11/11/99

Ásványvizeink világszínvonalúak - A nyugati piacra nem sikerült betörni

Egyik értékes, ráadásul bõséges utánpótlással rendelkezõ ásványi kincsünk az ásványvíz, amely Nyugaton is keresett, ám exportálása igen sok akadályba ütközik. Fõként azért, mert elavult technikával történik a kitermelése, nem megfelelõ a csomagolása. E ritka kincs igen jelentõs hányada manapság is szabadon folyik el. De minderrõl inkább szóljon a szakértõ, PÉTER ELEK, az Országos Ásványvíz RT vezérigazgatója.

- Fájt a lelkem, amikor a Csíkszereda melletti Zsögödön azt láttam, hogy az ásványvíz arasznyi vastag csövön folyik ki a földre, valószínûleg évek óta. Annyira gazdagok vagyunk, hogy megengedhetünk magunknak ilyen luxust?

- Ez általában abból ered, hogy az ásványvíztelepek hasznosítható potenciálja és a kitermelõ üzem palackozó kapacitása nincs összhangban. Ezzel együtt azok a kitermelhetõ hozamok, amelyek szivattyúzással jutnak a felszínre, nem túl nagyok. Amint említette, Székelyföldön vannak olyan nagyhozamú források, amelyek csak kismértékben vannak hasznosítva. De olyan esetrõl is tudok, amikor a kitermelõ fejleszteni szeretne, ám a kutak alacsony hozama ezt nem teszi lehetõvé. Példának okáért, az Arad megyei Lippán sem beszélhetünk bõséges hozamról, de két palackozó mûködik, és még vannak kihasználatlan lehetõségek is.

- Milyen kilátásai vannak Erdélyben az ásványvíz korszerû kitermelésének?

- El kell mondanom, hogy Románia, fõként pedig Erdély ásványvíz szempontjából világviszonylatban az egyik leggazdagabb terület. A probléma azonban ott kezdõdik, hogy örököltünk egy elavult palackozó ipart, amely most kezd korszerûsödni. Ezt a termelési szintek is bizonyítják, hiszen 1990-93 között 100-200 millió liter között volt az évi termelés, míg jelenleg elértük az évi 500 milliót. Természetesen, még vannak akadályok, fõként a palackozás minõsége tekintetében. Vegyük figyelembe, hogy kilenc évvel ezelõtt nálunk még egyetlen liter ásványvizet sem palackoztak mûanyagflakonba, manapság pedig már több ilyen palackozóüzem is mûködik, ráadásul világszínvonalon.

- Úgy tudom, a külföldi tõke komolyan érdeklõdik az ásványvíz iránt. Ez befektetésekben is megnyilvánul?

- Valóban sokan érdeklõdnek, és egyre többen lesznek, de többségük szeretne beépülni a létezõ gyárakba, nem nulláról elkezdeni a beruházást. Mivel szénsavas ásványvizeink nagyon jó minõségûek, és általában gazdagok a lelõhelyek, szinte korlátlan lehetõségekkel rendelkezünk. Tehát van mibõl, csak befektetõ kell. Ugyanakkor nagy gond a piac. Jelenleg is komoly versengés mutatkozik meg a különféle gyárak között, és hiába jobb minõségûek ásványvizeink a francia vagy a német vizeknél, a nyugati piacra nem sikerült betörnünk. A nagy nyugati termelõk már elfoglalták a piacot nem csupán ott, hanem még Közép-Kelet-Európában is.

- Az orosz piac nem lenne vevõ?

- Hát igen, Ukrajna és Oroszország nagy fogyasztók lennének, csak gond a fizetõképesség. Egyelõre nincs meg a piac fizetõ-garanciája.

- Ha jól tudom, a hévizek nem közvetlenül az ön tevékenységi területéhez tartoznak, de érintõlegesen kapcsolatosak azzal.

- Igen, ismerem a témát, így azt a tényt is, hogy sok a feltárásra, kihasználásra váró hévíz. A kutak legtöbb helyen le vannak fojtva, de azoknak az önkormányzatoknak, amelyek ilyenekkel rendelkeznek, mindenképp áldozniuk kellene a hasznosításra. Még akkor is, ha a hévíz hõfoka nem olyan magas, hogy alkalmas lenne fûtésre. Turisztikai vonzata mindenképp lenne.

- Csakhogy mindehhez rengeteg pénzre lenne szükség.

- Azt lehetne találni hozzá, mert a külföldi befektetõk általában érdeklõdnek a hévíz nyújtotta szolgáltatások iránt, de pályázatok alapján is könnyen lehetne pénzt szerezni ilyen célra. Ehhez azonban vállalkozási kedvre, üzleti érzékre lenne szükség...

(Balta János, Jelen)