11/26/99

Tisztázzuk hovatartozásunkat - ankét a határon túli magyarok jogállásáról

Magyarország várhatóan néhány éven belül csatlakozik az Európai Unióhoz. Az EU-tagság több ún. szigorítást feltételez a Magyarország határian kívüli, különösen az EU-vízumkényszer alatt levõ országokban élõ, magyar állampolgársággal még nem rendelkezõ magyar nemzetiségûek számára. Az EU-tagság például életbe lépteti azt a schengeni egyezményt, amelynek nyomán sokkalta nehezebb lesz a puszta beutazás Magyarországra. A Kárpát-medencében élõ magyarok jogállását tehát rendezni kell. Errõl kérdeztünk meg jogászt és politikust.

Márton Árpád parlamenti képviselõ: A határon túli magyarok jogállása megfogalmazásba nem egyértelmûen tartozik bele a kettõs állampolgárság is. A kettõs álampolgársággal kapcsolatban az elsõ kérdés az, hogy milyen joga van annak, aki ezzel a jogi státussal rendelkezik. Magyarországon például jelenleg azok a magyar állampolgárok, akiknek nincs állandó lakhelyük Magyarországon vagy a szavazás napján nem tartózkodnak az országban, nem szavazhatnak. Nem is beszélve a jelenleg is kettõs állampolgársággal rendelkezõ emberekrõl. Nagyon sok ország törvénye nem adja meg az ott állandó lakhellyel tartózkodó állampolgároknak a teljes jogkörû állampolgári státust, hogy ha rendelkezik egy másik állampolgársággal is. Ez természetesen nem érvényes Romániára. Magyarország jogilag, ha kell, alkotmánymódosítással rendezheti, hogy azoknak, akik magyar állampolgárok, és külföldön élnek, vagy kettõs állampolgársággal rendelkeznek - például úgy, hogy kitelepedtek Magyarországra, megkapták a magyar állampolgárságot, de megõrizték a románt is -, kapjanak szintén választójogot. Ez rendezhetõ. Elméletileg ugyanilyen pusztán magyar belsõ jogi kérdés az is, hogy ezeknek az embereknek megválaszthatósági joguk is legyen. Ez is szabályozható. Egy másik, ezúttal már nem állampolgársághoz, hanem pénzhez kötött kérdés, hogy ha valaki kint tartózkodik Magyarországon, de a magyar biztosítási rendszerbe egyetlen fillért sem fizet, mégis élvezhesse azokat a jogokat vagy azoknak egy részét, mint a magyar állampolgárok, és milyen mértékben. Ez belsõ jogszabály kérdése, ezt a magyar állam felvállalhatja. Errõl nem mi dönthetünk, mi legfeljebb igényelhetjük ezeket a juttatásokat, hiszen szükségünk van rájuk. Ugyanez a helyzet az oktatással is: a magyar állampolgárok befizetett adóiból ugyanolyan korlátlan támogatást kapjanak-e a Magyarországon tanuló nem magyar állampolgárok is, akik bizonyos státussal rendelkeznek. Itt már esetleg mi is elõjöhetünk azzal az igénnyel: talán jobb lenne, ha a magyar állam nem csak azokat támogatná, akik ott tanulnak, hanem azokat is, akik itthon, szülõföldjükön. Ezt a jelenlegi magyar kormány is többször hangsúlyozta: a magyar államnak az az érdeke, hogy a határon kívüli magyarok, elsõsorban a környezõ államokban élõk, ott leljék meg a számításaikat, ahol élnek, és ne arra törekedjenek, hogy Magyarországon keressenek boldogulást. És itt jelenik meg a munkavállalási jog. Ez is belsõ rendszabályozás kérdése. Úgy értettem, sajnos a törvényhozási ciklus végéig akarják ezt szabályozni, ami azt jelenti, hogy ez nem holnapután lesz, mert legalább kétéves folyamat. S nyilván van egy harmadik kérdés, ami bonyolultabb: mi történik a vízummal, ha lehúzzák a schengeni függönyt. Ezekrõl jó, hogy beszélnek, jó, hogy így beszélnek, mert így mindenki számára érthetõ, én pedig úgy értettem, hogy fel sem merült a magyar állandó értekezleten a határon túli magyarok kettõs állampolgárságának alanyi jogon történõ biztosítása. A jelenlegi úzus és jogi rendszer szerint a kettõs állampolgárság megszerzése mindenütt a világon egyéni kérelmezés feltétele. Erre vonatkozóan különbözõ megkötések vannak Magyarországon is. Például állandó lakhely, munkavállalási engedély kell hozzá. Elképzelhetõnek tartok olyan jogszabályt, miszerint bárki magyar, aki kéri, ilyen megkötések nélkül, nyilván valamilyen más megkötések mellett megkaphassa a meglévõ mellett a magyar állampolgárságot akkor is, ha állandó lakhelye nem Magyarországon van. Ez a kérdés a nemzetközi és a belsõ jogrend határán kezelhetõ lenne, ha vállalnák. A tömeges kettõs állampolgárságot nincs, ahogy rendezni. Nincs, ahogy egy teljes közösséget alanyi jogon, automatikusan más állampolgárnak is nyilvánítani, hiszen lehet, hogy valaki nem akarja.

Rozsnyai Sándor jogász, ügyvéd: Mint határon túl élõ magyarnak természetesen az a véleményem, kívánatos lenne, hogy nekünk és minden más, határon túl élõ magyarnak magyar állampolgársága is legyen, tehát hogy elfogadják a kettõs állampolgárságot. A román törvények ennek a lehetõségét nem zárják ki. Én azon sohasem gondolkoztam el, hogy a kettõs állampolgárság magával hozná-e vagy sem a szavazati jogunkat Magyarországon is. Mint állampolgároknak természetesen kellene legyen szavazati jogunk, de én úgy gondolom, hogy legalábbis a jelenlegi körülmények között ez nem volna szerencsés megoldás. Mi nem ismerjük annyira a magyarországi belpolitikai viszonyokat, hogy az ottani politikai életbe beleszóljunk. De szerencsésnek tartanám megadni az állampolgársággal járó összes többi jogot, például az útlevelet, a tulajdonjogszerzési és a munkavállalási lehetõséget. Kívánatosnak találnám, ha a magyar kormány megadná a külföldön élõ magyaroknak a magyar állampolgárságot is, ezekkel a megkötésekkel együtt, természetesen. Eléggé szerencsésnek találnám azt a megoldást is, ha nem állampolgárságot, hanem valamilyen különleges státust biztosítanának a határokon túl élõ magyaroknak. Amennyiben e státussal együtt, az állampolgárság nélkül is, megkaphatjuk azokat a jogokat, amelyekrõl az elõbb beszéltem, akkor ezt is jó megoldásnak tartom. Hozzá kell tennem, hogy e problémát nem szabad úgy tekinteni, hogy nekünk csak jogaink lennének. Errõl mi általában nem szoktunk vagy nem szeretünk beszélni, de a joggal a kötelezettség is együtt jár: abban az esetben, ha a magyar állam a jelenlegi Magyarországon lakó polgárok terhére nekünk különálló jogot biztosít, akkor valamilyen módon nekünk is hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy Magyarország ezt anyagilag tudja fedezni.

Puskás Bálint Zoltán szenátor: A Magyarországon kívül élõ magyarok jogállásáról szóló kérdések nagyon-nagyon bonyolultak, ezekkel kapcsolatban rengeteg vélemény, illetve javaslat és fõleg vágy fogalmazódott és fogalmazódik meg. Amit én lehetségesnek tartok, s amit a mindenkori magyar kormánynak, a mindenkori magyar hatalomnak feltétlenül meg kell valósítania, az a munkavállalási jog, a vízum nélküli beutazási lehetõség Magyarországra és a határon túl élõ magyarok támogatása kulturális, mûvelõdési, iskoláztatási téren. Nem látok lehetõséget arra, hogy kettõs állampolgársággal ruházzák fel a határon kívül élõ magyarokat, mivel ez felveti az adó kérdését. Tehát ezek az emberek nem fizethetnek adót, mert nem élnek Magyarországon, és akkor minek alapján történik az adóztatásuk? Ezek az emberek választási joggal sem rendelkezhetnek, hisz az õ szavazatuk olyan kérdésekben dönthet, amelyek õket ott, azon a helyen, ahol élnek, nem érintik, sõt, még a Kárpát-medencében élõ magyarokat sem. Tehát a választási jog kérdése szerintem nem megoldható. Reális esélyt és megoldhatóságot látok a munkavállalással és a vízum nélküli beutazással, illetve a különféle kulturális, oktatási támogatással, az ezekkel járó jogokkal kapocsolatosan. Szerintem megfontolandó a már felvetõdött külhoni állampolgárság kérdése, ennek azonban a tartalmát meg kell határozni.

Birtalan Ákos parlamenti képviselõ: Én azt hiszem, hogy a romániai magyarság nagy többsége és a magyarországi állampolgárok nagy többsége számára sem olyan kérdés ez már, amelyrõl ne lehetne beszélni. Azt hiszem, szinte mindenki egyetért abban, hogy a Magyarország határain kívül, fõleg a Kárpát-medencében élõ magyaroknak a viszonyát a magyar államhoz nem szabad a turistaviszony szintjén hagyni. Szóval mi, magyarok ne legyünk ugyanolyan státusban, mint például a romániai román, aki Magyarországra látogat. Ha nem akarjuk ezen a turistaszinten hagyni, hogy: jöttek a románok... vagy jöttek a szlovákok és jöttek a szerbek, de közben mind magyarok jöttek, akkor meg kell próbálni jogilag rendezni ezt a helyzetet. A státustörvénybõl vagy bármi másnak nevezett jogi normából származó jogi helyzet nemcsak jogot, hanem kötelezettséget is jelent. Ez a nagy kérdés, és ezt kerülgeti jelenleg az, aki a kezdeményezõ akar lenni, legyen az a jelenlegi magyar hatalom vagy a határon túli magyar szervezetek: hogyan lehet valakinek többletjogokat adni úgy, hogy ne legyen sok kötelessége is. Hiszen a határon túl élõ magyarnak olyan kötelessége nem lehet, amely abból fakad, hogy Magyarországon él, mert ott legfeljebb csak idõszakosan tartózkodik. Ha idõszakosan élhet ott, akkor én azt hiszem, hogy ezt az állapotot kell szabályozni, amelybe beletartozik a munkavállalási lehetõség, ebbõl fakadóan a társadalmi, egészségügyi, illetve balesetbiztosítás, a jövedelemadó. Ha a határon túli magyar idõszakosan él Magyarországon, és ottléte alatt éppen általános választásokat tartanak, akkor feltevõdik a kérdés: részt vehet-e vagy sem a szavazáson? Tehát van-e, legyen-e, lehet-e választójoga. Azt hiszem, ez most még nem jön bele a képletbe, de az MSZP és az SZDSZ hallani sem akar errõl. Ellenben olyan hangok is vannak Magyarországon, és errõl nekünk is kell véleményünk legyen, hogy mi lenne, ha a magyar országgyûlés a jelenlegi egykamarás helyett kétkamarás lenne, és az egyik házban, amit nem nevezek sem alsónak, sem felsõnek, részt vehetnének a határon túli magyarok által küldött, nem nevezem meg, hogy képviselõk, szenátorok vagy mik, hanem nevezzük csak így: küldöttek. Mert ha magyar állampolgár valaki, akkor Magyarországon megválasztható. Ez nyitott kérdés, és világos, hogy Magyarországon a politikai pártok között, de még a kormánykoalícióban sincs egységes álláspont, illetve koherens vélemény arról, hogyan lehetne a magyarországi törvényhozást kettõbe szedni, tehát kétkamarásra alakítani, hogy az egyiket közméltósági funkcióval ellátva, abban részt vegyenek a határon túli magyarok valamilyen képviselõi. Például az egyháziak. Mert a budapesti országgyûlésben még ültek a mai Románia területérõl, azaz Erdélybõl az egyházat képviselõ román püspökök, ahogy a két világháború között a bukaresti szenátusban magyar püspökök is ültek mint közméltóságok. Mindez arra az esetre vonatkozik, ha már Magyarországon tartózkodunk. A másik kérdés, hogyan mehetünk oda. Én azt hiszem, hogy kissé eltúlozzuk esetenként a helyzetet. Ma már nincs vízumkötelessége az Ausztriából jövõ európai uniós magyarnak, de Szlovákiának és Horvátországnak sincs az EU-val vízumkötelessége. Három ország maradt: Ukrajnának, Romániának és Jugoszláviának van vízumkényszere az Európai Unióval. Tehát ha Magyarország schengenes ország lesz, akkor ennél a háromnál áll fenn a Magyarországra történõ belépéssel kapcsolatos probléma, és erre kell találni gyakorlati megoldást. Ezt megoldhatja véleményem szerint a több évre szóló beutazási engedély vagy vízum, amely lehet ötéves vagy tízéves, és ezt preferenciálisan is meg lehet adni, attól függõen, hogy romániai magyarnak vagy románnak adja a magyar állam. Tisztázzuk azt is, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát az állampolgárság határozza-e meg elsõsorban, vagy a nemzethez tartozás. Azt hiszem, hogy a nemzethez tartozás az, ami minket összeköt: a kultúránk, a történelmünk, a hagyományaink és az, hogy egyazon nemzetnek vagyunk a részei, az egyik, amely Magyarország határain belül maradt, a másik, amelyik a határokon kívül rekedt. Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor a pragmatikus oldalon, például a munkavállaláson, a határátkelésen és az ezekkel járó jogokon, illetve kötelezettségeken kívül az összetartozó nemzet megtestesítõjének tudnám elképzelni azt a testületet, legyen az a parlament második kamarája, amelyben a határon túli magyarok közméltóságai vagy választottjai teljesen intézményes formában alakítanák ki a nemzetpolitikát, nemzetstraégiát, nem csak informálisan, mint ahogyan azt javaslattevõként az Állandó Magyar Értekezlet teszi. Tehát én a közös nemzet gondolatát és gyakorlatba ültetését a jelszavakon kívül egy ilyen testületben tudnám elképzelni, amely egy egészen más szint, mint az, hogy a határon túli magyar könnyebben menjen át Magyarországra majd öt év múlva, amikor életbe lép a schengeni egyezmény. Ezt is meg kell oldani.

Benkõ Levente
(Háromszék)