Élõ Erdély   Vidékek  

Csíkmadaras

A Hargita megyei (Románia) 700 éves település Erdély keleti részén, a Hargita hegység vulkáni vonulata és a Csíki-havasok közé beékelõdõ medence északi felében található. A felcsíki tájegységhez tartozik. A mai település az Olt mentén észak-dél irányú útvonalak mentén alakult ki. Átszeli az Olt folyó meg a Madaras-patak, amely a falu központi részén, két ágra szakadva torkollik az Olt folyóba.
A falu nevét viselõ Madarasi Hargita-csúcs a maga 1801 méterével a vulkánikus kráter északi peremén emelkedik az egész Hargita hegylánc fölé, mintegy strázsálja a lábánál meglapuló falut, és mintegy tanúja a sokat megért település viszontagságos történelmének. A köztudatban a hegycsúcs minden öröm forrása. Védelmet nyújtott a török-tatár betörések idején, a '48-as szabadságharc, a két világégés idõszakában. A falu tõle várta és várja az életet jelentõ csapadékot, bár idõnként a falura zúduló fergeteges viharok, jégverések, árvizek eredeztetõje is. A csúcson az Egyházközség 1985-ben állított keresztet, ahol minden év szeptemberében szentmisén vesznek részt az odazarándokló csíkmadarasiak.
Tengerszint feletti magassága a falunak 670-690 m között ingadozik. Az utóvulkanikus tevékenység ásványvízforrások formájában jelentkezett. Ezeket a településen belül is megtaláljuk. A víz felszínre törésében szerepe volt az 1960-as években végzett geológiai mélyfúrásoknak. Ekkor épült fel a kádas közfürdõ, sõt szabadtéri strand is létesült a 26°C-os gyógyhatású ásványvíz felhasználásával. Ma a víznyomás lecsökkenése miatt nem üzemel, új beruházásra vár!
A település éghajlata mérsékelt, inkább zord, az évi középhõmérséklet alig éri el a 7°C-ot. Õsszel-télen gyakori a köd, viszont a falu szélvédett.
Hegyeit fenyõerdõ borítja, ahol számos védett növényfajt találunk. Faunája is igen gazdag.
A védett állatok között a barnamedve, a hiúz, a siketfajd említhetõ.
Bár termõtalaja rendkívül rossz minõségû, agyagos, kötött, nem alkalmas kenyérgabona termesztésére, az itt élõk szinte kizárólagos megélhetési forrása a mezõgazdaság. Csekély jövedelmet a burgonyatermesztéssel lehet elérni. Az állattenyésztésre kedvezõbbek a feltételek, hiszen nagykiterjedésû legelõkkel, alpesi legelõkkel rendelkezik.
A település nevének eredetére vonatkozóan több felfogás él a köztudatban. Az egyik szerint a környéken élõ, fészkelõ sok-sok madárfajról kapta a nevét: tehát "madaras" hely.
Hitelesnek tekinthetõ az a feltevés is, miszerint a település eredeti helyén, a hegylánc lábánál élõk "vadászó madarakat", értsd: sólymokat tenyésztettek, ezekkel vadásztak, sõt az idegeneknek is sólymaikkal szolgáltattak. Tehát "madaras" (emberek), a szószerkezet egyik tagja elmaradt, a foglakozás megnevezte a helyet!
Csíkmadaras határának nyugati részében a fejedelemség korai szakaszában, a XVI.-XVII. században vashámorok mûködtek 1732-ig. A hámorosokat az egész régióból verbuválták. A salakdombok ma is jól láthatóak. A település határában jelentõsek a vastartalékok. Feltárásuk céljából az 1960-as években nagyméretû geológiai kutatások zajlottak. A kitermelésre a mai napig nem került
sor, hiszen a kõzetek feletti vízréteg magas technológiát és jelentõs beruházásokat feltételez.
A XIX. században székely helyõrség állomásozott a faluban. Parancsnokának, Kiss Sámuelnak itt születik a harmadik fia, Kiss Ferenc 1825-ben. Az 1848-49-es szabadságharcot törzstisztként, honvéd alezredesként harcolja végig. 16 évi várfogságra ítéli Haynau. Szabadulása után katonai szakkönyveket, röpiratokat ad ki, tanára
a budapesti Katonai Akadémiának. 1873-ban hal meg az olaszországi Meránban. A település nagy szülöttjének tartja, átmenti a mába eszméit, szellemét. Az iskola 1990-ben vette fel nevét, tiszteletére mûemléket állíttatott 1996-ban, melynek alkotója Szervátiusz Tibor szobrászmûvész.
A szabadságharc idején Madarason lõporgyár mûködött, melyet a császári csapatok orosz segédlettel röpítettek levegõbe.
A falu nagy árat fizetett a két világháború idején. Az elsõben 143, a másodikban 37 fiát veszítette el. A templom kertjében felállított emlékmû õrzi áldozatukat, melyet az 1995-ben létrehozott "Szent Antal Humanitárius Egyesület" állíttatott. Felavatására 1996-ban került sor. A település sajátos jegyei évszázados történelme során rajzolódtak ki. Szûkmarkú földje lehetetlenné tette a megmaradást. A lakosság minden vagyona, örökkévaló kenyere az erdõ volt. Hatalmas kiterjedésû erdõjét a falu a század elejétõl az 1848-as államosításig közbirtokossági alapon termelte ki és értékesítette, ki-ki részaránya szerint. A fenyõáru elõállításához 34 vízifûrész (gatter) sorakozott a településen kívül a Madaras-patak mentén. A
fenyõdeszkát Brassóba, Háromszékre kóberos szekereken szállították, kenyérgabonára cserélték. Tucatnyi vízimalom is létezett, mutatóba mára egy maradt fenn, mely az Olt vizének energiáját hasznosítja. Bizonyára kényszerbõl született és jövedelempótló szerepet töltött be a fazekas mesterség, mely a diktatúra áldozatául esett.
Orbán Balázs szállóigévé vált sorai a településrõl frappánsak: "Ez a falu Madaras, hol a pap is fazakas." A cserépedény-készítés pragmatikus, gyakorlati hasznán túl a madarasiak szépteremtõ tehetségérõl is sokat elárult. Emlékét a nyersanyagra- agyagra utaló dûlõnevekben, család- és utcanévben lelhetjük fel. Az iskola etnográfiai múzeuma õriz mutatóban néhány szerényen díszített vízjeles ivóvíztárolásra szánt korsót, töltelékeskáposzta-fõzéshez használt fazakat, tányért. Az edényeket kiégették, egy részüket bevonták zöld zománccal.
Csíkmadaras a múlt században messze földön vált híressé az itt készített cserépkályhacsempéirõl is. Ezekben mutatkozott meg igazán a helyiek népmûvészete. Díszítõmotívumként virágokat, állatokat mintáztak a cserepekre. Leginkább a tulipánokat, pávákat kedvelték.
Csíkmadaras székely település, magyarok lakják. Demográfiai viszonyaira az elsõ részletes utalás az 1614-ben Bethlen Gábor-féle összeírás, mely 106 családot regisztrál. A lélekszám az 1980-as évek elején éri el a legmagasabb szintet: a 2500 lelket. Ma 2300 lakosa van. A fogyást a diktatúra faluromboló ördögi politikája, az
egzisztenciális okok miatt városra vándorlás váltotta ki. De szerepe volt a település perspektívanélküliségének is, hiszen a lakosok tiltakozása ellenére Dánfalvához annektálták, elveszítve így több évszázados önállóságát, községi rangját, s ezzel együtt fejlõdési távlatait.
Lakói mind római katolikusok. Önálló egyházközségként 1742-tõl szerepel, addig a Karcfalvi Nagyboldogasszony Egyházközség filiáléja volt. Mai templomának építését 1770-ben kezdték el, és 1796-ban fejezték be. Védõszentjei Péter és Pál apostolok, búcsúnapja június 29. Szent Antal kápolnája a XV. századból csak romjaiban maradt az
utókorra. Ebben hallgattak szentmisét a vashámorosok. A kápolna mára újjáépült, felszentelésére 1992-ben került sor.
Oklevelekkel bizonyítható szervezett tanítás 1742-tõl folyik a faluban. 1948-ig katolikus iskola mûködött az emeletes iskolaépületben, melyet 1876-ban avattak. A mai fõépület állami iskolaként épült az iskola erdejébõl értékesített fa árából 1936-ban. A tornateremként használt épület 1900-ból való. Az új óvodaépület 1986-ban
létesült a lakosság hozzájárulásából. Napjainkban 8 osztályos általános oktatás folyik mintegy 200 tanulóval és 17 pedagógussal, tanítóval és tanárral. Az iskoláskor elõtti oktatásban 90 gyermek vesz részt 4 óvónõ vezetésével. A település nagyrabecsüli templomát és iskoláját, értéknek tartja a tudást, ezzel magyarázható, hogy a falu rendkívül nagy számú egyetemet végzett értelmiségit adott a szûkebb pátriának.
Az iskola udvarán jégpálya épült 1970-ben, jégkorongcsapata több bajnokságot megnyert, sok kupát elhódított.
Pezsgõ és színes mûvelõdési életére mi sem jellemzõbb, mint az, hogy két hagyományõrzõ együttese is van, a "Forrás" Népi Együttes és a Mûvelõdési Otthon folklóregyüttese. A népszokások színpadi megjelenítése, az autentikus értékek, hagyományok megõrzése, átörökítése a cél. Csíkmadarason otthon érzi magát a néptánc és népdal.
Az 1989-es fordulat után a település próbál lábra állni. Családi- és magánvállalkozások alakultak: Sütõipari termékeket elõállító K.F.T., tejfeldolgozó "Bomilact" KFT, fafeldolgozó Rt. vegyesvállalkozás, Fûrészárut elõállító és mezõgazdasági Rt. "Hámor" fedõnévvel valamint tucatnyi kereskedelmi családi vállalkozás.
A település nyitott a világ felé. Kiépítette testvérfalusi kapcsolatait a magyarországi Duna-menti Apostaggal, Bácsmadarassal, a svájci Romanel sour Lausanne-nal.
A település múltjába és jelenébe ad betekintést az 1996-ban a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent kötet: Pál-Antal Sándor - Ördögh Imre - Balázs Dénes - Miklós Márton: Csíkmadaras - egy felcsíki falu hét évszázada.

(Székely Dénes összeállítása)

 
Linkek>
Kulcsszó: Csíkmadaras
 

 
  <Élõ Erdély <Utazó <Vidékek

Vissza az elejére