viselõ ing
43. Tizenöt drb. ingalj és három férfiing
44. Tíz drb. abrosz és tíz drb. kendezõ
45. Két ablakra függöny
46. Három pár cipõ és három drb. csórika
47. Három drb. üst és egy drb. mosdótál
48. 25 drb. tányér és húsz drb. kanál
49. Öt drb. kés és öt villa
50. Négy drb. piros mázas fazék
51. Három drb. fedõ, tíz drb. porcelán csipor
52. Három drb. mázas cserépfazék
53. Egy drb. üvegkancsó
54. Hat drb. kicsi kávés csipor
55. Egy tíz literes kötött korsó
56. Harminc drb. ruha (fejkendõ), ebbõl négy drb. selyem
57. Öt drb. rudilepedõ
58. Három drb. fõkötõ, 15 m szalag
59. Húsz szál hájagos gyöngy
60. Két drb. sültes tál
61. Egy drb. dézsa túróval – 25 kg
62. Nyolc drb. zsák, négy festékes
A fenti felsorolt ingó vagyonom felett egyszer s mindenkor magam részérõl tulajdonosnak tartom magam és az alant írt két tanú igazolásán kívül mint átvevõ Tankó Károly (Péteré) a fent írt ingatlanokat, s ha meg nem lenne, annak ellenértékét bármikor követelni jogos pénzértékben is.
Gyimesfelsõlok, 1921. május 25
Átvevõ neve aláírás Kiadó aláírás
(1923. évben egy tehen el lett adva és ebbõl egy varrógép lett vásárolva)."
Ilyen átfogó pernefórum-levéllel ritkán találkoztam, jógazda lehetett az illetõ!
Egyes esetekben a pernefórum-levélben külön leírták, mit kapott ajándékba.
Ezeket az ajándékokat éjjel kapta a menyasszony az õ rokonaitól, s ezért úgy tüntették fel, mint az õ vagyonát.
Minél régibb a hozománylevél, annál régibb tárgynevekkel találkozunk. Így egy 1900. február 17-i levélben a következõ tárgymegnevezésekkel találkozunk: „gyertyaöntõ, zeke, nyüst, krinta, káva, borda, ruhacska, kendezõ, sok cseréptányér, aggató, kicsi ülõszék, asztalka, moszor, moszorfogó, vetõfa, motolla, léhel, szipka, guzsba, fata (karinca), légé, báloskosár, csórika, két pár bocskor bütüje szõtt, hússütõ nyárs, osztováta, veres kártya stb."
A legtöbb tárgynak a levélben feltüntették koronában és fillérben az árát is.
Egy késõbbi, 1953.XII.3-i, majd egy 1971-i hozománylevélben már új tárgyak jelennek meg: „...kombiné, blúz, félcipõ, éjjeli szekrény, virágos állvány, kefetartó, nylon függöny, füss, hokedli, varrógép, kosztüm, tetrabugyi, paplan."
Igaz, az 1950–60-as években értékileg sokkal szegényesebbek a hozománylevelek. Szegényebb lett volna a világ, mint 1900-ban vagy 1921-ben? Általában összértékben is kiszámítják a hozományt. Egy 1931-i hozománylevél a Tankó Anna (Nákó) értéke: 76 945 lej – akkori pénzben! Néha odaírták a tárgyak eredetét is.
Visszatérve az ajándéktáncra, kb. három órakor kezdik szedni az ajándékot. Az ajándékozók kapnak egy-egy pohár pálinkát, kalácsot, pánkót vagy kenyeret. A gazda bemondja az ajándékot, a hazai és a nyoszolyók kórusban megköszönik azt a következõképpen:
Gazda: „Halljon szót kegyelmed, kegyelmeteknek kedves atyámfia, Tankó András kedveskedik annyi szép ajándékával, mint 50 leivel és még amellett arra igiri magát, hogy ha az Isten segíti, több atyafiui segítséget is nyújt, amire az Isten segítse meg".
Hazai, nyoszolyók: „Isten fizesse, András!"
Az ajándék beszedése után tovább tart a tánc. A táncot egy nagy csûrben, jó idõ esetén az udvaron, télen a nagyházban tartják. Mindenesetre a võlegény érkezésekor a hazai a „házban" van a nyoszolyókkal, võfélyjel, a közelebbi rokonaival, valamint az õ gazdájával. A zenész is ott muzsikál. A menyasszonyt is közben az ismert búcsúztató szöveggel elbúcsúztatja a gazda a hozzátartozóitól, és így várja a võlegényt. Az meg is érkezik 4–5 óra körül, a võlegény és kísérete kinn marad, és most egy udvaron, de két helyen muzsikálnak és táncolnak: külön-külön a hazai és võlegény vendégei.
Sok cécóval jár a hazai „kivevése". A võlegény szószólója, a „gazda" és néhány talpraesettebb, szájasabb vendég megkezdik az alkudozást: rögtönzött szöveggel elmondják, kit keresnek, a háziak munkát ajánlanak a vendégeknek, de hát nem ez a jövetelük célja. Elõször kapnak egy ál-hazait, a fejét betakarják, hogy ne ismerjék fel, nagy dínomdánommal, „ujjugtatással" kivezetik a házból, nagy az öröm, de a võlegény felismeri, és bejelenti, hogy nem ez az igazi, nem ez a szíve választottja. Kezdõdhet elölrõl az alkudozás. Nagy szövegelés után a võlegény võfélye, a nyoszolyók a vendégek ujjugtatása kíséretében kiforgatja „kitáncoltatja" a hazait az ajtón és a võlegényhez viszi. Közben „Deuszt" kiáltanak, pálinkát és perecet, legújabban tésztát osztogatnak. Most kezdõdik az igazi dínomdánom, a nagy ujjugtatás, és csak ettõl a pillanattól kezdõdik a tisztelgetés a kulacsokból. Eddig tilos volt a kulacsokat kidugni, mert a mondás szerint, ha a hazai kivevése elõtt megkóstolják a pálinkát a kulacsból, „kikapós, félrejárós lesz az új asszonyka".
Minden férfinak, családos, legény, sõt gyermekeknek is kulacs van a kezében, azzal „tisztelõdnek". A nõk közül a nyoszolyóknak, násznagynéknak és násztásnéknak van „kötölékük": benne egy korsó pálinkával, egy pohár és perec felvágva vagy tészta. A kulacsokból mindenki iszik, akit megkínálnak. A korsókból pohárba töltik, a nõk pálinkája mindig jobb, elkészített mézes, cukros pálinka.
Az ajándéktáncban, amely egy hangulatos táncalkalom, a zenészt a háziak fogadják, s õk is hozatják el szekérrel, mostanában autóval.
Az ajándéktánc táncrendje nem tartalmazta sorjában a több mint 30 féle táncot, fõleg, ha szûkös volt a hely. Itt lassú- és sebesmagyarost, lassú- és sebescsárdást, németest, pórkát (polka), hejszát, kettõst táncoltak. Ma csárdásokat, németest (keringõ) lassú- és sebesmagyarost esetleg hejszát járnak. No, meg a modernebb táncokat (tangó)...

(Tankó Gyula, Hargita Népe)