11/11/99

Frankfurti járatok és lejáratok

- Beszélgetés Kovács András Ferenc költôvel -

- Az 51. Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás - díszvendégség révén - magyar vonatkozásban vitathatatlanul az év legnagyobb kulturális eseménye volt. Kérdésem: könyvvásárt végigülô kelet-európai, térségen belül pedig a romániai magyar költô hogyan élte meg azt a színes nemzetköziséget, ahol talán nem is annyira az irodalomról, mint inkább az íróember természetétôl idegen kérdésekrôl, végsô soron üzletrôl szól a történet?

- Valóban ott voltam a könyvvásáron elejétôl végig, volt vagy hat-hét felolvasásom is. Legyen az kelet-európai vagy közép-kelet-európai író, megfelelô vérmérsékleti elvárás, ha úgy tetszik: fáradtság- koefficiens szerint éli meg ezt a könyvvásárt, amely elsôsorban könyvrôl és vásárról szól, ugyanis a kiadóknak el kell adniuk a könyveiket. Érdekes ez a frankfurti, ugyanis itt vásár nincs, általában rendelések és szerzôdések köttetnek. A könyvvásár elsôsorban könyvekrôl szól, illetve a kiadókról, és esetleg harmad-negyedrészben a szerzôk könyveirôl. Amiben semmi baj nincs. Ez egy amerikai típusú könyvvásár, a szerzôk meg vannak ugyan becsülve, de mintegy illusztrációként szolgálnak mindahhoz, ami ott esetleg a könyvekben megvan és elhangzik. Ezért vannak a felolvasások, a találkozások és ismerkedések, ez mintegy mellékesen, mert hát a könyv - esetünkben a szépirodalom - mégiscsak arról szól, hogy írók, költôk írják. Nem hiszem, hogy ezek a könyvvásárok nem hoznának azonnali eredményeket is, de az, hogy valójában mennyire sikeres egy vásár, az három-négy éven belül dôl el: ki iránt érdeklôdnek mondjuk a német kiadók, de például ott voltak a franciák is, szóval, hogy kit fordítanak le majd németre, esetleg franciára. Ismétlem, ez nem szokott ott azonnal eldôlni. Persze, szerencse dolga is.

- Gondolom az író könyvével, azaz kiadójával utazik Frankfurtba, ahol aztán közbejön más egyéb is, mint a szemlélôdés...

- Megjelent egy 4x3 címû kazettában három verseskönyv: Balla Zsófia, Spirituoso címû kötete, Parti Nagy Lajos Europink címû könyve és az én kötetem, amely a Fragmentum címmel került kiadásra. Egy kazettában árulták Frankfurtban a fent említett köteteket, de külön-külön is megvásárolhatók jelenleg is már Budapesten. Négynyelvû könyvekrôl van szó: a magyar eredeti német, angol és francia fordításban, részemrôl tizenöt verssel. Egyébként mindenik kötet 88 oldalas, azonos terjedelemben, szép könyvek, megjegyzem. Ez jelent meg, tulajdonképpen ezért voltam Frankfurtban, a könyvet be kellett mutatni, személyesen is képviselni. Hogy megjelenhetett, egyrészt a pécsi Jelenkor Kiadó, a Csordás Gábor, másrészt pedig a Magyar Lettre Internationale, illetve Karádi Éva nagy érdeme. A könyvvásár mellett természetesen sok egyéb irodalmi megmozdulás, felolvasóest volt, jómagam a könyvvásáron kivül három- négy ilyen dologban vettem részt. A vásárral párhuzamosan igen jó rendezvények voltak a Literaturhausban, egy szép kis villában, ott volt a Die Horen-est, amely egy külön magyar számot jelentetett meg, ez egyébként egy hannoveri kiadó, szépirodalmi folyóirat, a magyar számot pedig Relle Ágnes állította össze, de többen többektôl fordították, Láng Zsolt szövege is megtalálható benne. Ugyanott a Literaturhausban volt az a nagyon jó Lettre-est, Karádi Éva szervezésében. A Palais Jaltában is tartatott egy számomra mindenképpen érdekes est, ahol más német, szerb, román, magyar kollégákkal együtt a Magyar Lettre-nek a Balkánnal foglalkozó angol számát mutattuk be, ott lépett fel Mircea Cartarescu, a Romániából kitelepedett Richard Wagner, a szegedi Darvasi László és mások. Volt egy speciális erdélyi délelôtt a Pest-Buda Caféban, hárman szerepeltünk, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár és jómagam, illetve a moderátorunk, Görömbei András. A mûsor végén mutatta be az erdélyi szászsággal foglalkozó német nyelven megjelent Korunk-könyvet Hajdú Farkas-Zoltán, Heidelbergben élô barátom. És aztán Frankfurtban találkoztunk mi erdélyiek is, ott volt Sütô András, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Szilágyi István, Kántor Lajos és ott volt Balla Zsófia, és hát megjelent Szôcs Géza is. Láng Zsolt sajnos nem tudott eljönni. És számomra még jó néhányan hiányoztak, bár lelkileg ott valának, például bennem.

- A kiadónak nyilvánvalóan el kell adnia a könyveit, azt pedig a piacon teheti... Gondolom, tôlünk nyugatabbra mûködô kiadók termékei mind kivitelezésben, mind grafikailag nagy kihívást jelentenek a romániai magyar könyvkiadás, úgy összesítve az Erdélyi Magyar Könyvescéh számára. Ez eddig "külsôdleges" szempont. Maradva csöppet nyugati kiadóknál és könyveknél, az esztétikummal mindig szerencsésen találkozik a tartalom is?

- Egyénenként. Írónak rossz könyvét nagyon szép kivitelezésben is ki lehet adni. Édes istenem, van amikor ez a kettô találkozik. Az idén a magyar szépirodalmi könyvek szépek, legalábbis könyvszerûek voltak. Egy baj volt talán, hogy a magyar pavilon térépítészete egy kicsit rosszul volt elképzelve, és valahol a részleg végében szûk helyen, papundekli dobozok közé szorultak, szorongtak a kiadók, holott ez a vásár tulajdonképpen róluk, azaz a könyvpiacról szól, így hát a magyar felhozatalt nagyobb vendégfogadó térben kellett volna tálalni. Voltak persze szép kiállítások is, retrospektíve histórikusan meg tematikusan a magyar irodalomról, csak hát a szervezôelvet, a rendszert sehogy sem bírtam bennük fölfedezni.

- Szán-e idôt a nyugati olvasó, mondjuk, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár vagy mások "hangulatainak értelmezésére"? A portugál vagy a norvég olvasó valami módon megérzi az erdélyi költô vagy író pulzusát?

- Nem igazán tartom magam kompetensnek, hogy erre válaszoljak, mert nyilvánvalóan ezek különbözô dolgok. Azt azért elmondanám, hogy a könyvvásáron fôleg olyan magyar írók jelentek meg, akiknek több idegen nyelvû fordításuk volt, illetve azok, akiknek éppen most jelent meg fordításuk, vagy antológiabeli közlésük. A szervezôk úgy gondolták, egyébként helyesen, hogy az irodalomnak egy széles spektruma kell megjelenjen a könyvvásáron. Namost, hogy mennyire olvasnak magyar költôt? Kányádi az egyik legismertebb magyar költô, méltán az egyik legszeretettebb is, minden bizonnyal olvassák, ugyanis neki rengeteg fordítása van, ismert költô hát. A német közönség elsôsorban a prózára, méghozzá a regényre, az esszéregényre, illetve a tényirodalom mûfajára vevô inkább, csak ezután következnek a novellák. Elsôsorban regénycentrikus, a Thomas Mann-i örökség ez még a németeknél, úgy hiszem, és hát ott vannak a nagy regényíróik, mint Heinrich Böll, vagy Günter Grass, akit az Európa Kiadó meghívott standjához. A regénynek hát erôs a recepciója. Mondják, van német recepciója a lefordított magyar lírának is, de az nem hasonlítható a próza recepciójához. Emellett lehetséges, hogy francia vagy angol nyelvterületen még annyira sem figyelnek a versre, mint Németországban vagy Ausztriában. Azt hiszem, a költészet Közép-Kelet-Európában még mindig kivételes helyzetben van, fel talán egészen Moszkváig. Frankfurtban igazán nagyon jó helyzetben vannak, akik német nyelven is beszélnek, felolvasnak, van német kultúrájúk. Az egy dolog, hogy Budapesten mit gondolnak a szervezôk értéknek, más dolog, hogy mire van kereslet. Meglepôen erôs volt - joggal - a XX. századi klasszikus magyar irodalom recepciója. Elég itt Márai, Krúdy, Kosztolányi vagy Radnóti Miklós mûveire utalni. Az élô irodalomból is voltak persze a könyvvásárnak új felfedezettjei, Tar Sándor és Oravecz Imre sikert arattak. Nemkülönben Márton László regénye vagy például Földényi F. László Kleist-könyve.

- A magyarországi szélsôjobb árulásról beszél, azt állítva, hogy Magyarország mint díszvendég nem a magyar érdekeket szolgálta, holott azt megtehette volna. Ez mindössze a vitézkötés nézôpontja?

- A magyar ún. szélsôjobb egyre harsányabb véleményszerûsége engem eddig sem, ezután sem érdekel. Ebben a témában sem. Ugyanis aljas, irodalmon kívüli, író- és értelmiségellenes, antikulturális módon megítélni még egy könyvvásár jelentôségét sem lehet. Én ezzel nem tudok, nem vagyok hajlandó, sôt: nem is szeretnék vitatkozni, mert gondolkodó ember, vagy a szellem embere csak helyes, igaz, szellemmel telített mondatokkal tud vitatkozni, ha akar. Aljasságokkal és ideologikus becstelenségekkel nem szabad. Az ôsbutaság és a szégyentelenség nem vitapartner. Sajnos, nagyon jellemzônek tartom mindazt, ami az ún. "irodalompolitikai" avagy a viceházmesteri ideologizálgatások terén megelôzte ezt a frankfurti könyvvásárt, méghozzá nyakló és pofa nélkül. Az egy Prôhle Gergely úr reagálását kivéve, sajnos, nem hallottam magyar kormányrészrôl olyan rögtöni, határozott, konkrét, elítélô nyilatkozatot, amelyben mondjuk, kategorikusan elhatárolták volna magukat Csurka István idevágó nyilatkozataitól, aki egyfolytában és elôszeretettel összekurziválja magát és a magyar literatúrát. Ilyen esetekben "dekázni" fölér a cinkossággal. Fölháborító, szégyenteljes és veszélyes "nemzeti" amnézia ez. Remélni szeretném, hogy nem jellemzô, hogy csak múlékony kórság ez a zsigeri veszettség, nem terjengheti túl önmagát, sem önmaga korlátoltságait. Mert ha mégis, akkor félô, hogy meg kell várjuk, amíg az ún. magyar szélsôjobb netán a román szélsôjobbal karöltve nem csak a mi nevünket, hanem mindenki nevét kurziválni fogja.... Ez a "hatalmi" játék valahonnan nagyon ismerôs, számomra a nemzeti szocializmust és a harmincas éveket juttatja eszembe. Szóval: a könyvvásáron természetesen mindenki ott volt, aki számított, és aki nem számított, ugyanakkor mindenki távol volt, aki számított, és aki nem számított. Azt hiszem, hogy ebbôl a könyvvásárból nem kellett volna eleve ilyen-olyan dubiózus politikai tôkét kovácsolni, eleve demagóg és neopopulista álideológiai harcok sarába rántani, ezt a lehetôséget. Ez általában rossz szájízzel jár, s nem is igen használ a magyar kultúra külföldi megítélésében, mert mégiscsak egy európai kulturális integrációról volna szó.

- Visszatérve Frankfurtra, bizonyosan találkoztál a valamikor jövôben kifutó Európai Irodalmi Expresszre felszálló útitársaiddal...

- A Literatur Expres 2000 egy német kezdeményezésû, egész Európát, annak észak-déli vasútvonalát befutó projekt, az útitársaim pedig Garaczi László és Márton László. Hárman fogunk utazni, mi képviseljük ezen az expresszen a magyarországi írókat. Az út reményeink szerint nagyon jó esély lesz a hôn áhított európai együttlétre, megismerkedésre, arra is, hogy a shengeni falakon innen és túl hátha-hátha létezhet 2000 után is egy sajátosságokat inkorporáló, de egységes szellemi Európa. Közben megjegyezném, hogy a szellem terén ez az európai szellemiség különféle régióknak a specifikumaival együtt vasfüggöny ellenében létezett és létezni fog. Mert a szellem birodalma soha nem a politikai harcoké, soha nem az ideológiai átfestéseké.

- Helyben vagyunk, megérkeztünk. Marosvásárhelyen ma nyílik meg az ötödik könyvvásár. Most már szerényebbre kell fogni a dolgokat? És mit tartogatott erre KAF?

- Tényleg vártam, nagyon jó hagyomány ez a vásárhelyi könyvvásár. Szerkesztésemben a Mentor Kiadónál kerül kiadásra Nagy Attila marosvásárhelyi költô verseskönyve, a Velence harangjai címmel, illetve a Kriterion Kiadó - gondolom - be fogja mutatni Paul Drumaru Transland címû kiváló fordításkötetét, azon még ott leszek, illetve bárhol, ahova hívnak. Erre, vagy a következô év elejére várok ugyan két válogatásból összeálló könyvet, Burus Endre Pro Print kiadójánál fog megjelenni egy exkluzív - gyûjtôknek szinte könyvritkaság - , öt szerzôbôl álló kazetta, Székely János, Szilágyi Domokos, Király László, Ferenczes István és az enyéimbôl válogatott versek, ez karácsonyra jelenik meg, Ars erotica címen szerelmes verseimet gyûjtöttem itt egybe. Nos végsô soron legalább akkora várakozással nézek egy vásárhelyi könyvvásár, mint akár egy frankfurti elé. Ott nyilván több minden dôl el, de az ember számára ez is legalább annyira fontos, mert mindenütt a könyvrôl, a könyv szeretetérôl van szó, legalább egyszer- kétszer évente az efféle dolog is ránk fér harapós és elharapózó közéletünkben.

(Lokodi Imre, Népújság)