Erdély természete és környezete

A "fölgyorsult utak nem tûrik az ámulásokat", arra meg semmiképp sincs már türelme a motoros utazónak, hogy "minden nyomon" leszálljon és "virágot, mezei bokrétát" gyûjtsön, hiszen a "kedves illatokat" is alig érzékeli. Csoda-fura jelenség is lenne egy autóbusznyi lepkefogóval futkorászó csoport az aszaló nyári melegben az autóút melletti sokszínû mezõn. Meg különben is magánterület ma minden talpalatnyi mezõ, s az erdõ valamelyes hányada is, illik tehát mindhez engedélyt kérni, ha azt az eligazítás maga föl nem ajánlja. No, de vérbeli turista, utazó, legkevésbé természetjáró vándor a talpán, aki a Riszeg-tetõre (Kalotaszeg) fölkapaszkodik látni Kõrösfõt, Sárvárt, Bánffyhunyadot, Magyarókeréket, Pányi faluvégét és szinte, ha talán nem az egész Alszeget és annál is többet, bele nem kábul a kis és nagy fülemülék, rigók, füzikék kórusában fölfele haladva a henye boroszlán (Daphne cneorum) illatába és mintát nem vesz valamelyik, az orgonáéhoz hasonló virágú bokrocskáról. A 15 hektárnyi virágszõnyeg látványa, élménye is egyedi, de ehhez kora tavasszal kell elindulni a hegyre, nyáron már csak az "érett" növény skarlátvörös, húsos termését találjuk. Ahhoz már értõ nyúljon le, a benne lévõ toxikus anyagok (mezerin) miatt méregpuszpángnak is nevezik. Hát nem csodálatos ez az esti tábortûz mellé való feladványként is megfogalmazható metamorfózis, ahogyan a (leginkább a szegfûéhez hasonló) bódító illatú élénklilás-sötétrózsaszín henye boroszlán (nevezik kakukkvirágnak, kõrózsácskának is!) csalóka puszpánggá változik? Az sem véletlen, hogy a helybéliek "ríszeg virágnak" nevezik. No, de elõbb rá kell találni a Riszeg-tetõre, az alsószilvási védet erdõre, a sárkányi nárciszmezõre, s arra több tucat jelölt, vagy jelöletlen tájvédelmi helyre, amely õrizni próbálja az õstermészeti modellt, ami olykor lelkiismeretvizsgálat zarándokhelye, alkalmasint az újjáépítés modellje is lehet.

Mi sem nyilvánvalóbb annál, hogy csoportos, vagy ritkább esetben magányos vándorútnak leginkább tervezett úti célja lehet a természetjárás. Fontos azt is tudni, hogy Erdélyben a védett területeknek, vagy igényesebben rezervációknak nincs szervezett adminisztrációja. Az emlékezet óta védett területnek számon tartott Retyezátnak sem. Ha kivétel lehet, akkor az alsószilvási (Hátszeg) az, de inkább az odatelepített bölénycsalád védelmére õrzik folyamatosan a bekerített területet.

Pálfalvy Pál kézirata alapján, Maczalik Ernõ közremûködésével

Mezõségi növényritkaságok | Mezõségi tóvilág | A Nyugati-szigethegység karsztsziklái között | Nárciszrétek | Barangolás bükkerdõben | Fenyvesek | Sziklaszirtek élõvilága |
A felhõk fölött | A Királykõ | A Retyezát | A jégkorszak hírmondóiról

 

Henyeboroszlán (Daphne cneorum) a Riszeg-tetõn	Bábakalács (Carlina acaulis) Gyimesbõl	Gyapjúsás (Eriophorum latifolium) a Nagycsomátban
Teleki virág (Telekia speciosa) Békás-szoros	A tárnicai tó	Várhely is egy megállója lehet a Retyezát-programnak
	Egy kis szerencsével bölényt is láthatunk az alsószilvási rezervációban	Farkaskölyök a zernyesti kutatóállomáson
Zergeboglár (Trollius europaeus) a Csiki-havasokbó	Törpe harangrojt (Soldanella pusilla) a Retyezátban	Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) Marosfõn
	Havasi gyopár (Leontopodium alpinum) a Nagyhagymásból	Kockás tokú liliom (Fritillaria meleagris) az Olt völgyébõl